HU/SB 9.24.56
56. VERS
- yadā yadā hi dharmasya
- kṣayo vṛddhiś ca pāpmanaḥ
- tadā tu bhagavān īśa
- ātmānaṁ sṛjate hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—bármikor; yadā—bármikor; hi—valójában; dharmasya—a vallás elveinek; kṣayaḥ—hanyatlása; vṛddhiḥ—növekedése; ca—és; pāpmanaḥ—a bűnös tetteknek; tadā—akkor; tu—valóban; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; īśaḥ—a legfelsőbb irányító; ātmānam—személyesen; sṛjate—alászáll; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
FORDÍTÁS
Valahányszor a vallás elvei hanyatlani kezdenek, és túlsúlyba kerülnek a vallástalan elvek, a legfelsőbb irányító, az Istenség Személyisége, Śrī Hari megjelenik saját akaratából.
MAGYARÁZAT
Ez a vers elmagyarázza azokat az elveket, amelyek alapján az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációja alászáll a Földre. Ugyanezekről az elvekről a Bhagavad-gītāban (BG 4.7) Maga az Úr beszél:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.”
Ebben a korban az Istenség Legfelsőbb Személyisége Śrī Caitanya Mahāprabhuként jelent meg, hogy útjára indítsa a Hare Kṛṣṇa mozgalmat. Manapság, a Kali-yugában az emberek rendkívül bűnösek és rosszak (manda). Elképzelésük sincs a lelki életről, s az emberi létforma ajándékait helytelen módon arra használják, hogy úgy éljenek, akár a macskák és a kutyák. Ilyen körülmények között kezdte el Śrī Caitanya Mahāprabhu a Hare Kṛṣṇa mozgalmat, amely nem különbözik Kṛṣṇától, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Ha valaki kapcsolatba kerül ezzel a mozgalommal, közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társaságát élvezheti. Az embereknek élniük kell a lehetőséggel, melyet a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése nyújt, és így megszabadulhatnak minden gondtól, amelyet ez a Kali-kor teremtett számukra.