HU/SB 7.5.13


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

sa eṣa ātmā sva-parety abuddhibhir
duratyayānukramaṇo nirūpyate
muhyanti yad-vartmani veda-vādino
brahmādayo hy eṣa bhinatti me matim


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—Ő; eṣaḥ—ez; ātmā—a Felsőlélek mindenki szívében; sva-para—ez az én dolgom, az pedig valaki másé; iti—így; abuddhibhiḥ—azok által, akiknek ilyen romlott az értelmük; duratyaya—nagyon nehéz követni; anukramaṇaḥ—akiknek az odaadó szolgálatát; nirūpyate—jóváhagyják (a szentírások vagy a lelki tanítómester utasításai); muhyanti—zavarodottak; yat—akiknek; vartmani—az úton; veda-vādinaḥ—a védikus tanítások követői; brahma-ādayaḥ—a félistenek, az Úr Brahmātól kezdődően; hi—valóban; eṣaḥ—ez; bhinatti—megváltoztatja; me—enyém; matim—értelmet.


FORDÍTÁS

Akik mindig az „ellenség” és „barát” kategóriáiban gondolkodnak, képtelenek felfedezni magukban a Felsőlelket. Azonban nemcsak ők, hanem még az olyan kiváló személyiségek is, mint az Úr Brahmā, akik nagyon jól ismerik a védikus írásokat, néha zavarba jönnek az odaadó szolgálat elveinek követése során. Az az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki megteremtette ezt a helyzetet, adta meg nekem az értelmet, hogy annak az oldalára álljak, akit ti az ellenségeteknek neveztek.


MAGYARÁZAT

Prahlāda Mahārāja nyíltan kimondta: „Kedves tanítóim! Ti azt hiszitek, hogy az Úr Viṣṇu az ellenségetek, én azonban, mivel nagyon kedves hozzám, megértettem, hogy Ő mindenkinek a barátja. Azt hihetitek, hogy az ellenség oldalára álltam, az igazság azonban az, hogy az Úr nagy kegyben részesített.”