HU/SB 7.2.55
55. VERS
- kathaṁ tv ajāta-pakṣāṁs tān
- mātṛ-hīnān bibharmy aham
- manda-bhāgyāḥ pratīkṣante
- nīḍe me mātaraṁ prajāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
katham—hogyan; tu—de; ajāta-pakṣān—akiknek még nem nőtt ki a szárnyuk, hogy repüljenek; tān—őket; mātṛ-hīnān—anyjuk nélkül; bibharmi—gondoskodni fogok róluk; aham—én; manda-bhāgyāḥ—nagyon szerencsétlen; pratīkṣante—várják; nīḍe—a fészekben; me—enyém; mātaram—anyjukat; prajāḥ—madárfiókák.
FORDÍTÁS
A szerencsétlen, anya nélkül maradt madárfiókák a fészekben várják, hogy anyjuk megetesse őket. Nagyon kicsik, és még a szárnyuk sem nőtt ki. Hogyan fogok gondoskodni róluk?
MAGYARÁZAT
A madár fiókái anyját siratja, mert a természet elrendezéséből az anya az, aki gondoskodik róluk és vigyáz rájuk. Yamarāja azonban egy kisfiúnak álcázva magát már elmondta, hogy noha anyja magára hagyta, és senki sem törődött vele, s az erdőben kóborolt, a tigrisek és a többi vadállat mégsem falták fel. Az igazság az, hogy ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmez valakit, lehet anyátlan és apátlan árva, az Úr jóakarata életben fogja tartani. De ha a Legfelsőbb Úr nem védelmez valakit, akkor szenvednie kell még akkor is, ha apjával és anyjával él. Egy másik példa erre az, hogy néha a beteg a legjobb orvos és a legjobb orvosság ellenére is meghal. Az Úr védelme nélkül tehát akár vannak szülei az embernek, akár nincsenek, nem élhet.
Egy másik gondolat, melyet ez a vers említ, hogy az apák és az anyák még az állatvilágban is védelmezni akarják gyermekeiket, az emberi társadalomról nem is beszélve. A Kali-yuga azonban egy olyan degradált kor, hogy az apa és az anya még arra is képes, hogy megölje gyermekeit az anyaméhben, arra a tudományos ismeretre hivatkozva, miszerint a méhben lévő gyermek nem él. Tekintélyes orvosok teszik közzé ezt alátámasztó véleményüket, ezért manapság az apák és az anyák megölik gyermekeiket az anya méhében. Milyen mélyre süllyedt az emberi társadalom! A tudomány olyan fejlett, hogy azt hiszik, hogy a tojásban és a magzatban nincs élet. Ezek az állítólagos tudósok mostanában Nobel-díjakat kapnak a kémiai evolúcióelmélet kifejtéséért. De ha a kémiai anyagok jelentik az élet forrását, akkor miért nem hoznak létre a tudósok például egy tojást a vegyészet segítségével, hogy aztán a keltetőgépbe tegyék, és csirke legyen belőle? Mit válaszolnak erre? A tudományukkal még egy tojást sem tudnak létrehozni. A Bhagavad-gītā (BG 7.15) az efféle tudósokat māyayāpahṛta-jñānāḥnak nevezi, olyan ostobáknak, akik elvesztették valódi tudásukat. Nincs tudásuk, de tudósoknak és filozófusoknak adják ki magukat, noha úgynevezett elméleti tudományuk képtelen gyakorlati eredményt felmutatni.