HU/SB 7.14.2
2. VERS
- śrī-nārada uvāca
- gṛheṣv avasthito rājan
- kriyāḥ kurvan yathocitāḥ
- vāsudevārpaṇaṁ sākṣād
- upāsīta mahā-munīn
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada Muni válaszolt; gṛheṣu—otthon; avasthitaḥ—maradni (a családfenntartó általában otthon él a feleségével és a gyermekeivel); rājan—ó, király; kriyāḥ—cselekedetek; kurvan—végezvén; yathocitāḥ—alkalmas (ahogyan a guru és a śāstra tanította); vāsudeva—az Úr Vāsudevának; arpaṇam—szentelve; sākṣāt—közvetlenül; upāsīta—imádja; mahā-munīn—a nagy bhakták.
FORDÍTÁS
Nārada Muni válaszolt: Kedves királyom! Akik családfenntartóként otthon élnek, azoknak dolgozniuk kell, hogy a megélhetésük érdekében pénzt keressenek, és ahelyett, hogy munkájuk gyümölcseit ők maguk igyekeznének élvezni, fel kell azokat ajánlaniuk Kṛṣṇának, Vāsudevának. Azt, hogy miképpen tehetjük elégedetté Vāsudevát ebben az életben, az Úr kiváló bhaktáinak társaságában tökéletesen megérthetjük.
MAGYARÁZAT
A gṛhastha életének alapvető elve az legyen, hogy mindent felajánl az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Bhagavad-gītāban (BG 6.1) ez áll:
- anāśritaḥ karma-phalaṁ
- kāryaṁ karma karoti yaḥ
- sa sannyāsī ca yogī ca
- na niragnir na cākriyaḥ
„Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.” Akár brahmacārīként, akár gṛhasthaként, vānaprasthaként vagy sannyāsīként cselekszünk, egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva, Kṛṣṇa, Vasudeva fia elégedettsége legyen a célunk. Ez legyen az alapelv mindenki életében. Nārada Muni már beszélt a brahmacārī, a vānaprastha és a sannyāsī élet elveiről, most pedig elmondja, hogyan kell egy gṛhasthának élnie. Az alapelv nem más, mint elégedetté tenni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
Annak a tudományát, hogy hogyan okozzunk örömet a Legfelsőbb Úrnak, a következőképpen tanulhatjuk meg: sākṣād upāsīta mahā-munīn. A mahā-munīn szó a nagy szentekre vagy bhaktákra utal. A szenteket általában muniknak nevezik, gondolkodó filozófusoknak, aki transzcendentális témákkal foglalkoznak, a mahā-munīn pedig azokra utal, akik nemcsak alaposan tanulmányozták az élet célját, de valóban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva elégedettsége érdekében cselekszenek. Őket nevezzük bhaktáknak. Ha valaki nem társul velük, nem tanulhatja meg a vāsudevārpaṇa tudományát, vagyis azt, hogyan kell az életünket Vāsudevának, Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szentelnünk.
Indiában régen az emberek szigorúan betartották e tudomány elveit. Még ötven évvel ezelőtt is láttam, hogy Bengál falvaiban és Kalkutta külvárosaiban az emberek naponta hallgatták a Śrīmad-Bhāgavatamot, vagy amikor befejezték a munkát, vagy legalább este, mielőtt lefeküdtek. Mindenki hallgatta a Bhāgavatamot. Minden faluban Bhāgavata leckéket tartottak, s így az emberek megkapták azt az áldást, hogy hallhatták a Śrīmad-Bhāgavatamot, ami mindent leír az élet céljáról, a felszabadulásról. A következő versek ezt érthetően el fogják magyarázni.