HU/SB 9.21.12


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

na kāmaye ’haṁ gatim īśvarāt parām
aṣṭarddhi-yuktām apunar-bhavaṁ vā
ārtiṁ prapadye ’khila-deha-bhājām
antaḥ-sthito yena bhavanty aduḥkhāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; kāmaye—vágyom; aham—én; gatim—végső cél; īśvarāt—az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől; parām—nagy; aṣṭa-ṛddhi-yuktām—a nyolcféle misztikus tökéletességből álló; apunaḥ-bhavam—az ismétlődő születés megszűnése (felszabadulás, üdvözülés); —akár; ārtim—a szenvedéseit; prapadye—elfogadom; akhila-deha-bhājām—minden élőlénynek; antaḥ-sthitaḥ—köztük maradva; yena—ami által; bhavanti—lesznek; aduḥkhāḥ—szenvedés nélkül.


FORDÍTÁS

„Nem imádkozom az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez a misztikus yoga nyolcféle tökéletességéért, sem azért, hogy megszabaduljak az ismétlődő születéstől és haláltól. Csupán szeretnék az élőlények között maradni és elszenvedni minden gyötrelmet értük, hogy ők megszabadulhassanak a kínoktól.”


MAGYARÁZAT

Vāsudeva Datta hasonló kijelentést tett Śrī Caitanya Mahāprabhunak, arra kérve az Urat, hogy szabadítson fel minden élőlényt, aki az Úrral egy időben élt. Vāsudeva Datta azt mondta, hogy ha ők alkalmatlanok arra, hogy felszabaduljanak, ő maga átvállalja minden bűnük visszahatását, és szenved, hogy az Úr felszabadítsa őket. A vaiṣṇavát ezért úgy nevezik, hogy para-duḥkha-duḥkhī, olyan ember, akinek nagyon fáj mások szenvedése. A vaiṣṇavák tehát az emberi társadalom valódi jólétéért tevékenykednek.