HU/SB 9.19.11
11. VERS
- sambaddha-vṛṣaṇaḥ so ’pi
- hy ajayā kūpa-labdhayā
- kālaṁ bahu-tithaṁ bhadre
- kāmair nādyāpi tuṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sambaddha-vṛṣaṇaḥ—visszakapva a heréit; saḥ—ő; api—szintén; hi—valójában; ajayā—a nőstény kecskével; kūpa-labdhayā—akit a kútból kapott; kālam—egy ideig; bahu-titham—hosszú-hosszú ideig; bhadre—ó, kedves feleségem; kāmaiḥ—ilyen kéjes vágyakkal; na—nem; adya api—még mostanáig is; tuṣyati—elégedett.
FORDÍTÁS
Kedves feleségem! Amikor a kecskebak visszakapta heréit, élvezetet merített a nőstény kecske társaságából, akit a kútból mentett ki, de annak ellenére, hogy sok-sok éven át volt része élvezetben, máig sem vált teljesen elégedetté.
MAGYARÁZAT
Amikor az embert a felesége iránti vonzódás leláncolja, ragaszkodni kezd azokhoz a nemi vágyakhoz, amelyeket oly nehéz legyőzni. Ezért a védikus civilizáció szerint az embernek önként el kell hagynia úgynevezett otthonát, s az erdőbe kell vonulnia. Pañcāśordhvaṁ vanaṁ vrajet. Az emberi élet célja az ilyen tapasya, azaz lemondás. Azzal a lemondással, hogy önként felhagy otthonában a nemi élettel, s az erdőbe vonul, hogy lelki cselekedeteket végezzen a bhakták társaságában, az ember eléri az emberi élet valódi célját.