HU/SB 9.19.16
16. VERS
- yā dustyajā durmatibhir
- jīryato yā na jīryate
- tāṁ tṛṣṇāṁ duḥkha-nivahāṁ
- śarma-kāmo drutaṁ tyajet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā—ami; dustyajā—rendkívül nehéz lemondani róla; durmatibhiḥ—az anyagi élvezethez túlságosan ragaszkodó embereknek; jīryataḥ—még annak is, akit az öregkor tehetetlenné tesz; yā—ami; na—nem; jīryate—megsemmisül; tām—az ilyen; tṛṣṇām—vágy; duḥkha-nivahām—ami minden szenvedés forrása; śarma-kāmaḥ—egy ember, aki a saját boldogságára vágyik; drutam—nagyon hamar; tyajet—adja fel.
FORDÍTÁS
Azok, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi élvezethez, rendkívül nehezen mondanak le az érzékkielégítésről. Még ha az öregség tehetetlenné teszi őket, akkor sem tudják feladni vágyaikat az érzékkielégítésre. Ezért annak, aki valóban boldogságra vágyik, le kell mondania az ilyen kielégítetlen vágyakról, amelyek minden gyötrelem forrását jelentik.
MAGYARÁZAT
Saját szemünkkel láttuk — különösen a nyugati országokban —, hogy vannak olyan nyolcvanévesnél is idősebb emberek, akik még mindig éjszakai mulatókba járnak, és rengeteg pénzt fizetnek azért, hogy bort igyanak és nőkkel társuljanak. Noha ezek az emberek már túl korosak ahhoz, hogy bármit is élvezzenek, vágyaik nem szűntek meg. Az idő magát a testet is elpusztítja, amely minden érzéki elégedettség eszköze, de amikor az ember agg és rokkant lesz, vágyai még akkor is elég erősek ahhoz, hogy arra késztessék, hogy ide-oda menjen vágyai kielégítése végett. Éppen ezért a bhakti-yoga gyakorlásával az embernek fel kell adnia kéjes vágyait. Śrī Yāmunācārya elmagyarázta:
- yadavadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
- nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
- tadavadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
- bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu-niṣṭhīvanaṁ ca
Amikor valaki Kṛṣṇa-tudatú, egyre nagyobb boldogságot merít a Kṛṣṇáért végzett kötelességekből. Az ilyen ember köp az érzékkielégítésre, főleg a nemi élvezetre. A tapasztalt, fejlett bhaktát többé nem érdekli a nemi élet. A nemi élet iránti erős vágyat csakis a Kṛṣṇa-tudatban tett fejlődéssel lehet legyőzni.