HU/SB 8.16.22
22. VERS
- śrī-aditir uvāca
- kenāhaṁ vidhinā brahmann
- upasthāsye jagat-patim
- yathā me satya-saṅkalpo
- vidadhyāt sa manoratham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-aditiḥ uvāca—Śrīmatī Aditi imádkozni kezdett; kena—mi által; aham—én; vidhinā—a szabályozó elvek által; brahman—ó, brāhmaṇa; upasthāsye—elégedetté tehetem; jagat-patim—az univerzum Urát, Jagannāthát; yathā—ami által; me—enyém; satya-saṅkalpaḥ—a vágy valóban teljesülhet; vidadhyāt—teljesítheti; saḥ—Ő (a Legfelsőbb Úr); manoratham—törekvéseket vagy vágyakat.
FORDÍTÁS
Śrīmatī Aditi így szólt: Ó, brāhmaṇa! Mondd el nekem, milyen szabályozó elvekkel imádhatom a világ legfelsőbb Urát, hogy elégedetté tegyem Őt, s teljesítse minden vágyam!
MAGYARÁZAT
„Ember tervez, Isten végez” — mondják. Lehet, hogy valaki sok mindenre vágyik, de ha ezeket a vágyakat az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem teljesíti, akkor nem teljesülhetnek. A vágyak teljesülését satya-saṅkalpának nevezik. A versben ez a satya-saṅkalpa szó nagyon fontos. Aditi a férje kegyét kérte, hogy az megtanítsa az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatára, s így minden vágya teljesülhessen. Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmutatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanítómesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert. Így kezdődik el az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádata. A Bhagavad-gītā (BG 7.16) megerősíti:
- catur-vidhā bhajante māṁ
- janāḥ sukṛtino ’rjuna
- ārto jijñāsur arthārthī
- jñānī ca bharatarṣabha
„Ó, Bhāraták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.” Aditi ārta volt, azaz szenvedett. Nagyon elkeseredett, mert fiai, a félistenek mindent elvesztettek, s így férje, Kaśyapa Muni irányításával az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél akart menedéket keresni.