HU/SB 7.9.16
16. VERS
- trasto ’smy ahaṁ kṛpaṇa-vatsala duḥsahogra-
- saṁsāra-cakra-kadanād grasatāṁ praṇītaḥ
- baddhaḥ sva-karmabhir uśattama te ’ṅghri-mūlaṁ
- prīto ’pavarga-śaraṇaṁ hvayase kadā nu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
trastaḥ—ijedt; asmi—vagyok; aham—én; kṛpaṇa-vatsala—ó, Uram, aki oly kegyes vagy az elesett lelkekhez (akik nem rendelkeznek lelki tudással); duḥsaha—elviselhetetlen; ugra—ádáz; saṁsāra-cakra—a születés és halál körforgásának; kadanāt—e szánalmas helyzetből; grasatām—más feltételekhez kötött lelkek közé, akik felfalják egymást; praṇītaḥ—dobva; baddhaḥ—lekötve; sva-karmabhiḥ—a saját tetteim visszahatásai okozta folyamat; uśattama—ó, hatalmas és legyőzhetetlen; te—Tiéd; aṅghri-mūlam—a lótuszláb talpához; prītaḥ—elégedett lévén (velem); apavarga-śaraṇam—amely menedéket ad, hogy felszabaduljunk a szörnyű anyagi létből; hvayase—hívni fogsz (engem); kadā—amikor; nu—valójában.
FORDÍTÁS
Ó, leghatalmasabb, legyőzhetetlen Úr, aki oly kegyes vagy az elesett lelkekhez! Tetteim következtében démonok közé kerültem, s ezért életem az anyagi világban rettegéssel teli. Ó, mikor jön el az a pillanat, amikor lótuszlábad oltalmába hívsz, amely a végső cél, s megszabadít a feltételekhez kötött élettől?
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban élni mindenképpen gyötrelmes, de ha valaki asurák, ateista emberek társaságába kerül, egyenesen elviselhetetlen. Felmerülhet az a kérdés, hogy miért kerül az élőlény az anyagi világba. Az ostobák néha még ki is gúnyolják az Urat, amiért ide juttatta őket. Valójában azonban mindenki a karmája alapján kerül a feltételekhez kötött életbe. Prahlāda Mahārāja éppen ezért minden feltételekhez kötött lelket képviselve belátja, hogy karmája következtében került az asurák közé. Az Úr kṛpaṇa-vatsalaként híres, mert végtelenül kegyes a feltételekhez kötött lelkekhez. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, ha a vallási elvek követésében az emberek letérnek a helyes útról, az Úr megjelenik (yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata... tadātmānaṁ sṛjāmy aham (BG 4.7)). Az Úr rendkívüli módon, a szívén viseli a feltételekhez kötött lelkek felszabadulását, ezért mindannyiunkat arra tanít, hogy térjünk haza, vissza Hozzá (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66)). Prahlāda Mahārāja így arra várt, hogy az Úr kegyesen újra lótuszlábának oltalmába hívja. Mindenkinek mohón kell vágynia arra, hogy az Úr lótuszlábánál menedéket keresve s így teljesen képzetté válva a Kṛṣṇa-tudatban hazatérjen, vissza Istenhez.