HU/SB 9.16.35
35. VERS
- jyeṣṭhaṁ mantra-dṛśaṁ cakrus
- tvām anvañco vayaṁ sma hi
- viśvāmitraḥ sutān āha
- vīravanto bhaviṣyatha
- ye mānaṁ me ’nugṛhṇanto
- vīravantam akarta mām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jyeṣṭham—a legidősebb; mantra-dṛśam—aki látja a mantrákat; cakruḥ—elfogadták; tvām—téged; anvañcaḥ—elfogadtuk, hogy követünk; vayam—mi; sma—valójában; hi—bizonyára; viśvāmitraḥ—Viśvāmitra, a nagy bölcs; sutān—az engedelmes fiúknak; āha—mondta; vīra-vantaḥ—fiak atyjai; bhaviṣyatha—legyetek a jövőben; ye—ti mindannyian, akik; mānam—becsületet; me—enyém; anugṛhṇantaḥ—elfogadtátok; vīra-vantam—jó fiak apja; akarta—tettetek; mām—engem.
FORDÍTÁS
Az ifjabb Madhucchandāk elfogadták Śunaḥśephát mint legidősebb fivérüket. „Követni fogjuk utasításaidat!” — mondták neki. Viśvāmitra ekkor így szólt engedelmes fiaihoz: „Mivel elfogadtátok Śunaḥśephát legidősebb fivéreteknek, nagyon elégedett vagyok. Azzal, hogy engedelmeskedtetek parancsomnak, érdemes fiak apjává tettetek, s ezért megáldalak mindnyájatokat, hogy ti is fiúgyermekek atyjai lehessetek.”
MAGYARÁZAT
A száz fiú közül ötven nem engedelmeskedett Viśvāmitrának, mert nem fogadta el Śunaḥśephát legidősebb fivérnek, ám a másik ötven teljesítette parancsát. Az apa ezért megáldotta engedelmes fiait, hogy legyen belőlük fiúgyermekek apja. Ha nem így tettek volna, őket is megátkozta volna, hogy soha ne szülessenek fiaik, és váljanak mlecchákká.