HU/SB 7.2.41
41. VERS
- bhūtāni tais tair nija-yoni-karmabhir
- bhavanti kāle na bhavanti sarvaśaḥ
- na tatra hātmā prakṛtāv api sthitas
- tasyā guṇair anyatamo hi badhyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūtāni—az élőlények teste; taiḥ taiḥ—sajátjuk; nija-yoni—saját testük létrejöttét okozzák; karmabhiḥ—múltbeli tettekkel; bhavanti—megjelennek; kāle—a kellő időben; na bhavanti—eltűnnek; sarvaśaḥ—minden tekintetben; na—nem; tatra—ott; ha—valójában; ātmā—a lélek; prakṛtau—ebben az anyagi világban; api—bár; sthitaḥ—elhelyezkedik; tasyāḥ—övé (az anyagi energiáé); guṇaiḥ—a különféle kötőerők által; anya-tamaḥ—a legkülönbözőbb; hi—bizonyára; badhyate—le van kötve.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lelkek tetteiknek megfelelően mind másféle testet kapnak, s amikor elfoglaltságuk véget ér, a testnek is vége. Noha a lélek a különböző életformákban finom és durva anyagi testekben él, azok nem kötik meg őt, mert mindig különáll a megnyilvánult testtől.
MAGYARÁZAT
Ez a vers nagyon érthetően elmagyarázza, hogy Isten nem felelős azért, hogy az élőlény különféle testekbe kerül. Az ember a természet törvényei és saját karmája szerint kap testet. Éppen ezért a Védák azt az utasítást adják, hogy azoknak, akik anyagi cselekedeteket végeznek, útmutatást kell kapniuk, s ezzel cselekedeteiket okosan az Úr szolgálatába állíthatják, hogy kiszabaduljanak az ismétlődő születés és halál anyagi kötelékei közül (sva-karmaṇā tam abhyarcya siddhiṁ vindati mānavaḥ (BG 18.46)). Az Úr mindig kész megadni ezt az útmutatást, sőt utasításait részletesen megtaláljuk a Bhagavad-gītāban. Ha követjük ezt az útmutatást, akkor annak ellenére, hogy az anyagi természet törvényei feltételekhez kötnek bennünket, megszabadulhatunk, hogy visszakerüljünk eredeti helyzetünkbe (mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te (BG 7.14)). Szilárd hitünk kell legyen abban, hogy az Úr a legfelsőbb, valamint abban, hogy ha meghódolunk Neki, Ő majd gondoskodik rólunk, s megmutatja, hogyan juthatunk ki az anyagi életből, és hogyan térhetünk haza, vissza Istenhez. E meghódolás nélkül az ember arra kényszerül, hogy karmája alapján egy bizonyos testbe kerüljön, ami lehet állati, félisteni test vagy bármi más. Noha az idők folyamán szert tesz valamilyen testre, majd elveszti azt, a szellemi lélek valójában nem keveredik a testtel, a természet bizonyos kötőerői azonban, melyekkel bűnös módon kapcsolatot tart, leigázzák őt. A lelki oktatás következtében az ember tudata megváltozik, olyannyira, hogy aztán már csupán a Legfelsőbb Úr utasításait hajtja végre, s megszabadul az anyagi természet kötőerőinek befolyásától.