HU/SB 7.9.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

tasmād amūs tanu-bhṛtām aham āśiṣo ’jña
āyuḥ śriyaṁ vibhavam aindriyam āviriñcyāt
necchāmi te vilulitān uruvikrameṇa
kālātmanopanaya māṁ nija-bhṛtya-pārśvam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmāt—ezért; amūḥ—mindazok (a kincsek); tanu-bhṛtām—az anyagi testtel rendelkező élőlényekre vonatkozóan; aham—én; āśiṣaḥ ajñaḥ—jól ismerve az ilyen áldások eredményeit; āyuḥ—hosszú élet; śriyam—anyagi kincsek; vibhavam—befolyás és dicsőség; aindriyam—valamennyi az érzékkielégítést szolgálja; āviriñcyāt—az Úr Brahmātól kezdve (a parányi hangyáig); na—nem; icchāmi—akarom; te—Általad; vilulitān—pusztulásra ítélt; uru-vikrameṇa—aki rendkívül hatalmas vagy; kāla-ātmanā—az időtényező mestereként; upanaya—kegyesen vegyél; mām—engem; nija-bhṛtya-pārśvam—hűséges szolgád, bhaktád társasága.


FORDÍTÁS

Kedves Uram! Tökéletes tapasztalatra tettem szert, a világi gazdagságot, a misztikus erőt, a hosszú életet és a többi anyagi örömöt illetően, amelyeket az Úr Brahmātól a hangyáig minden élőlény élvez. Hatalmas időként Te valamennyit elpusztítod, ezért tapasztalataimnak köszönhetően nem vágyom egyikre sem. Kedves Uram, arra kérlek, segíts, hogy társulhassak tiszta bhaktáddal, s engedd, hogy őszinte szolgaként szolgáljam őt!


MAGYARÁZAT

A Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásával azokon a megtörtént eseményeken keresztül, melyekről a lelki tudománynak ez a nagyszerű könyve ír, minden intelligens ember szert tehet azokra a tapasztalatokra, amelyekkel Prahlāda Mahārāja rendelkezett. Prahlāda Mahārāja nyomdokait követve alaposan meg kell győződnünk arról, hogy az anyagi kincsek bármelyik pillanatban elenyészhetnek. Még ez a test is, amelyet oly sok érzéki örömmel igyekszünk boldoggá tenni, bármely pillanatban elpusztulhat. A lélek azonban örök. Na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20): a lélek sohasem semmisül meg, még akkor sem, amikor a testnek vége. Egy okos embernek éppen ezért a lélek boldogságával kell törődnie, nem pedig a testével. Még ha valaki egy olyan testbe kerül, mint az Úr Brahmā vagy más nagy félistenek teste, amely hosszú ideig élhet, arra is pusztulás vár. Az okos embernek ezért a halhatatlan lélekkel kell törődnie.

Ahhoz, hogy megmeneküljünk, egy tiszta bhaktánál kell oltalmat keresnünk. Narottama dāsa Ṭhākura ezért azt mondja: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ha valaki meg akar menekülni az anyagi természet csapásaitól, amelyek az anyagi test miatt érik, Kṛṣṇa-tudatúvá kell válnia, és igyekeznie kell, hogy teljesen megértse Kṛṣṇát. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 4.9) elmondja, janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ. A valóságnak megfelelően kell megértenünk Kṛṣṇát, és ez csakis egy tiszta bhakta szolgálatán át lehetséges. Prahlāda Mahārāja ezért úgy imádkozik, hogy az Úr Nṛsiṁhadeva ahelyett, hogy anyagi gazdagsággal jutalmazná, inkább segítsen, hogy találkozhasson egy tiszta bhaktával és szolgával. Az anyagi világban minden intelligens embernek Prahlāda Mahārāját kell követnie. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ. Prahlāda Mahārāja nem akarta élvezni a vagyont, amit apja ráhagyott, inkább az Úr szolgájának a szolgája akart lenni. Prahlāda Mahārāja és mindazok, akik szigorúan az ő nyomdokaiban haladnak, elutasítják az illuzórikus emberi civilizációt, amely szünet nélkül arra törekszik, hogy az anyagi fejlődésen keresztül érje el a boldogságot.

Az anyagi kincseknek különféle típusai vannak, amelyeket szakkifejezéssel bhuktinak, muktinak és siddhinek neveznek. A bhukti arra utal, amikor valaki nagyon jó helyzetben van, például a félistenek között él a felsőbb bolygórendszerben, ahol a legteljesebb mértékben részesülhet az anyagi érzékkielégítés élvezetében. Mukti azt jelenti, hogy az embernek elege lett az anyagi fejlődésből, s ezért arra vágyik, hogy eggyé váljon a Legfelsőbbel. A siddhi szigorú meditációt jelent, olyat, mint amelyet a yogīk végeznek a nyolcféle tökéletesség (aṇimā, laghimā, mahimā stb.) elérése érdekében. Akik a bhuktin, a muktin vagy a siddhin keresztül anyagi fejlődésre vágynak, azok idővel mind elnyerik büntetésüket, s visszatérnek az anyagi cselekedetekhez. Prahlāda Mahārāja minden ilyen tettet elítélt, s nem akart mást, mint hogy egy tiszta bhakta irányítása alatt tanítvány lehessen.