HU/SB 8.16.60
60. VERS
- ayaṁ vai sarva-yajñākhyaḥ
- sarva-vratam iti smṛtam
- tapaḥ-sāram idaṁ bhadre
- dānaṁ ceśvara-tarpaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ayam—ezt; vai—valójában; sarva-yajña—mindenféle vallásos szertartás és áldozat; ākhyaḥ—nevezett; sarva-vratam—minden vallásos szertartást; iti—így; smṛtam—megértett; tapaḥ-sāram—minden lemondás lényege; idam—ezt; bhadre—ó, kedves hölgy; dānam—az adományozás tettei; ca—és; īśvara—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tarpaṇam—a folyamat, ahogy elégedetté tehetjük.
FORDÍTÁS
Ezt a payo-vratát sarva-yajñának is nevezik, ami azt jelenti, hogy ennek az áldozatnak a bemutatásával az ember automatikusan végrehajt minden más áldozatot is. Ezt tekintik valamennyi rituális szertartás közül a legjobbnak. Ó, nemes hölgy! Ez minden lemondás lényege, valamint az adományozás és a legfelsőbb irányító kielégítésének folyamata.
MAGYARÁZAT
Ārādhanānāṁ sarveṣāṁ viṣṇor ārādhanaṁ param. Ezt az Úr Śiva mondja Pārvatīnak. Az Úr Viṣṇu imádata az imádat legmagasabb rendű folyamata, s most kimerítő leírást olvashattunk arról, hogyan lehet imádni az Úr Viṣṇut ezzel a payo-vrata szertartással. Az élet végső célja az, hogy elégedetté tegyük az Úr Viṣṇut a varṇāśrama-dharmával. A négy varṇa és négy āśrama védikus elveinek célja Viṣṇu imádata (viṣṇur ārādhyate puṁsāṁ nānyat tat-toṣa-kāraṇam). A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom szintén viṣṇu-ārādhanam, azaz az Úr Viṣṇu imádata, a korhoz alkalmazkodva. A viṣṇu-ārādhanam payo-vrata elnevezésű folyamatát réges-régen tanította Kaśyapa Muni a feleségének, Aditinek a mennyei bolygókon, s ugyanez a folyamat még ma is hiteles érvényű a Földön. Az a folyamat, amelyet ebben a Kali-korszakban a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom is követ, nem más, mint hogy ezer és ezer Viṣṇu-templomot nyitunk (többek között Rādhā-Kṛṣṇa, Jagannātha, Balarāma, Sītā-Rāma és Gaura-Nitāi templomokat). Amikor ezekben a Viṣṇu-templomokban az előírásoknak megfelelő imádat folyik, s így imádják az Urat, az éppen olyan jó, mint az ezekben a versekben javasolt payo-vrata szertartás végzése. A payo-vrata szertartást a telő hold két hetének első napjától kezdve a tizenharmadik napjáig végzik, a mi Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban azonban az Úr Viṣṇut minden templomban huszonnégy órás elfoglaltságot jelentő időbeosztással imádják: kīrtanákat tartanak, éneklik a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, ízletes fogásokat ajánlanak fel az Úr Viṣṇunak, és ezekkel az ételekkel megvendégelik a vaiṣṇavákat és másokat. Ezek hiteles tevékenységek, és ha a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom tagjai kitartanak ezek mellett az elvek mellett, ugyanazt az eredményt érik majd el, mint a payo-vrata szertartással. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban jelen van minden kedvező tettnek — a yajña bemutatásának, az adományozásnak, a vraták betartásának és a lemondások végzésének — a lényege. A mozgalom tagjainak késedelem nélkül, őszintén követniük kell azokat a folyamatokat, amelyeket ajánlottunk. Az áldozat célja természetesen az, hogy elégedetté tegyük az Úr Viṣṇut. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32): a Kali-yugában az okos emberek a saṅkīrtana-yajñát végzik. Lelkiismeretesen követnünk kell ezt a folyamatot.