HU/SB 7.14.41
41. VERS
- puruṣeṣv api rājendra
- supātraṁ brāhmaṇaṁ viduḥ
- tapasā vidyayā tuṣṭyā
- dhatte vedaṁ hares tanum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puruṣeṣu—személyek között; api—valójában; rāja-indra—ó, királyok legjobbja; su-pātram—a legkiválóbb személy; brāhmaṇam—a képzett brāhmaṇa; viduḥ—tudja; tapasā—a lemondása miatt; vidyayā—műveltség; tuṣṭyā—és elégedettség; dhatte—felvesz; vedam—a Védaként ismert transzcendentális tudás; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tanum—test vagy képviselet.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.
MAGYARÁZAT
A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származhat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.