HU/SB 8.24.51
51. VERS
- jano janasyādiśate ’satīṁ gatiṁ
- yayā prapadyeta duratyayaṁ tamaḥ
- tvaṁ tv avyayaṁ jñānam amogham añjasā
- prapadyate yena jano nijaṁ padam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
janaḥ—aki nem igazi guru (egy közönséges ember); janasya—egy közönséges ember, aki nem ismeri az élet célját; ādiśate—tanítja; asatīm—ideiglenes, anyagi; gatim—az élet célja; yayā—ilyen tudással; prapadyeta—meghódol; duratyayam—áthághatatlan; tamaḥ—a tudatlansághoz; tvam—Téged; tu—de; avyayam—elpusztíthatatlan; jñānam—tudás; amogham—anyagi szennyeződés nélkül; añjasā—nagyon hamar; prapadyate—eléri; yena—ilyen tudással; janaḥ—egy ember; nijam—sajátját; padam—eredeti helyzetet.
FORDÍTÁS
Az a materialista guru, aki csupán a nevében az, materialista tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább folytatja anyagi létét a tudatlanságban. Te azonban örök tudást adsz, s az az okos ember, aki szert tesz erre a tudásra, hamarosan örök helyzetébe kerül.
MAGYARÁZAT
Az állítólagos guruk az anyagi nyereség reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa szerint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielégítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől. De ha valaki kellőképpen okos ahhoz, hogy elfogadja az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanításait, ahogy azokat a Bhagavad-gītā vagy Kapiladeva sāṅkhya filozófiája hirdeti, nagyon hamar felszabadulhat, s elfoglalhatja örök helyzetét a lelki életben. Fontosak ebben a versben a nijaṁ padam szavak. Mivel az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves része, származásánál fogva megilleti az a jog, hogy a Vaikuṇṭhalokán éljen, a lelki világban, ahol nincs aggodalom. Követnünk kell hát az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, s akkor — ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) elmondja — tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna: testünk elhagyása után hazatérhetünk, vissza Istenhez. Az Úr eredeti személyében a lelki világban él, s a tanításait követő bhakta eléri Őt (mām eti). Lelki személyiség lévén az ilyen bhakta visszatér az Istenség Személyiségéhez, hogy játsszon és táncoljon Vele. Ez az élet végső célja.