HU/SB 9.4.68
68. VERS
- sādhavo hṛdayaṁ mahyaṁ
- sādhūnāṁ hṛdayaṁ tv aham
- mad-anyat te na jānanti
- nāhaṁ tebhyo manāg api
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sādhavaḥ—a tiszta bhakták; hṛdayam—a szív mélyén; mahyam—az Enyém; sādhūnām—a tiszta bhaktáknak is; hṛdayam—a szíve mélyén; tu—valójában; aham—Én vagyok; mat-anyat—bármi Rajtam kívül; te—ők; na—nem; jānanti—ismernek; na—nem; aham—Én; tebhyaḥ—mint ők; manāk api—akár parányi töredékkel.
FORDÍTÁS
A tiszta bhakta mindig szívem mélyén van, s Én mindig tiszta bhaktám szívében vagyok. Bhaktáim nem ismernek Rajtam kívül semmi mást, és Én nem ismerek senki mást, csupán őket.
MAGYARÁZAT
Abból, hogy Durvāsā Muni meg akarta büntetni Ambarīṣa Mahārāját, megérthetjük, hogy fájdalmat akart okozni az Istenség Legfelsőbb Személyisége szívének, hiszen az Úr azt mondja, sādhavo hṛdayaṁ mahyam: „A tiszta bhakták mindig a szívem mélyén vannak.” Az Úr érzései olyanok, akár egy apa érzései, akinek fáj, ha a gyermeke fájdalmat érez. Éppen ezért a bhakta lótuszlába ellen elkövetett sértés komoly dolog. Caitanya Mahāprabhu nagyon határozottan tanácsolta, hogy ne kövessünk el semmilyen sértést a bhakták lótuszlába ellen. Az ilyen sértéseket a megveszett elefánthoz hasonlítják, mert amikor egy veszett elefánt betör egy kertbe, mindent elpusztít. Rendkívül óvatosnak kell tehát lennünk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy tiszta bhakta lótuszlábai ellen. Valójában Ambarīṣa Mahārāja egyáltalán nem követett el hibát; Durvāsā Muni szükségtelenül, alaptalan ürüggyel akarta megbüntetni. Ambarīṣa Mahārāja be akarta fejezni az Ekādaśī-pāraṇát, ami része volt odaadó szolgálatának, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ezért ivott egy kis vizet. Durvāsā Muni azonban annak ellenére, hogy nagy misztikus brāhmaṇa volt, nem tudta, kivel áll szemben. Ez a különbség egy tiszta bhakta és egy védikus tudás terén művelt állítólagos bölcs között. Mivel a bhakták mindig az Úr szívének mélyén vannak, kétségtelen, hogy közvetlenül az Úrtól kapnak minden utasítást, ahogy Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 10.11):
- teṣām evānukampārtham
- aham ajñāna-jaṁ tamaḥ
- nāśayāmy ātma-bhāva-stho
- jñāna-dīpena bhāsvatā
„Különleges kegyemből Én, aki szívükben lakozom, a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.” A bhakta nem tesz semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem hagy jóvá. Vaiṣṇavera kriyā mudrā vijñeha nā bujhaya, mondják. Még a legtanultabb vagy legtapasztaltabb ember sem értheti meg egy vaiṣṇava, egy tiszta bhakta tetteit. Éppen ezért senkinek sem szabad megbírálnia egy tiszta vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava tudja a dolgát, és bármit is tesz, az teljesen helyénvaló, mert őt mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezérli.