HU/SB 7.14.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

na hy agni-mukhato ’yaṁ vai
bhagavān sarva-yajña-bhuk
ijyeta haviṣā rājan
yathā vipra-mukhe hutaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; hi—valójában; agni—tűz; mukhataḥ—a szájból vagy a lángokból; ayam—ez; vai—bizonyára; bhagavān—az Úr Śrī Kṛṣṇa; sarva-yajña-bhuk—a különféle áldozatok eredményeinek élvezője; ijyeta—imádott; haviṣā—tisztított vaj felajánlásával; rājan—ó, király; yathā—amennyire; vipra-mukhe—egy brāhmaṇa száján keresztül; hutaiḥ—a legfinomabb ételeket ajánlva neki.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa az áldozati felajánlások élvezője. Ám annak ellenére, kedves királyom, hogy elfogyasztja a tűzbe helyezett felajánlásokat, mégis elégedettebb, ha a finom gabonából és tisztított vajból készült ételeket a képzett brāhmaṇák száján keresztül ajánlják fel Neki.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā (BG 3.9) kijelenti: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ, minden gyümölcsöző tettet olyan áldozatként kell végrehajtani, melynek Kṛṣṇa kielégítése a célja. Máshol a Bhagavad-gītāban (BG 5.29) azt olvashatjuk: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram, Ő a Legfelsőbb Úr, mindennek az élvezője. Azonban annak ellenére, hogy mutathatunk be áldozatokat, hogy örömet okozzunk Neki, Ő elégedettebb, amikor ahelyett, hogy a tűzbe ajánlanánk a gabonát és a tisztított vajat, prasādát készítünk belőle, amit aztán kiosztunk, először a brāhmaṇáknak, aztán pedig másoknak. Ez a rendszer Kṛṣṇát mindennél jobban elégedetté teszi. Ezenkívül korunkban rendkívül csekély a lehetőség arra, hogy gabonát és tisztított vajat öntve a tűzbe áldozatokat mutassunk be. Különösen Indiára jellemző, hogy szinte egyáltalán nincs tisztított vaj    —    mindahhoz, amit tisztított vajjal kellene elkészíteni, az emberek egy bizonyos fajta olajkészítményt használnak. A szentírások azonban nem javasolják, hogy olajat ajánljunk az áldozati tűzbe. A Kali-yugában egyre kevesebb gabona és tisztított vaj lesz, és az emberek amiatt, hogy képtelenek ezeket elegendő mennyiségben előállítani, kellemetlenül érzik magukat. Éppen ezért a śāstrák azt a parancsot adják, hogy yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32): ebben a korban az okos embereknek a yajñát, az áldozatot a saṅkīrtana mozgalmon keresztül kell végezniük. Mindenkinek csatlakoznia kell a saṅkīrtana mozgalomhoz, e mozgalom tüzébe áldozva tudását és vagyonát. Saṅkīrtana mozgalmunkban, a Hare Kṛṣṇa mozgalomban bőséges prasādát ajánlunk fel a mūrtiknak, s ezt később kiosztjuk a brāhmaṇák, a vaiṣṇavák és aztán a többi ember között. Kṛṣṇa prasādáját a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak ajánljuk fel, a brāhmaṇák és vaiṣṇavák prasādáját pedig a közönséges embereknek. Ez a fajta áldozat    —    a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése és a prasāda-osztás    —    a legtökéletesebb és leghitelesebb módja az áldozat felajánlásának Yajña, azaz Viṣṇu örömére.