HU/SB 7.5.17
17. VERS
- daiteya-candana-vane
- jāto ’yaṁ kaṇṭaka-drumaḥ
- yan-mūlonmūla-paraśor
- viṣṇor nālāyito ’rbhakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daiteya—a démonikus családnak; candana-vane—a szantálerdőben; jātaḥ—született; ayam—ez; kaṇṭaka-drumaḥ—tüskés fa; yat—aminek; mūla—a gyökereinek; unmūla—a kivágásában; paraśoḥ—aki olyan, mint egy fejsze; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇué; nālāyitaḥ—a nyele; arbhakaḥ—fiú.
FORDÍTÁS
Ez a bitang Prahlāda olyan, mint egy tüskés fa a szantálerdőben! Ahhoz, hogy kivágjuk a szantálfákat, fejszére van szükség, és a tüskés fa éppen alkalmas arra, hogy nyelet készítsünk belőle. Az Úr Viṣṇu az a fejsze, amely kivágja a démonok családjának szantálerdejét, és ez a Prahlāda a fejsze nyele.
MAGYARÁZAT
A tüskés fák általában sivatagos vidéken nőnek, nem pedig szantálerdőkben, de a vér szerinti brāhmaṇák, Ṣaṇḍa és Amarka a Daitya Hiraṇyakaśipu dinasztiáját egy szantálerdőhöz hasonlították, Prahlāda Mahārāját pedig egy kemény és erős tüskés fához, amelyből egy fejsze nyele készülhet. Az Úr Viṣṇut a fejszéhez hasonlították. Egy fejsze magában nem tud kivágni egy tüskés fát; nyélre van szüksége, amit a tüskés fa fájából faraghatnak. A démonikus civilizáció tüskés fáját a viṣṇu-bhakti, az Úr Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat fejszéjével darabokra lehet aprítani. A démonikus civilizációból néhányan, például Prahlāda Mahārāja, a fejsze nyeléül szolgálhatnak, hogy segítsék az Úr Viṣṇut, és így a démonikus civilizáció egész erdejét szilánkokra lehet aprítani.