HU/SB 7.5.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

śrī-nārada uvāca
guruṇaivaṁ pratiprokto
bhūya āhāsuraḥ sutam
na ced guru-mukhīyaṁ te
kuto ’bhadrāsatī matiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-nāradaḥ uvāca—Nārada Muni mondta; guruṇā—a tanító által; evam—így; pratiproktaḥ—válaszolva; bhūyaḥ—újra; āha—mondta; asuraḥ—a hatalmas démon, Hiraṇyakaśipu; sutam—fiának; na—nem; cet—ha; guru-mukhī—tanárod szájából származik; iyam—ezt; te—tiéd; kutaḥ—honnan; abhadra—ó, szerencsétlenséget hozó; asatī—nagyon rossz; matiḥ—hajlam.


FORDÍTÁS

Śrī Nārada Muni így folytatta: Hiraṇyakaśipu meghallgatta a tanító válaszát, s aztán újra fiához, Prahlādához fordult: „Te átkozott    —    mondta neki    —,    családunk szégyenfoltja! Ha nem a tanáraidtól tanultad mindezt, akkor kitől?”


MAGYARÁZAT

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elmagyarázza, hogy az odaadó szolgálat valójában bhadrā satī, nem pedig abhadra asatī. Más szóval ha valaki ismeri az odaadó szolgálatot, az nem lehet kedvezőtlen, és az illemszabályoknak sem mond ellent. Mindenkinek kötelessége megtanulni az odaadó szolgálatot. Prahlāda Mahārāja ösztönös műveltsége tehát kedvező és tökéletes volt.