HU/SB 8.22.10
10. VERS
- itthaṁ sa niścitya pitāmaho mahān
- agādha-bodho bhavataḥ pāda-padmam
- dhruvaṁ prapede hy akutobhayaṁ janād
- bhītaḥ svapakṣa-kṣapaṇasya sattama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—emiatt (ahogy azt korábban elmondtam); saḥ—ő (Prahlāda Mahārāja); niścitya—határozottan így döntve; pitāmahaḥ—nagyapám; mahān—nagy bhakta; agādha-bodhaḥ—nagyapám, aki odaadó szolgálatának köszönhetően határtalan tudásra tett szert; bhavataḥ—a Tiéd, Uram; pāda-padmam—a lótuszláb; dhruvam—a csalhatatlan, örök menedék; prapede—meghódolt; hi—valóban; akutaḥ-bhayam—tökéletesen mentes a félelemtől; janāt—a közönséges emberektől; bhītaḥ—félve; svapakṣa-kṣapaṇasya—a Tiéd, Uram, aki megölöd a démonokat a mi oldalunkon; sat-tama—ó, legkiválóbb a legkiválóbbak között.
FORDÍTÁS
Nagyapám, a legkiválóbb ember, aki határtalan tudásra tett szert, s akit mindenki imádott, félt e világ közönséges embereitől. Mély meggyőződése volt, hogy lótuszlábad oltalma mindennek a lényege, ezért menedéket keresett lótuszlábadnál, szembeszállva apja és démoni barátai akaratával, akiket saját kezeddel pusztítottál el.