HU/SMD3

3. FEJEZET

A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā)

1. Fontos követni a tanítványi láncolat alapelvét

A tiszta odaadó szolgálat végzését kedvezően befolyásolja a Rūpa Gosvāmī által lefektetett hat alapelv, melyek egyike az előző ācāryák nyomdokainak követése:

... sato vṛtteḥ ... A tiszta odaadó szolgálat végzését hat alapelv követése befolyásolja kedvezően: ... 6. az előző ācāryák nyomdokainak követése.

A tanítások nektárja 3. Vers

Az alázatos bhakta a paramparā rendszeren keresztül kapja meg a tökéletes tudást:

A tökéletes tudományt paramparānak nevezik, deduktív tudo­ mánynak, mely a hiteles forrásból érkezik az alázatos, szol­gálata és meghódolása miatt hiteles befogadóhoz. Ha valaki kétségbe vonja a Legfelsőbb tekintélyét, nem ismerheti meg Őt. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát egy jelentéktelen szikra kihívására, aki az egésznek csu­ pán töredéke, és az illuzórikus energia uralmának alárendeltje. A bhakták alázatosak, ezért a transzcendentális tudás az Isten­ ség Legfelsőbb Személyiségétől a láncolaton keresztül alászáll Brahmāhoz, Brahmātól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot a Felsőlélek segíti e bhaktákban. Ez a transzcendentális tudo­ mány elsajátításának tökéletes módszere.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.21

A tanítványi láncolattól, illetve közvetvetlenül Kṛṣṇától tudásban részesülni egy és ugyanaz:

Śrīla Prabhupāda: … [Kṛṣṇa] az eredeti guru. Aztán a tanít­ ványa, Brahmā is guru, aztán az ő tanítványa, Nārada is guru, aztán az ő tanítványa, Vyāsa is guru – ily módon léte­ zik egy guru-paramparā [guruk tanítványi láncolata]. Evaṁ paramparā-prāptam: a transzcendentális tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Bob: A guru tehát a tudását a tanítványi láncolaton keresztül kapja, nem közvetlenül Kṛṣṇától? Van olyan tudás, amit ön közvetlenül Kṛṣṇától kap?

Śrīla Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa közvetlen tanítása itt van: a Bhagavad-gītāban.

Bob: Értem, de…

Śrīla Prabhupāda: De a tanítványi láncolaton keresztül kell azt elsajátítanod, különben csak félreérted.

Bob: De ön jelenleg nem kap semmilyen információt köz­vetlenül Kṛṣṇától? Hanem a tanítványi láncolaton keresztül, a könyvekből?

Śrīla Prabhupāda: A kettő között nincs különbség. Tegyük fel, hogy azt mondom, ez egy ceruza. Ha azt mondod neki, hogy „Ott egy ceruza”, s aztán ő is azt mondja valaki másnak, hogy „Ez egy ceruza”, mi a különbség az ő tanítása és az én tanításom között?

Bob: Ön ezt most Kṛṣṇa kegyének köszönhetően tudja?

Śrīla Prabhupāda: Te is megkaphatod Kṛṣṇa kegyét, feltéve, ha azt úgy adják át neked, ahogy van. Pont úgy, ahogy azt mi a Bhagavad-gītāban tanítjuk. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa azt mondja:

sarva-dharmān parityajya

ām ekaṁ śaraṇaṁ vraja

„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Mi azt mondjuk, hogy fel kell adnod mindent, és meg kell hódolnod Kṛṣṇa előtt. Következésképp nincs különb­ ség Kṛṣṇa tanítása és a mi tanításunk között. Nincs eltérés. Ha tehát e tökéletes módon kapsz tudást, az ugyanolyan, mintha közvetlenül Kṛṣṇától részesülnél tanításban. De mi nem változ­tatunk meg semmit.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

Az istenszeretet eléréséhez Isten szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk, a tanítványi láncolat folyamatának elfogadása révén:

Egy vaiṣṇava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolatban áll Kṛṣṇával. Az Úr Caitanya azt mondja: „Én Kṛṣṇa szolgája szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok – százszor a szol­ gája szolgájának a szolgája.” [Cc. Madhya 13.80] El kell fogad­ nunk, hogy a szolga szolgájának szolgái vagyunk. Ez a tanítvá­ nyi lánc folyamata, és ha valaki Isten valódi transzcendentális szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a folyamatot. Mivel az emberek nem fogadják el, nem alakul ki bennük igazi szeretet Isten iránt. Beszélnek Istenről, de valójában nem szeretik Őt, és mivel nem végeznek tiszta odaadó szolgálatot, Isten helyett a kutyákat szeretik.

Az önmegvalósítás tudománya

Ha valaki elfogadja és követi a tanítványi láncolathoz tartozó előző ācāryák tanításait, eléri az élet célját:

Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb a kiváló hiteles tekintélyek gondolatait elfogadni a tanítványi láncolaton keresztül, mint az elmebeli spekuláció folyamatát követni, amelynek során az ember igyekszik saját maga kitalálni valamilyen módszert arra, hogy megértse az Abszolút Igazságot. A legjobb, ha elfogadjuk és követjük az előző ācāryák tanításait. Ez rendkívül megkönnyíti Isten és önmagunk megvalósítását. E könnyű folyamatot követve az ember megszabadul a természet anyagi kötőerői­ nek szennyeződéseitől, s így minden további nélkül át tudja szelni a tudatlanság óceánját, amely oly sok szenvedéssel van teli. A nagy ācāryák nyomdokaiba lépve az ember haṁsákkal, vagyis paramahaṁsákkal, olyan lelkekkel társul, akik teljesen mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valójában ha valaki követi az ācāryák tanításait, mindig mentes marad minden anyagi szennyeződéstől, s élete sikeres lesz, mert eléri az élet célját.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18

A vallásos elvek megértése érdekében az embernek menedéket kell vennie a négy elfogadott sampradāya egyikénél:

[A vallásos elveket jelentő bhāgavata-dharmát] meg lehet érteni, ha az ember követi az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a négy Kumāra és a többi hiteles tekintély paramparā­rendszerét. Négy tanít­ványi láncolat létezik: egy az Úr Brahmātól, egy az Úr Śivától, egy Lakṣmītól, a szerencse istennőjétől, egy pedig a Kumārák­ tól száll alá. Az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot Brahma­sampradāyának, az Úr Śivától (Śambhutól) származó láncolatot Rudra­sampradāyának, a szerencse istennőjétől, Lakṣmījītól származót Śrī­sampradāyának, a Kumāráktól szár­ mazót pedig Kumāra­sampradāyának nevezik. Ahhoz, hogy valaki megértse a legbensőségesebb vallásos rendszert, menedé­ket kell keresnie e négy sampradāya egyikénél. A Padma Purāṇa kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. Ha valaki nem követi a négy elfogadott tanítványi láncola­ tot, mantrájának vagy avatásának semmi haszna. Manapság számtalan apasampradāya, azaz olyan sampradāya létezik, ami nem hiteles, ami nem áll kapcsolatban az olyan tekintélyekkel, mint az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Kumārák vagy Lakṣmī. Ezek a sampradāyák félrevezetik az embereket. A śāstrák azt mond­ ják, hogy ha valaki egy ilyen sampradāyában kap avatást, csak az idejét vesztegeti, mert ez sohasem fogja képessé tenni arra, hogy megértse a valódi vallásos elveket.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20-21

A vallásos elvek megismerése és a lelki felszabadulás elérése érdekében az embernek szigorúan követnie kell a tanítványi láncolat alapelveit:

Senki sem élhet békésebb életet nálad, senki sem lehet kegyesebb, mint te, és senki sem tudhatja jobban, hogyan kell végezni az odaadó szolgálatot, vagy hogyan kell a legkiválóbb brāhmaṇává válni. Tisztában vagy a bizalmas vallásos élet valamennyi elvével, és senki sem ismeri ezeket nálad jobban.

MAGYARÁZAT: Yudhiṣṭhira Mahārāja tudta, hogy Nārada Muni az emberi társadalom legfelsőbb lelki tanítómestere, aki az embereket a lelki felszabadulás útjára taníthatja, amely az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséhez vezet. Valójában ez volt az oka, hogy Nārada Muni összeállította a Bhakti-sūtrát, s hogy utasításokat adott a Nārada-pañcarātrában. Ha a val­ lás elveiről és az élet tökéletességéről akarunk hallani, Nārada Muni tanítványi láncolatának tanítását kell elfogadnunk. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk közvetlenül a Brahma­sampradāya láncolatához tartozik. Nārada Munit az Úr Brahmā tanította, majd amikor eljött az ideje, Nārada Muni átadta ezt a tanítást Vyāsadevának. Vyāsadeva a fiát, Śukadeva Gosvāmīt oktatta, aki aztán elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatamot. A Kṛṣṇa­tudatos moz­ galom alapját a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alkotja. Mivel a Śrīmad-Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmī beszélte el, a Bhagavad-gītāt pedig Kṛṣṇa, nincs különbség közöttük. Ha szi­gorúan betartjuk a tanítványi láncolat elvét, akkor kétségtelenül a lelki felszabadulás, az örök odaadó szolgálat helyes útját járjuk.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.11.4

Aki fejlődni szeretne a Kṛṣṇa-tudatban, annak követnie kell a tanítványi láncolathoz tartozó előző ācāryák utasításait és megérteni végkövetkeztetéseiket:

Aki komolyan érdeklődik a Kṛṣṇa­tudatos tettek iránt, annak készen kell állnia arra, hogy kövesse az ācāryák által meghatáro­zott szabályokat és előírásokat, és meg kell értenie következteté­seiket. A śāstrában ez áll: dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi lánco­lathoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz. Mások nem érhetnek el sikert.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.7

A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez elengedhetetlen, hogy az embernek hite legyen valamelyik elfogadott tanítványi láncolatban:

Prahlāda Mahārāja az áldásait adja osztálytársaira, így szól­ ván: „Legyen olyan hitetek, mint nekem! Legyetek igaz vaiṣṇavák!” Az Úr bhaktája arra vágyik, hogy mindenki fogadja el a Kṛṣṇa­tudatot. Az embereknek azonban sajnos nincs rendíthe­ tetlen hitük a lelki tanítómester szavaiban, aki a tanítványi lán­colat tagja, ezért nem érthetik meg a transzcendentális tudást. A lelki tanítómesternek egy hiteles tanítványi láncolathoz kell tartoznia, Prahlāda Mahārājához hasonlóan, aki Nāradától kapta tudását. Ha Prahlāda Mahārāja osztálytársai, a démo­nok fiai elfogadják Prahlāda szavait, kétségtelenül ők is teljes mértékben megérthetik a transzcendentális tudást.

A vaiśāradī dhīḥ szavak arra az értelemre utalnak, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségével áll kapcsolatban, aki rendkívül ügyes. Az Úr kiváló tudásával csodálatos univer­zumokat teremtett. Az, aki nem rendkívül ügyes, nem értheti meg, hogyan irányítja ügyesen a dolgokat a legügyesebb, az Úr. Ha azonban olyan szerencsés, hogy találkozik egy hite­ les lelki tanítómesterrel, aki az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, Lakṣmī anyától vagy a Kumāráktól alászálló tanítványi láncolat tagja, megértheti mindezt. Ezt a négy sampradāyát, a tudás és transzcendencia tanítványi láncolatát Brahma­sampradāyának, Rudra­sampradāyának, Śrī­sampradāyának és Kumāra­ sampradāyának hívják. Sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. Ha ilyen sampradāyán, azaz tanítványi lán­colaton keresztül teszünk szert tudásra a Legfelsőbbről, akkor megvilágosodhatunk. Ha nem fogadjuk el a tanítványi láncolat útját, lehetetlen megértenünk az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét. Ha valaki megérti a Legfelsőbb Urat úgy, hogy a tanítványi láncolatba vetett hittel odaadó szolgálatot végez és tovább fejlődik, felébreszti természetes szeretetét Isten iránt, s akkor biztos, hogy sikeres lesz az élete.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17

Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton kívül próbál fejlődni a lelki életben:

Vaiṣṇava filozófiánk szerint ezért a négy sampradāya, azaz tanítványi láncolat nagy ācāryáit kell követnünk.

Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton kívül próbál fejlődni a lelki életben. A szentírások azt mond­ják: ācāryavān puruṣo veda – aki követi az ācāryák tanítvá­ nyi láncolatát, az ismeri a valóságot (Chāndogya Up. 6.14.2). Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: annak érdekében, hogy az ember megértse a transzcendentális tudományt, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.24

2. A védikus tudományt/tökéletes udást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni

Ahhoz, hogy valaki az örök igazságra vonatkozó, tökéletes tudásra tegyen szert, a védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapnia:

A tanítványi láncolat szerint a Védákat az Úr Kṛṣṇa mondta el Brahmānak, Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsadevának, Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak és így tovább. Nincs tehát különbség a hiteles tekintélyek véleményében. Az igazság örök, ezért nem lehet semmilyen új vélemény az igazságról. Ekképpen lehet szert tenni a tudásra, amelyet a Védák tartalmaznak. Ezt az ember nem értheti meg puszta műveltséggel vagy a világi tudósok divatos magyarázatainak segítségével. Nincs semmi, amit hozzá kellene tenni vagy el kellene venni belőle, mert az igazság az igazság. Az embernek végül is el kell fogadnia valamilyen hiteles tekintélyt. A modern tudósok a tudomány tényei terén szintén hiteles tekintélynek számítanak a hétköz­napi ember számára. A hétköznapi ember a tudósok álláspont­ ját követi, s ez azt jelenti, hogy ő is egy hiteles szaktekintélyre hallgat. A védikus tudást is így lehet elsajátítani. Az egyszerű ember nem tud vitába bocsátkozni azt illetően, hogy mi van az égen vagy az univerzumon túl. El kell fogadnia a Védák magya­rázatát, ahogyan azt a hiteles tanítványi láncolat értelmezi. A Bhagavad-gītāban a Gītā megértésének ugyanezt a folyama­tát írja le a negyedik fejezet. Ha valaki nem követi az ācāryák hiteles magyarázatát, hiába kutat a Védákban leírt igazság után.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.32

A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni:

Legyen elégedett velem az Úr, aki a teremtés kezdetén felébresztette a tudást Brahmā szívében, aki tökéletes ismeretekkel látta el őt a teremtésről és saját Magáról, s aki látszólag Brahmā szájából keletkezett!

MAGYARÁZAT: … A védikus tudást tehát először Brahmā kapta meg, és úgy tűnik, ő terjesztette el. Kétségtelen, hogy ő a védikus tudás elbeszélője, ám valójában az Úr hatalmazta fel, hogy elsajátíthassa e transzcendentális tudást, amely közvet­lenül az Úrtól száll alá. A Védákat ezért apauruśeyának neve­zik, vagyis „ami nem teremtett lénytől származik”. A teremtés előtt csak az Úr volt (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt), és ezért az Úr által kimondott szavak transzcendentális hangvibrációk. Sza­kadéknyi különbség van a kétféle minőségű hang, a prākṛta és az aprākṛta között. A fizikusok csak a prākṛta, vagyis az anyagi éterben rezgő hanggal tudnak foglalkozni, s ezért tud­nunk kell, hogy a védikus hangokat, melyeket szimbolikus kifejezések őriznek, az univerzumban senki sem értheti meg, ha nem kap felhatalmazást a természetfölötti (aprākṛta) hang­ vibrációtól, amely a tanítványi láncolaton keresztül száll alá az Úrtól Brahmāhoz, Brahmātól Nāradához, Nāradától Vyā­sához és így tovább. Egyetlen materialista tudós sem tudja lefordítani a védikus mantrákat (himnuszokat) és feltárni azok valódi jelentését. Nem lehet őket megérteni, ha az embert nem hatalmazza fel vagy avatja fel egy hiteles lelki tanítómester. Az eredeti lelki tanítómester Maga az Úr, és a láncolat a paramparān keresztül száll alá, ahogyan azt a Bhagavad-gītā negyedik fejezete érthetően elmagyarázza. Tehát azt az embert, aki nem kapja meg a transzcendentális tudást a hiteles paramparātól, haszontalannak kell tekinteni (viphalā matāḥ) még akkor is, ha a művészetekben vagy a tudományokban anyagi szempontból nagyon jártas.

Az Úr belső sugallatára Śukadeva Gosvāmī imádkozik Hozzá, hogy Parīkṣit Mahārāja kérésére helyesen el tudja magyarázni a teremtés részleteit. Egy lelki tanítómester nem talál ki különféle elméleteket, mint a világi tudósok – ő śrotriyaṁ brahma-niṣṭhaṁ [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12].

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.22

A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell megérteni:

Kedves királyom! Nārada kérdésére válaszolva Brahmā, az elsőszülött mindent pontosan elmondott erről a témáról, éppen úgy, ahogyan azt az Úr beszélte el fiának, akit születése pillanatától átitat a védikus tudás.

MAGYARÁZAT: Amint Brahmā megszületett a Viṣṇu hasából kihajtó lótusz szirmain, azonnal megkapta a védikus tudást, ezért veda-garbhának nevezik, ami annyit jelent, hogy már születése óta vedāntista. Védikus, azaz tökéletes, tévedhetet­len tudás nélkül senki sem képes létrehozni semmit. Minden tudományos és tökéletes tudás védikus tudás. Az ember szám­talan információhoz juthat a Védákból. Brahmāt is olyannyira áthatotta a tökéletes tudás, hogy hatására képes volt teremteni. Brahmā tisztában volt a tökéletes teremtéssel, mert a Legfel­sőbb Úr, Hari pontosan átadta neki ezt a bölcsességet. Amikor Nārada megkérdezte Brahmāt, az pontosan elismételte neki, amit Magától az Úrtól hallott. Nārada ugyanezt mondta el Vyāsának, Vyāsa Śukadevának – éppen úgy, ahogyan Nāra­dától hallotta –, Śukadeva pedig változtatás nélkül ismétli el kijelentéseiket, ahogyan azokat Vyāsától hallotta. Ez a védikus tudomány megértésének útja. A Védák nyelvét semmilyen más úton nem lehet megérteni, csupán az említett tanítványi láncolat segítségével.

A puszta elméleteknek nincs hasznuk – a tudásnak tény­ legesnek kell lennie. Számtalan olyan bonyolult dolog van, amit az ember nem érthet meg másként, csak egy olyan ember magyarázata segítségével, aki valóban érti azt. A védikus tudást szintén nagyon nehéz elsajátítani. Csakis az említett módszer vezet a megértéshez, semmi más.

Śukadeva Gosvāmī éppen ezért az Úr kegyéért imádko­zik, hogy képes legyen elismételni ugyanazt az üzenetet, amit Maga az Úr adott át Brahmānak, s amit Brahmā mondott el Nāradának.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.25

Isten tudományát a tanítványi láncolat hiteles képviselőjétől kell hallani:

Brahmājīnak Maga az Úr tanította meg [Isten tudományát], aztán Brahmā átadta Nāradának, s amikor rajta volt a sor, Nārada utasította Śrīla Vyāsadevát, hogy bővítse ki. A Legfel­ sőbb Úrról szóló transzcendentális tudás tehát nem az örökké vitázó materialisták elmélkedésének eredménye, hanem szennyezetlen, örök, tökéletes tudás, túl az anyagi kötőerők hatókö­rén. A Bhāgavata Purāṇa az Úr közvetlen inkarnációja a transz­cendentális hang formájában. Az embernek e transzcendentális tudást az Úr hiteles képviselőjétől kell elsajátítania, aki tagja annak a tanítványi láncolatnak, amelyen a tudás az Úron, Bra­ hmājīn, Nāradán, Vyāsán, Śukadeva Gosvāmīn és Sūta Gos­vāmīn keresztül száll alá. A védikus fa érett gyümölcse egyik kézből a másikba hullik, s így nem törhet össze, nem eshet a magas ágakról hirtelen a földre. Ezért aki nem az említett tanítványi láncolat hiteles képviselőitől hallja Isten tudományát, nagyon nehezen fogja megérteni.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.51

A tökéletes tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá, s nem származhat tapasztalati tudásból:

Az Úr korlátlan és útjai kifürkészhetetlenek. Véges tudással és tökéletlen érzékekkel egyetlen élőlény – még Brahmājī, az univerzum legtökéletesebb élőlénye – sem álmodhat arról, hogy megismerheti a végtelent. Akkor tudhatunk valamit a végte­lenről, ha azt Ő Maga mondja el nekünk, ahogyan azt az Úr tette a Bhagavad-gītā egyedülálló kijelentéseiben, s bizonyos szintig tudhatunk róla az olyan megvalósított lelkektől is, mint Śukadeva Gosvāmī, aki Vyāsadevától, Nārada tanítványától kapta tudását. A tökéletes tudás csak a tanítványi láncolaton keresztül szállhat alá, s nem származhat semmiféle tapasztalati tudásból – legyen az akár ősi, akár modern tudomány.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.8

Az odaadó szolgálat a tanítványi láncolathoz tartozó bhakta szolgálatával kezdődik, aki az Úr védelmének köszönhetően tévedhetetlen:

Eredetileg az Úr Brahmā beszélte el a védikus bölcsességet Nāradának, Nārada pedig tanítványai – Vyāsadeva és mások – segítségével szerte a világon elterjesztette a transzcendentális tudást. A védikus bölcsesség követői Brahmājī állításait szent igazságként fogadják el – így terjed a transzcendentális tudás a tanítványi láncolat révén az egész világon időtlen idők óta, a teremtés kezdete óta. Az Úr Brahmā a tökéletes, felszaba­dult élőlény az anyagi világban, ezért szavait és kijelentéseit a transzcendentális tudás minden őszinte tanulmányozójának mint tévedhetetlent kell elfogadnia. A védikus tudás tévedhe­tetlen, mert közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól érkezett Brahmā szívébe, és mivel Brahmājī a legtökéletesebb élőlény, sohasem téved. Mindez azért van így, mert az Úr Brahmā az Úr hűséges bhaktája, aki komolyan elfogadta az Úr lótuszlábait a legfel­sőbb igazságként. A Brahma-saṁhitāban – melyet ő írt – Bra­hmājī újra és újra elismétli az aforizmát: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi: „Az Istenség Eredeti Személyiségét, Govindát imádom, az eredeti Urat.” Mindazt, amit az Úr Brahmā mond, amit gondol és amit általában tesz, igazságként kell elfogadni, mert az Úr Brahmā közvetlen és nagyon bensőséges kapcsolatban áll Govindával, az eredeti Úrral. Śrī Govinda, aki örömmel fogadja bhaktái szerető transzcendentális szolgálatát, minden védelmet megad szavaiknak és cselekedeteiknek. Az Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (9.31.): kaunteya pratijānīhi – „Óh, Kuntī fia, kérlek, hirdesd mindenkinek!” Az Úr arra kéri Arjunát, hogy hirdesse szavait mindenkinek. Hogy miért? Mert Magának Govindának a kijelentései néha ellentmondá­sosnak tűnhetnek az anyagi világ teremtményei számára, de az Úr bhaktájának szavait sohasem találják ellentmondásosnak. A bhakta az Úr rendkívüli védelme alatt áll, hogy tévedhetetlen maradhasson. Ezért az odaadó szolgálat folyamata mindig azzal kezdődik, hogy az embernek szolgálnia kell azt a bhaktát, aki a tanítványi láncolat folytatója.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.6.34

Az embernek a tanítványi láncolaton keresztül kell megértenie a védikus tudást:

Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Hogyan magyarázta el Nārada Muni – akinek hallgatói épp oly szerencsések, mint akiket az Úr Brahmā tanított – az anyagi tulajdonságokkal nem rendelkező Úr transzcendentális tulajdonságait, és kiknek beszélt?

MAGYARÁZAT: Devarṣi Nāradát közvetlenül Brahmājī tanította, akit Maga a Legfelsőbb Úr tanított, ezért azok az utasítások, amelyeket Nārada adott a tanítványainak, nem különböznek a Legfelsőbb Úr utasításaitól. Ezzel a módszerrel lehet megérteni a védikus tudást. Ez a transzcendentális tudás az Úrtól érkezik a tanítványi láncolaton keresztül, s a világ e leszálló folyamat segítségével juthat hozzá. Azoktól, akik csupán az elméjükben találgatnak minderről, nem kaphatjuk meg a védikus tudományt. Bárhol jár Nārada Muni, az Úr felhatalmazottjaként cselekszik, és megjelenése épp olyan ked­vező, mint a Legfelsőbb Úré. Az a tanítványi láncolat, amely szigorúan követi a transzcendentális utasításokat, hiteles tanít­ványok és mesterek láncolata, s a hiteles lelki tanítómestereket arról ismerhetjük fel, hogy tanításuk nem különbözik attól a tanítástól, amelyet az Úr eredetileg átadott bhaktájának.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.1

A védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell elsajátítani:

A materialista hajlamú, ostoba emberek nem ragadják meg a lehetőséget, amit a megszakítatlan autentikus tudás nyújt. A védikus tudomány hiteles tudás, amelyre nem tapasztalat útján, hanem a hiteles szaktekintélyeknek a védikus írások kijelentéseiről szóló magyarázatai segítségével tehetünk szert. Pusztán azzal, hogy elméleti tudóssá válik, senki sem értheti meg a védikus kijelentéseket. Egy valóban hiteles szaktekin­télyhez kell fordulnia, aki a védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül sajátította el…

Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.27

A gurunak a tanítványi láncolaton, s nem valamiféle elmebeli spekuláción keresztül kell elfogadnia a śabda-brahmát:

Aki az isteni hangot, a śabda-brahmát a maga tökéletlen érzékei révén tolmácsolja, nem lehet igazi lelki guru, hiszen – hiteles ācārya vezette tanítványi képzés hiányában – a közvetítő tör­vényszerűen el fog térni Vyāsadevától (ahogy a māyāvādīk szoktak). Śrīla Vyāsadeva a kinyilatkoztatott védikus írások legfőbb szaktekintélye, ezért az ilyen jelentéktelen magyarázók akkor sem tekinthetők gurunak vagy ācāryának, ha máskü­lönben az anyagi tudományosság minden ismérvét kimerítik. Ahogyan a Padma-purāṇában áll:

ampradāya-vihīnā ye

antrās te niṣphalā matāḥ

„Ha nem a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómestere avatott fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”

Ám aki hallás útján, a tanítványi lánc hiteles örökösé­től kapja meg a transzcendentális tudást, és őszintén tiszteli a valódi ācāryát, az előtt törvényszerűen feltárul a kinyilatkoz­tatott védikus tudomány. Mindez nem mondható el a kognitív megközelítést alkalmazó empirikusokról, akik előtt ez a tudás soha nem tárul fel.

Az önmegvalósítás tudománya

Senki ne próbáljon következtetéseket levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik Vyāsadeva tanítványi láncolatának tagjai:

A kinyilatkoztatott szentírásoknak jelenleg számtalan magyará­zata létezik, ám a legtöbb közülük nem követi a tanítványi lánco­ latot, amely Śrīla Vyāsadevától, a védikus bölcsességet eredetileg lejegyző szenttől ered. Śrīla Vyāsadeva utolsó, legtökéletesebb és legmagasztosabb műve a Śrīmad-Bhāgavatam, a Vedānta-sūtra természetes magyarázata. A Bhagavad-gītā szintén tőle szárma­ zik: az Úr beszélte el, Vyāsadeva pedig lejegyezte. Ezek a legfon­tosabb kinyilatkoztatott szentírások. Minden olyan magyarázat, ami ellentmond a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam elveinek, hamis. Az Upaniṣadok, a Vedānta-sūtra, a Védák, a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam szavai között tel­ jes az összhang. Senki ne próbáljon tehát következtetéseket levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik Vyāsadeva tanítványi láncolatának tagjai, s hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségében és különféle energiáiban…

Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra

A transzcendentális tudomány kizárólag a tanítványi láncolaton keresztül érthető meg, nem pedig elmebeli spekulációval:

Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. Négy sampradāya (tanítványi láncolat) van. Az egyik az Úr Brah­mātól származik (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­ tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. … Ha nem tartozunk egyik sampradāyához sem, a végkövetkeztetése­ ink nem vezetnek sehová. Nem szabad így gondolkodnunk: „Nagy tudós vagyok, majd én kitalálom, hogyan értelmezzem a Bhagavad-gītāt. Ezek a sampradāyák mind haszontalanok.” Nem – mi nem gyárthatunk önkényes magyarázatokat. Azokkal nem jutunk semmire. Azt a filozófiát kell elfogadnunk, amelyet az Úr Brahmā, Nārada, Madhvācārya, Mādhavendra Purī és Īśvara Purī alkotott meg. Ezek a nagy ācāryák mentesek az úgynevezett tudósok tökéletlenségeitől. A világi tudósok és filo­zófusok beszéde tele van „talán”­okkal és „elképzelhető”­kkel, mert képtelenek a helyes következtetésre jutni. Egyszerűen csak spekulálnak, és az efféle okoskodás nem lehet tökéletes.

Az Úr Kapila tanításai

A védikus tudomány befogadása nem hiteles, ha nem a paramparā rendszerén keresztül történik:

Minden transzcendentális ismeretet a tanítványi láncolaton keresztül sajátíthatunk el helyesen. A tanítványi láncolatot paramparānak nevezik. Ha a Bhāgavatamot vagy más védi­kus írást nem a paramparā rendszerén át kapjuk meg, a tudás befogadása nem hiteles. Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak adta át a tanítást, Śukadeva Gosvāmī pedig Sūta Gosvāmīnak. Sūta Gosvāmītól vagy az ő képviselőjétől kell tehát átvennünk a Bhāgavatam üzenetét, nem pedig holmi jelentéktelen magya­ rázóktól.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.3.42

3. A tudás továbbadásához a tanítványi láncolattól kell tudást kapni

Aki nem rendelkezik tökéletes tudással a tanítványi láncolattól, nem képes továbbadni a tudást másoknak:

A jñāna szó nem közönséges kutatómunkára utal, hanem azt jelenti, hogy az ember a szentírásokból tesz szert tudásra a lelki tanítómester segítségével, aki a tanítványi láncolat tagja. Modern világunkban az emberek vonzódnak ahhoz, hogy az elmebeli spekulációra és a találgatásokra hagyatkozva végezze­ nek kutatásokat. Ám aki a kitalációkra támaszkodik, az meg­ feledkezik arról, hogy ő maga olyan természettel rendelkezik, amelyet négy tökéletlenség jellemez: biztos, hogy hibákat követ el, érzékei tökéletlenek, biztosan illúzióban van, valamint csal.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.17

A védikus tudás terjesztéséhez arra van szükség, hogy az ember a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles szaktekintélytől halljon:

Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.

MAGYARÁZAT: Ez a paramparā rendszere. Noha Sanat­ kumāra, a jól ismert, szent életű, kiváló Kumāra az élet tökéletes­ségének szintjén állt, mégis meghallgatta a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét az Úr Saṅkarṣaṇától. Amikor pedig Sāṅkhyāyana Ṛṣi tőle kérdezett, ő átadta neki ugyanazt a tanítást, amit az Úr Saṅkarṣaṇától hallott. Más szóval az ember nem lehet prédi­kátor, ha nem a megfelelő forrásra hallgat. Az odaadó szolgá­ latban ezért a kilenc folyamat közül e kettő, a hallgatás és az ismétlés a legfontosabb. Aki nem hallgat megfelelően, az nem képes a védikus tudás üzenetét prédikálni.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.8.7

A paramparā rendszerben a kérdésekre adott válaszoknak a védikus írásokra kell támaszkodniuk – nem szabad elmebeli kitalációkon nyugodniuk:

Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyekre megpróbálok válaszolni annak alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. …

MAGYARÁZAT: … A paramparā rendszerben ha a kérdések hitelesek, akkor a válaszok is azok. Senki se próbáljon meg kitalálni vagy létrehozni válaszokat. A śāstrákra kell támasz­kodnunk, és a védikus felfogás szerint kell válaszolnunk. A yathā-śrutam szavak a védikus tudásra utalnak. A Védákat śrutinak hívják, mert tudományuk a hiteles tekintélyektől szár­mazik. A Védák kijelentéseit śruti-pramāṇának nevezik. Az embernek a śruti – a Védák vagy a védikus írások – bizonyíté­kait kell idéznie, s akkor állításai helyesek lesznek, míg másképp szavai csupán elmebeli kitalációkból fakadnak.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.23

A képzett szaktekintélyek a paramparā rendszert követik:

Śrī Sūta Gosvāmī szólt: Elmondom most neked mindazt, amit a nagy bölcs válaszolt Parīkṣit király kérdéseire. Hallgasd figyelmesen!

MAGYARÁZAT: Nincs olyan kérdés, amelyre ne lehetne választ adni a hiteles szaktekintélyeket idézve, s a józan ember mindig megelégszik ezekkel a válaszokkal. Így van ez még a bíróságon is. Az a legjobb ügyvéd, aki a bíróság régebbi ítéleteit idézi fel, s nem sokat fárad azzal, hogy saját igazát bizonygassa. Ezt nevezik paramparānak. A bölcs szaktekinté­lyek mind követik ezt a rendszert, s nem próbálnak értéktelen, téves magyarázatot fűzni mindenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.10.51

A transzcendentális tudás bemutatásakor az előadónak az előző ācāryákat kell követnie:

A személyes megvalósítás nem azt jelenti, hogy az ember hiú­ ságból tudását fitogtatva arra törekszik, hogy felülmúlja az őt megelőző ācāryát. Szilárd hitének kell lennie az előző ācāryában, s ezzel egy időben olyan megvalósítással is rendelkez­nie kell a témában, hogy adott körülmények között megfelelő módon tudja azt előadni. A szöveg eredeti célját nem szabad szem elől téveszteni. Semmilyen homályos jelentést nem sza­ bad belemagyarázni, s mégis érdekesen kell előadni, úgy, hogy a hallgatóság megértse. Ezt nevezik megvalósításnak. … Egy művelt embernek nem szabad arra vágynia, hogy olyasvalakit hallgasson, aki nem az eredeti ācāryát képviseli.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.1

Csak az Úr alázatos, odaadó szolgája képes tisztán továbbadni a védikus tudást:

Legyen elégedett az Istenség Személyisége, hogy ékessé tegye szavaimat! Ő az, aki az univerzumban leheverve újra életre kelti az elemekből teremtett anyagi testeket, és akinek puruṣa inkarnációja miatt az élőlény az anyagi kötőerők tizenhat megnyilvánulásának, létrehozóinak alárendeltjévé válik.

MAGYARÁZAT: Mint olyan bhakta, aki teljes mértékben az Úrra bízta magát, Śukadeva Gosvāmī a saját képességeire büszke halandóktól eltérően az Istenség Személyisége elégedett­ségéért imádkozik, hogy beszéde elérje célját, s hogy hallgatói értékeljék azt. Egy bhakta mindig úgy gondolkozik, hogy ő csupán eszköz minden olyan dolog végrehajtásában, ami siker­rel járhat, és elutasítja az elismerést azért, amit ő maga tesz. Az ateisták minden elismerést maguknak követelnek tetteikért, mert nem tudják, hogy még egy fűszál sem mozdulhat a Leg­ felsőbb Szellem, az Istenség Személyisége jóváhagyása nélkül. Śukadeva Gosvāmī tehát a Legfelsőbb Úr irányítása szerint akar cselekedni, akinek sugallatára Brahmā elbeszélte a védi­kus bölcsességet. A védikus irodalomban leírt igazságok nem a világi képzelet feltételezései, és nem is puszta elképzelések, mint ahogy azt a nem túlságosan intelligens emberek néha gondolják. Minden védikus igazság a valódi igazság tökéletes leírása, minden hiba vagy illúzió nélkül. Śukadeva Gosvāmī nem a filozófiai spekuláció metafizikai elméleteként, hanem valódi tényekként akarja bemutatni a teremtés igazságát, hiszen mindezt az Úr sugallta neki belülről, pontosan ugyanúgy, aho­gyan Brahmājīnak. A Bhagavad-gītā (15.15.) elmondja, hogy az Úr Maga a Vedānta tudás atyja, és egyedül Ő az, aki ismeri a Vedānta filozófia valódi magyarázatát. Nincs tehát magasabb rendű igazság a Védákban említett vallási elveknél. Ezt a védi­kus tudást vagy vallást olyan hiteles szaktekintély hirdeti, mint Śukadeva Gosvāmī, mert ő az Úr alázatos, odaadó szolgája, aki nem akar minden hitelt nélkülöző, önjelölt magyarázó lenni. Ez a védikus tudás tolmácsolásának módja, amelyet szakkifeje­zéssel paramparā­rendszernek, leszálló folyamatnak neveznek.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.23

4. Ahhoz, hogy az érzékfelfogásunkon túlmutató tudásra tegyünk szert, a tanítványi láncolattól kell hallanunk

Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az érzékfelfogásunk határain, egy felettünk álló hiteles forrástól kell tanulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja:

Vidura így szólt: Te tudod mindazt, ami számunkra felfoghatatlan. Arra kérlek hát, óh, szent bölcs, mondd el nekem, hogyan teremtett Brahmā élőlényeket, miután a prajāpatik, az élőlények ősatyjai megszülettek!

MAGYARÁZAT: E versben nagyon fontos az avyakta-mārga-vit szó, amelynek jelentése: „aki ismeri azt, ami kívül esik érzékelé­sünk határain”. Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az érzékfelfogásunk határain, egy felettünk álló hiteles forrástól kell tanulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Már az is meg­ haladja érzékelőképességünket, hogy megtudjuk, ki az apánk, s ebben a kérdésben az anya jelenti a hiteles forrást. Ehhez hason­lóan mindent, ami kívül esik érzékelésünk határain, annak a hiteles forrásnak a segítségével kell megismernünk, aki való­ ban tudással rendelkezik arról. Az első avyakta-mārga-vit, hite­ les forrás Brahmā, s őt a tanítványi láncolatban Nārada követi. Maitreya Ṛṣi ehhez a tanítványi láncolathoz tartozik, így ő is avyakta-mārga-vit. Mindenki, aki a hiteles tanítványi láncolat tagja, avyakta-mārga-vit, vagyis olyan valaki, aki ismeri azt, ami meghaladja a közönséges érzékfelfogást.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.9

A transzcendentális témák nem érthetők meg spekuláció révén, csupán a tanítványi láncolaton keresztül:

Tapasztalati úton nem ismerhetünk meg semmit, ami az anyagi természeten túl van, ezért azoknak, akik egyedül a tapasztalati tudományban hisznek, talán kétségbe vonják a Védákban leírt végkövetkeztetéseket, mert még azt sem tudják meghatározni, meddig terjed az univerzum, s magában az univerzumban sem tudnak messzire eljutni. Azt, ami meghaladja felfogóképessé­ günket, acintyának, felfoghatatlannak nevezik. Nincs értelme vitatkozni vagy elmélkedni azon, ami felfoghatatlan. Ha valami igazán felfoghatatlan, az nem lehet tárgya semmilyen elmélke­désnek vagy kísérletnek. Energiánk behatárolt, és érzékelőké­pességünk sem korlátlan, ezért a felfoghatatlan dolgok esetében a Védák határozataira kell támaszkodnunk. A felsőbbrendű természetet illető tudományt vita nélkül kell elfogadnunk. Hogyan vitatkozhatnánk olyasmiről, amit nem közelíthetünk meg? Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban megadja azt a módszert, mely­ nek segítségével megérthetjük a transzcendentális tudományt. Így szól Arjunához a negyedik fejezet elején:

imaṁ vivasvate yogaṁ

proktavān aham avyayam

vivasvān manave prāha

manur ikṣvākave ’bravīt

„A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.1)

Ez a paramparā, azaz a tanítványi lánc rendszere. A Śrīmad- Bhāgavatamban szintén olvashatunk arról, hogyan juttatta Kṛṣṇa a tudást Brahmā, az univerzum első teremtett lénye szí­vébe. Brahmā ezután átadta ezt a tudást tanítványának, Nāra­dának, aki továbbadta ezt Vyāsadevának. Vyāsadeva hasonló módon részesítette tudásban Madhvācāryát. Madhvācāryá­tól ez a tudás eljutott Mādhavendra Purīhoz, rajta keresztül pedig Īśvara Purīhoz, aki Caitanya Mahāprabhunak adta át. … A tanítványi lánc tudománya Magától az Úrtól származik, és akkor tökéletes, ha megszakítás nélkül száll alá. Noha nem vagyunk személyes kapcsolatban azzal, aki eredetileg átadta ezt a tudást, mégis részesülhetünk e tudásból ezen az átadó folyamaton keresztül. … Ha ily módon jutunk tudáshoz, akkor nem számít, hogy az felfoghatatlan ­e vagy sem.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés

A transzcendentális tudás csakis alázatos hozzáállással, csakis hallás útján, és csakis akkor érthető meg, ha a hallás forrása a tanítványi láncolat:

Mivel … a Śrī Caitanya Mahāprabhutól származó tanítványi láncolathoz tartozunk, a Śrī Caitanya-caritāmṛtának ebben a kiadásában semmi olyat nem olvashatnak, amit mi találtunk ki csekély értelmünkkel. Kizárólag annak az ételnek a maradé­ kait tartalmazza, amelyet eredetileg Maga az Úr evett. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu nem a három minőségi kötőerő anyagi síkján áll. A transzcendentális világhoz tartozik, melyet az élő­ lény tökéletlen érzékfelfogása nem érhet el. Még a legképzettebb világi tudós sem közelítheti meg a transzcendentális szintet, ha nem hódol meg a megfelelő nyitottsággal a transzcendentális hang előtt, mert Śrī Caitanya Mahāprabhu üzenetét csakis ilyen hozzáállással lehet megvalósítani. Az itt elmondottak­nak tehát semmi közük sincs az olyan tapasztalatokon alapuló gondolatokhoz, amelyeket az örökké töprengő elme talál ki. E könyv témája nem az elmében született meg, hanem valódi lelki tapasztalat, amelyet kizárólag akkor érthet meg valaki, ha elfogadja a fentebb ismertetett tanítványi láncolatot. A legki­ sebb eltérés ettől az irányvonaltól akadályozni fogja az olvasót a Śrī Caitanya-caritāmṛta misztériumának megértésében. … A Śrī Caitanya-caritāmṛtának ez a kiadása az őszinte tudósok számára készült, akik valóban az Abszolút Igazság után kutat­nak. Nem egy olyan ember hivalkodó tudományos értekezése, aki az elméje kitalációira hallgat, hanem őszinte kísérlet, hogy eleget tegyünk egy felsőbb hiteles tekintély utasításának, akinek szolgálata e szerény próbálkozás élete és lelke. Egy hajszál­nyira sem tér el a kinyilatkoztatott szentírásoktól, ezért pusztán a hallás útján történő befogadás folyamatával bárki, aki követi a tanítványi láncolatot, képes lesz megérteni e könyv lényegét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés

5. A mantrákat a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni

Egy mantra kizárólag akkor hatásos, ha a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg:

sampradāya-vihīnā ye

mantrās te niṣphalā matāḥ

„Ha nem a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere avatott fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”

Padma Purāṇa

A mantrázó számára nincs hatása az olyan mantrának, amelyet nem a tanítványi láncolaton keresztül kapott meg:

… egy nyomtatásban megjelent mantrát bárhol kaphat az ember, de ha nem a tanítványi láncolaton keresztül érkezik hozzá, nincsen hatása.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.53

Nincs hatásuk a mantráknak, ha nem a paramparā rendszeren keresztül kaptuk meg őket:

Ha valaki nem követi ezt a paramparā­rendszert, hasztalanul fogja vibrálni a mantrát, melyet kap. Manapság számtalan csaló guru van, akik nem a lelki, hanem az anyagi gyarapodás mód­ szerének nevezve mantrákat találnak ki. Egy mantra azonban sohasem lehet sikeres, ha csak kitaláció. A mantráknak és az odaadó szolgálat folyamatának különleges ereje van, de csakis akkor, ha egy hiteles tekintélytől kapjuk őket.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24

Az embernek egy hiteles sampradāyához tartozó hiteles gurutól kell megkapnia a mantráit, ha tényleges fejlődésre vágyik a lelki életben:

…Madhvācārya figyelmeztet:

vidyāḥ karmāṇi ca sadā guroḥ prāptāḥ phala-pradāḥ

anyathā naiva phaladāḥ prasannoktāḥ phala-pradāḥ

Minden mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől kell kapni, más­ különben nem hoz gyümölcsöt. … Minden mantrát egy hiteles gurun keresztül kell megkapni, s a tanítványnak minden tekin­tetben elégedetté kell tennie a gurut, miután meghódolt lótuszlá­ bai előtt. A Padma Purāṇa szintén kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. Négy sampradāya, azaz tanítvá­nyi láncolat van: a Brahma­sampradāya, a Rudra­sampradāya, a Śrī­sampradāya és a Kumāra­sampradāya. Ha valaki növelni akarja lelki erejét, mantráit e hiteles sampradāyák egyikétől kell kapnia, másként sohasem fog sikeresen fejlődni a lelki életben.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.8.42

6. Transzcendentális irodalmat kizárólag a tanítványi láncolattal összhangban szabad írni

Transzcendentális irodalmat a tanítványi láncolat elvét követve kell írni:

Śrī Svarūpa Dāmodara jegyzetei alapján megpróbáltam közzétenni azokat a kedvteléseket, melyeknek az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu Rāmānanda Rāyával találkozva hódolt.

MAGYARÁZAT: Az író az egyes fejezetek végén minden érde­met a tanítványi láncolatnak tulajdonít. Soha nem állítja, hogy kutatómunkát végezve alkotta meg ezt a transzcendentális írást. Egyszerűen elismeri, hogy Svarūpa Dāmodara, Raghunātha dāsa Gosvāmī és más hiteles tekintélyek jegyzeteinek tartozik hálával. Így lehet transzcendentális írást alkotni, amely nem a magukat tudósnak és kutatónak nevező emberekhez szól. A folyamat a mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ: hűségesen kell követni a nagy személyiségeket és ācāryákat. Ācārya-vān puruṣo veda: aki elnyeri az ācārya kegyét, mindent tud. Kavirāja Go ­ svāmī e kijelentését minden tiszta bhakta nagy becsben tartja. … Így jut el az üzenet a hiteles lelki tanítványi láncolatban a hite­ les lelki tanítómestertől a hiteles tanítványhoz. Śrīla Kavirāja Go svāmī ezért szokás szerint úgy fejezi be ezt a fejezetet, hogy újból bizonyságot tesz a hat gosvāmī lótuszlábába vetett hitéről. Ily módon képes arra, hogy megalkossa e transzcendentális írást, a Śrī Caitanya­caritāmṛtát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.312

Magyarázatok írásához az előző ācāryákra kell támaszkodni, akiktől nem szabad eltérni büszkeségtől vezérelten:

„Bírálni merted Śrīdhara Svāmīt, s mivel nem ismerted el tekintélyét, saját magyarázatot kezdtél írni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. Ebben áll alaptalan büszkeséged. Śrīdhara Svāmī az egész világ lelki tanítómestere, mert az ő kegyéből érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. Éppen ezért lelki tanítómesteremnek tekintem őt. Bármit írsz a hamis büszkeségtől vezérelve, hogy felülmúld Śrīdhara Svāmīt, írásod az ellenkező jelentést fogja hordozni, ezért senki sem fog törődni vele.”

MAGYARÁZAT: A Śrīmad-Bhāgavatamnak sok ṭīkāja, magya­ rázata létezik, melyek követik a paramparā rendszert, ám Śrīd­ hara Svāmīé az első. A többi ācārya magyarázatai mind az övét követik. A paramparā rendszer nem engedi meg, hogy valaki eltérjen az előző ācāryák magyarázataitól. Nagyon szép magya­rázatokat lehet írni a korábbi ācāryákra támaszkodva, ám senki sem szállhat szembe velük. A hamis büszkeség, amelynek hatá­sára az ember azt gondolja, hogy jobban tud írni, mint a haj­dani ācāryák, elrontja a magyarázatot. Manapság divat lett, hogy mindenki saját kénye­kedve szerint ír, a komoly bhakták azonban nem fogadják el az efféle írásokat. A hamis büszkeség következtében a tudósok és filozófusok mind csak műveltségü­ ket akarják fitogtatni, és ennek érdekében saját elképzeléseik alapján magyarázzák a śāstrákat, különösen a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot. Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mér­tékben elítéli azt a rendszert, hogy mindenki saját gondolataira hallgatva ír magyarázatot, s ezért azt mondja: ’artha-vyasta’ likhana sei. Azok a magyarázatok, amelyeket valaki a maga filo­zófiáját követve ír meg, elfogadhatatlanok. A kinyilatkoztatott szentírások efféle magyarázatait senki sem fogadja el.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.132-34

Egy transzcendentális műalkotás írója soha nem próbál túltenni az előző ācāryákon:

Óh, ostobák, csak olvassátok a Śrī Caitanya-maṅgalát! Ebből a könyvből megérthetitek Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes dicsőségét.

MAGYARÁZAT: Śrī Vṛndāvana dāsa Ṭhākura Śrī Caitanya- bhāgavatájának eredetileg Śrī Caitanya-maṅgala volt a címe… Az, hogy Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī elfogadja a Śrī Caitanya- bhāgavatát, arra utal, hogy elfogadja a tanítványi láncolatot. Aki transzcendentális irodalmat ír, sohasem próbál felülemel­kedni az előző ācāryákon.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.33

A paramparān belüli műalkotás illemtana:

Vṛndāvana dāsa Ṭhākura részletesen leírta ezt az eseményt, ezért én csak röviden beszéltem róla.

MAGYARÁZAT: Ezt követeli meg az illem. Ha egy korábbi ācārya már írt valamiről, azt nem kell saját érzékkielégítésünk kedvéért vagy azért megismételnünk, hogy túltegyünk azon az ācāryán. Ha a mondanivalónk nem képvisel fejlettebb szintet, nem szabad ismételnünk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.150

7. A Brahma-Madhva-Gauḍīya-sampradāya

A Madhva-Gauḍīya-sampradāya az Úr Brahmātól, Madhvācāryától és Śrī Caitanya Mahāprabhutól ered:

Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. Négy sampradāya – tanítványi láncolat – van. Az egyik az Úr Brahmātól ered (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­ tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. Jelenleg a Brahma­sampradāyát a Madhva­sampradāya képviseli, és mi is ahhoz tartozunk. Eredeti sampradāyánk Madhvācāryától ered. Ehhez a sampradāyához tartozott Mādhavendra Purī és tanítványa, Śrī Īśvara Purī. Śrī Īśvara Purī tanítványa volt az Úr Caitanya Mahāprabhu. Elmondhatjuk tehát, hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatában vagyunk, a sampradāyánk neve Madhva­Gauḍīya­sampradāya. Nem mi találtunk ki valamilyen sampradāyát: a mi sampradāyánk az Úr Brahmától ered.

Az Úr Kapila tanításai

A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya egy Madhvācāryától származó tanítványi láncolat:

Śrī Mādhavendra Purī a Madhvācāryától származó tanít­ ványi láncolat egyik ācāryája. Mādhavendra Purīnak két fő tanítványa volt: Īśvara Purī és Śrī Advaita Prabhu. A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya tehát egy Madhvācāryától származó tanítványi láncolat. Ezt a tényt a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā és a Prameya-ratnāvalī című hiteles könyvek éppúgy elfogadják, mint Gopāla Guru Gosvāmī. A Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā (22) egyértelműen így határozza meg a gauḍīya vaiṣṇavák tanítványi láncolatát: „Az Úr Brahmā közvetlen tanítványa Viṣṇunak, a lelki ég Urának. Az ő tanítványa Nārada, Nāradáé Vyāsa, Vyāsáé pedig Śukadeva Gosvāmī és Madhvācārya. Padmanābha Ācārya Madhvācārya tanítványa, míg Narahari Padmanābha Ācāryáé. Mādhava Narahari tanítványa, Akṣobhya Mādhava közvetlen tanítványa, Jayatīrtha pedig Akṣobhya tanítvá­nya. Jayatīrtha tanítványa Jñānasindhu, és az ő tanítványa Mahānidhi. Vidyānidhi Mahānidhi tanítványa, míg Rājendra Vidyānidhi tanítványa. Jayadharma Rājendra tanítványa, Puruṣottama Jayadharmáé. Śrīman Lakṣmīpati Vyāsatīrthának a tanítványa, aki Puruṣottama tanítványa, Mādhavendra Purī pedig Lakṣmīpati tanítványa.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40

A Brahma-sampradāya tagjai megpróbálják hazahívni az elesett lelkeket:

Az anyagi teremtés nem a vak véletlen műve. Az örökké fel­ tételekhez kötött – nitya-baddha – élőlények az anyagi világ­ ban kapnak lehetőséget arra, hogy az Úr képviselőjének (pél­dául Brahmānak) az irányításával felszabadulhassanak. Az Úr a védikus tudományra oktatta Brahmāt, hogy az megtaníthassa rá a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek a kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi őket, s így szükség volt rá, hogy az Úr megteremtse az anyagi világot és elterjessze a védikus tudást. Az Úr Brahmā nagy felelősséget vállal magára a feltételekhez kötött lelkek felszabadításában, ezért nagyon kedves az Úrnak.

Brahmā tökéletesen végzi feladatát, nemcsak azért, mert megteremti az élőlényeket, hanem mert szerte a világba elküldi képviselőit, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Képviselői alkotják a Brahma­sampradāyát, s mindazok, akik e sampradāya tagjai, mind a mai napig egyedül azzal törődnek, hogyan hívhatnák haza az elesett lelkeket, vissza Istenhez. Az Úr nagyon szeretné újra Maga mellett látni az élőlényeket, szerves részeit – ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Nem lehet senki sem ked­vesebb az Úrnak, mint az, aki azt a feladatot vállalja magára, hogy visszaviszi Istenhez a bűnös lelkeket.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.19

8. Nem hiteles tanítványi láncolatok

A Kali-yugában nem hiteles sampradāyák jönnek létre, és félrevezetik az embereket:

Pṛthu Mahārāja, a nagy és szent király Sanat-kumārától, a Védák legkiválóbb ismerőjétől tanult. Hogyan érte el célját, miután szert tett erre a tudásra, melyet élete során a gyakorlatban is alkalmazott?

MAGYARÁZAT: A tanítványi láncolatnak négy vaiṣṇava sampradāyája (rendszere) van. Az egyik az Úr Brahmātól száll alá, egy másik a szerencse istennőjétől, egy a Kumāráktól, akiket Sanat­kumāra vezet, egy pedig az Úr Śivától. A tanítványi lán­ colat e négy rendszere még jelenleg is fennáll. Ahogyan azt Pṛthu király esete is bizonyítja, annak, aki igazán vágyik arra, hogy a Védák transzcendentális tudására szert tegyen, el kell fogadnia egy gurut, egy lelki tanítómestert, a négy tanítványi láncolat egyikének tagját. Azt mondják, hogy ha valaki nem e sampradāyák egyikétől kap egy mantrát, akkor ennek az úgynevezett „mantrá”­nak a Kali­yugában semmi hatása nem lesz. Sok hamis sampradāya jött létre, amelyek olyan mantrákat adnak az embereknek, amelyek nem hitelesek, s ezzel félrevezetik őket. Az ilyen állítólagos sampradāyák gazemberei nem követik a Védák szabályait. Számtalan bűnös cselekedet rabjai, mégis mantrákat adnak az embereknek, és csak tévútra vezetik őket. Az okos ember azonban tudja, hogy az efféle mantrák sohasem lesznek eredményesek, ezért sohasem támo­gatja ezeket a semmirekellő lelki csoportokat. Óvakodnunk kell ezektől az ostoba sampradāyáktól. Korunk szerencsétlen embere ezektől az állítólagos sampradāyáktól fogad el mantrát, csupán az érzékkielégítés érdekében. Pṛthu Mahārāja azonban példát mutatott abban, hogy a tudást egy hiteles sampradāyától kell megszereznünk, s ezért Sanat­kumārát fogadta el lelki tanítómesterének.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.17.5

Az elmében spekulálók tanítványi láncolatától származó tudás mindig tökéletlen:

Óh, nagy szent! Épp oly kiváló vagy, mint Brahmā, az eredeti élőlény. Mások csupán azt követik, amelyet a régebbi korok spekuláló filozófusai kitaláltak.

MAGYARÁZAT: Felvetődhet itt az az ellenérv, hogy Śukadeva Gosvāmī nem az egyetlen hiteles tekintély a transzcendens tudo­ mányában, hiszen számos más bölcs is van, követőikkel együtt. Vyāsadeva korában, sőt még őt megelőzően is sok kiváló bölcs élt: Gautama, Kaṇāda, Jaimini, Kapila, Aṣṭāvakra és mások, s mindannyian egy saját maguk kitalálta filozófiai utat mutattak be. Patañjali szintén közéjük tartozott, s mind a hat nagy ṛṣinek megvolt a saját gondolkodásrendszere, akárcsak napjaink filozófusainak és elmebeli spekulálóinak. Az említett elismert bölcsek által hirdetett hat filozófiai út és Śukadeva Gosvāmī filozófiája között – melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban ír le – az a különbség, hogy e hat bölcs saját gondolkodásrendszerét követve tárja elénk a tényeket, míg Śukadeva Gosvāmī olyan tudást ad át, amely közvetlenül Brahmājītól származik, akit ātma-bhūḥnak is neveznek, ami annyit jelent, hogy a Minden­ ható Istenség Személyiségétől született, s Ő tanította.

… Bizonyára mind a hat említett bölcs nagy gondolkodó volt, ám tudásuk, melyre az elme spekulálása révén tettek szert, nem tökéletes. Bármennyire tökéletes egy empirikus filozófus egy filo­ zófiai tézis felállításában, tudása sohasem lehet tökéletes, mert a tökéletlen elme terméke csupán. E bölcseknek szintén megvan a saját tanítványi láncolatuk, de egyik sem hiteles, mert a tudás, amit hirdetnek, nem közvetlenül a független Istenség Legfel­ sőbb Személyiségétől, Nārāyaṇától származik. Nārāyaṇán kívül senki sem lehet független, éppen ezért senki nem rendelkezhet tökéletes tudással, hiszen mindannyiuk tudománya a csapongó elme függvénye. Az elme anyagi, így az elméjükben spekulálók tudása sohasem transzcendentális, és sohasem válhat tökéle­ tessé. A világi filozófusok – ők maguk is tökéletlenek lévén – sohasem értenek egyet más filozófusokkal, mert nem filozófus a világi filozófusok között az, aki nem állít fel egy saját teóriát. Az okos ember – mint Parīkṣit Mahārāja – nem fogadja el az efféle elmében spekulálókat, hanem a hiteles szaktekintélyekre hallgat, például Śukadeva Gosvāmīra, aki a paramparā rendszer alapján nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is különösen kihangsúlyozza.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25

Nem szabad kapcsolatot tartanunk Caitanya Mahāprabhu állítólagos követőinek nem hiteles közösségeivel, akik nem tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák következtetéseihez:

A paramparā rendszerben a hiteles lelki tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott védikus írásokon kell ala­ pulniuk. Aki a tanítványi láncolat vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. Íme e csoportok közül néhány: āula, bāula, kartābhajā, neḍā, daraveśa, sāṅi sahajiyā, sakhībhekī, smārta, jata-gosāñi, ativāḍī, cūḍādhārī és gaurāṅga-nāgarī. Ha hűen kívánjuk követni az Úr Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatát, nem szabad kapcsolatot tartanunk ezekkel az apasampradāya közösségekkel.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48

9. A tanítványi láncolat elvére

vonatkozó egyéb fontos utasítások

A transzcendentális tanítványi láncolathoz tartozás kritériuma:

Ebben a korban … Hari és Kṛṣṇa szent neveit, a mahā-mantrát kell énekelnünk. Ez a sanātana-dharmának nevezett örök vallás lényege. … [A] vaiṣṇava-śāstra szó … a śrutira, a Védákra utal, amelyet śabda-pramāṇának, a transzcendentális hang bizonyí­ tékának neveznek. Aki szigorúan követi a védikus írásokat, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét énekli, az valóban a transzcendentális tanítványi láncolathoz fog tartozni.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.362

A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra transzcendentális ereje a tanítványi láncolaton keresztül terjed el:

Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Śrī Caitanya Mahāprabhu szájából, és tőle valaki máshoz is eljutott ez az éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat révén szerte a vidéken mindenki vaiṣṇava lett. Mindenki Kṛṣṇa és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.

MAGYARÁZAT: Ez a vers elmagyarázza a Hare Kṛṣṇa mahā- mantra transzcendentális hatalmát. A szent nevet először Śrī Caitanya Mahāprabhu ejti ki. Ha valaki közvetlenül Tőle hallja, megtisztul, akárcsak az, aki ettől az embertől hallja. Így terjed a tisztulási folyamat a tiszta bhakták között. Śrī Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és senki sem mondhat olyan hatalmat a magáénak, mint az Övé. Ha azonban valaki tiszta bhakta, hangvibrációjától emberek százai, ezrei tisztulhatnak meg. Ez az erő minden élőlényben

ott rejlik, feltéve ha sértések és anyagi indítékok nélkül énekli a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. Ha egy tiszta bhakta sértések nélkül énekel, mások is vaiṣṇavák lesznek, akiknek hatására újabb vaiṣṇavák születnek. Ez a paramparā rendszere.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.48-49

Akit a tanítványi láncolat hatalmaz fel, még az Urat is túlszárnyalhatja:

„Te képes vagy véghezvinni egy olyan feladatot, amit még Én sem tudnék megtenni – folytatta Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Rajtad kívül senkit sem találok Gauḍa-deśában, aki beteljesíthetné azon a vidéken a küldetésemet.”

MAGYARÁZAT: … Gaura­Nitāi inkarnációjában az Úrnak nem az a feladata, hogy megölje a démonokat, hanem az, hogy a Kṛṣṇa­tudat prédikálásával felszabadítsa őket. Jagāi és Mādhāi esetében Śrī Caitanya Mahāprabhut olyan düh kerí­ tette hatalmába, hogy azon nyomban megölte volna őket, ám Nityānanda Prabhu olyan kegyes volt, hogy nemcsak a haláltól mentette meg a két bűnöst, de mind a kettőjüket transzcenden­ tális szintre is emelte. Ezzel Nityānanda Prabhu véghezvitte azt, amit Śrī Caitanya Mahāprabhu nem tudott megtenni.

Éppen így ha valaki hűségesen szolgálja Gaura­Nitāit a tanítványi láncolatban, akkor akár még túl is szárnyalhatja azt a szolgálatot, amit Nityānanda Prabhu végez. Ez a tanít­ ványi láncolat folyamata. Nityānanda Prabhu felszabadította Jagāit és Mādhāit, ám az, aki Nityānanda Prabhu szolgája, az Ő kegyéből sok ezer Jagāit és Mādhāit szabadíthat fel. Ez a tanítványi láncolat különleges áldása. Azt, aki tagja a tanít­ ványi láncolatnak, tettei eredményéről ismerhetjük fel. … Viṣṇu kegyéből egy vaiṣṇava jobb szolgálatot végezhet, mint Viṣṇu – ilyen különleges kiváltságban van része egy vaiṣṇavának. Az

Úr valójában azt szeretné látni, hogy szolgái dicsőségesebben végzik tetteiket, mint Ő Maga.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 16.65

A guru Kṛṣṇa nevében fogadja el a tanítvány tiszteletét:

Kṛsṇának a guru közvetítő közegén keresztül kell meghódolni, nem közvetlenül. Ez a folyamat. A guru nem fogad el tiszte­ letet saját magának, hanem továbbajánlja azt Kṛsṇának. … A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Kṛṣṇa tudományát a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül lehet megkapni. Evaṁ paramparā-prāptam [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]. A guru ugyanazt a tiszteletet továbbajánlja a saját gurujának, az az ő gurujának, és ez így megy tovább egészen Kṛṣṇáig. Kṛsṇa kegye tehát lefelé száll a paramparā rendszerén, míg a Kṛsṇa felé áramló kegy felfelé. Az embernek meg kell tanulnia, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét így közelítse meg. Ha Isten­ hez akarunk fordulni, az első lépés tehát az, hogy menedéket veszünk a gurunál.

Az Úr Kapila tanítása

Az Úr Caitanyát és az Úr Kṛṣṇát a paramparā rendszerén keresztül kell megérteni:

Śrī Kṛṣṇa Caitanyát és az Úr Śrī Kṛṣṇát a paramparā rend­ szerhez tartozó hat Gosvāmī segítségével kell megértenünk. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom a lehető leghűségesebben követi a Gosvāmīk nyomdokait. Narottama dāsa Ṭhākura így ír: ei chaya gosāñi yāṅra, mui tāṅra dāsa. „A hat Gosvāmī szolgája vagyok.” A Kṛṣṇa­tudat filozófiája az, hogy az Úr szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80] Annak, aki meg akarja érteni a kṛṣṇa-kathā

nehéz témáját, el kell fogadnia a tanítványi láncolatot. Ha az ember valahogy képes megérteni Kṛṣṇát, életét sikeresnek tekintheti. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]. Egy tökéletes bhakta képes megérteni Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül, és ezáltal kétségtelenül megnyílik előtte Isten királyságának kapuja. Ami­ kor valaki megérti Kṛṣṇát, nem jelent számára nehézséget, hogy a lelki birodalomba költözzön.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.271

Ha a paramparā rendszeren keresztül halljuk Śrī Caitanya Mahāprabhut, megtisztulhatunk:

Caitanya Mahāprabhu ötszáz évvel ezelőtt jelent meg, de nem mondhatjuk, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra most kevésbé hatásos, mint akkor, amikor jelen volt. Ha a paramparā rend­ szeren keresztül halljuk Śrī Caitanya Mahāprabhut, meg­ tisztulhatunk. Éppen ezért ez a vers kijelenti: tathāpi tāṅra darśana-śravaṇa-prabhāve. Nem láthatja mindenki a fizikai valóságban Kṛṣṇát vagy Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhut, de ha hall Róla a Śrī Caitanya-caritāmṛtához hasonló könyveken és a tiszta vaiṣṇavák paramparā rendszerén keresztül, akkor könnyen tiszta vaiṣṇavává válhat, aki mentes az anyagi vágyak­tól és a személyes indítékoktól.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.51

A lelki tanítómestert Brahmā, az eredeti lelki tanítómester képviselőjeként tisztelik:

Śrī Nārada áldásos érkezésekor Śrī Vyāsadeva illendően felállt, s olyan tisztelettel imádta őt, amilyenben csak Brahmāt, a teremtőt részesítik.

MAGYARÁZAT: A vidhi szó Brahmāra utal, az első teremtett élőlényre. Ő a Védák első tanulmányozója, valamint tanítója is. Śrī Kṛṣṇától tanult, és Nāradát tanította először. Nārada tehát a második ācārya a lelki tanítványi láncolatban. Ő Brahmā képviselője, ezért éppen úgy tisztelik, mint Brahmāt, minden vidhi (szabály) atyját. A láncolat minden további tanítványát is – mint az eredeti lelki tanítómester képviselőit – ugyanilyen tiszteletben részesítik.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.33

Mādhavendra Purī bevezette Rādhā és Kṛṣṇa imádatát a Madhva-sampradāyában:

Amikor Śrī Raṅga Purī megpillantotta Śrī Caitanya Mahāprabhut ebben az eksztatikus hangulatban, így szólt: „Kelj fel, szent Uram! Szent Uram, Te minden bizonnyal kapcsolatban állsz Śrī Mādhavendra Purīval, mert nélküle nem létezik az eksztatikus szeretet illata.”

MAGYARÁZAT: Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­ jegyzi, hogy Madhvācārya tanítványi láncolatában – Őszentsége Śrīpāda Lakṣmīpati Tīrtha megjelenéséig – csak az Úr Kṛṣṇát imádták. Śrīla Mādhavendra Purī után Rādhā és Kṛṣṇa imá­ datát is bevezették, ezért Śrī Mādhavendra Purīt az eksztatikus szeretetben végzett imádat gyökerének tekintik. Ha valaki nem áll kapcsolatban Mādhavendra Purī tanítványi láncolatával, lehe­ tetlen, hogy megmutatkozzanak rajta az eksztatikus szeretet jelei.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.288-89

Ne találjunk ki különféle módszereket az éneklésre, hanem csak az előző ācāryák által hátrahagyott dalokat és elbeszéléseket ismételjük:

Óh, Uram, Nṛsiṁhadeva! … Az Úr Brahmā és tanítványi láncolata nyomdokait hűségesen követve énekelek majd dicsőségedről, s így kétségtelenül képes leszek majd átszelni a tudatlanság óceánját.

MAGYARÁZAT: Amint egy bhakta a Legfelsőbb Úr szent nevét és dicsőségét énekli, kétségtelenül felszabadult síkra emel­kedik. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az Urat szent neveit éne­kelve, cselekedeteiről beszélve és ezeket hallgatva magasztaljuk (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23]), ez kétségtelenül egy olyan helyzetbe emel minket, amely men­ tes az anyagi szennyeződésektől. Azokat a hiteles dalokat kell énekelnünk, amelyeket a tanítványi láncolattól kapunk. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy éneklésünk akkor hatásos, ha a tanítványi láncolatot követjük (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]). Ha különféle módszereket találunk ki az éneklésre, az sohasem hozza meg a kívánt eredményt. Az előző ācāryák (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186]) által hátrahagyott dalokat vagy elbeszéléseket ismé­telni azonban rendkívül hatásos, és a folyamat nagyon könnyű.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18

Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban végzi a rábízott kötelességeket, hírnévre tesz szert ebben az életében, s felszabadul a következőben:

Brahmānak Maga az Istenség Személyisége adta át a védikus tudást. Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban végzi a rábízott kötelességeket, biztosan hírnévre tesz szert ebben az életében, s felszabadul a következőben.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.8