HU/SB 2.4.10
10. VERS
- vicikitsitam etan me
- bravītu bhagavān yathā
- śābde brahmaṇi niṣṇātaḥ
- parasmiṁś ca bhavān khalu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vicikitsitam—kétségekkel teli kérdés; etat—ez; me—enyém; bravītu—oszlasd el; bhagavān—hatalmas, mint az Úr; yathā—amennyire; śābde—transzcendentális hang; brahmaṇi—védikus irodalom; niṣṇātaḥ—teljesen megvalósított; parasmin—a transzcendensben; ca—szintén; bhavān—jómagad; khalu—ténylegesen.
FORDÍTÁS
Kérlek, kegyesen oszlasd el kétségeimet! Nemcsak mérhetetlen tudással rendelkezel a védikus irodalomról, s nemcsak transzcendentális önmegvalósítást értél el, de az Úr kitűnő bhaktájaként olyan vagy, mint Maga az Istenség Személyisége.
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy noha a Legfelsőbb Abszolút Igazság, Govinda, az Istenség Személyisége egyetlen, tévedhetetlenül kiterjeszti Magát számtalan formába, melyek nem különböznek egymástól, és bár Ő az első személy, mégis örökké ifjú, teli sohasem csökkenő fiatalos energiával. Nagyon nehéz Őt megismerni csupán a Védák transzcendentális tudományának tanulmányozásával, de tiszta bhaktái nagyon könnyen megismerik Őt.
Az Úr különböző formáinak kiterjedései — Kṛṣṇától Baladeva, Tőle Saṅkarṣaṇa, Saṅkarṣaṇától Vāsudeva, Vāsudevától Aniruddha, Aniruddhától Pradyumna, Tőle újra a második Saṅkarṣaṇa ered, Tőle pedig a Nārāyaṇa puruṣāvatārák — és a számtalan többi forma, amelyek egy folyó végtelen hullámainak állandó áramlásához hasonlítanak, nem különböznek egymástól. Olyanok, mintha azonos erejű lánggal égő gyertyák lennének, amelyek egymást gyújtják meg. Ez az Úr transzcendentális energiája. A Védák azt mondják, hogy az Úr olyannyira teljes, hogy annak ellenére, hogy a teljes egész Tőle ered, mégis teljes egész marad (pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate). Ily módon helytelen az az anyagi felfogás, amelyet az elméjükben spekulálók alkotnak az Úrról. Ő örökre rejtély marad a világi tudósok számára, még akkor is, ha azok jól ismerik a védikus írásokat (vedeśu durlabham adurlabham ātma-bhaktau). A világi tudósok, bölcs filozófusok vagy kutatók nem érhetik fel ésszel Őt. A tiszta bhakta azonban könnyen megértheti az Urat, mert az Úr kimondja a Bhagavad-gītāban (BG 18.54), hogy csak amikor túllép a tudás szintjén, amikor képes az Úr odaadó szolgálatát végezni, akkor ismerheti meg az ember az Úr valódi természetét. Nem alkothatunk világos képet az Úrról vagy szent nevéről, formájáról, tulajdonságairól, kedvteléseiről, stb., ha nem végezzük transzcendentális szerető szolgálatát. A Bhagavad-gītā kijelentése, mely szerint az embernek először minden más tevékenységről lemondva meg kell hódolnia az Úrnak, azt jelenti, hogy az Úr tiszta, feltételekhez nem kötött bhaktájává kell válnia. Csak így ismerheti meg Őt, az odaadó szolgálat révén.
Az előző versben Parīkṣit Mahārāja azt mondta, hogy az Úr még a legnagyobb tudósok számára is felfoghatatlan. Miért kéri hát újra arra Śukadeva Gosvāmīt, hogy tegye teljessé hiányos tudását az Urat illetően? Nagyon is érthető okból. Śukadeva Gosvāmī nemcsak kiválóan ismerte a védikus irodalmat, de kitűnő önmegvalósított lélek is volt, az Úr nagy bhaktája. Az Úr nagy bhaktája az Úr kegyéből többre képes, mint Maga az Úr. Az Istenség Személyisége, Śrī Rāmacandra egy hidat akart építeni az Indiai-óceánon, hogy eljusson Laṅkā szigetére, Śrī Hanumānjī azonban, az Istenség Személyiségének tiszta bhaktája egyszerűen csak átugrotta az óceánt. Az Úr olyan kegyes szeretett, tiszta bhaktájához, hogy még saját Magánál is hatalmasabbnak mutatja be. Az Úr azt mondta Durvāsā Muninak, hogy nem tudja megmenteni, s bár a Muni olyan hatalmas volt, hogy még az anyagi korlátok jellemezte körülmények között is egyenesen az Úrhoz tudott menni, mégis Ambarīṣa Mahārāja, az Úr bhaktája tudta őt egyedül megvédelmezni. Az Úr bhaktája nemcsak hatalmasabb az Úrnál, de imádatát is jobbnak tekintik, mint az Úr közvetlen imádatát (mad-bhakta-pūjābhyadhikā).
A végkövetkeztetés tehát az, hogy egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról és különféle energiáiról. A bhakta-tanítómester segítsége nélkül az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában. Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, milyen kapcsolatban áll külső energiáival.
Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvteléseiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakravartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akarjanak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciókkal kapcsolatban.