HU/SB 2.9.5


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

sa ādi-devo jagatāṁ paro guruḥ
svadhiṣṇyam āsthāya sisṛkṣayaikṣata
tāṁ nādhyagacchad dṛśam atra sammatāṁ
prapañca-nirmāṇa-vidhir yayā bhavet


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—ő; ādi-devaḥ—az első félisten; jagatām—az univerzumnak; paraḥ—legfelsőbb; guruḥ—lelki tanítómester; svadhiṣṇyam—lótuszvirág-ülése; āsthāya—megtalálni a forrását; sisṛkṣayā—hogy működésbe hozza az univerzumot; aikṣata—gondolkodni kezdett; tām—ezzel kapcsolatban; na—nem tudta; adhyagacchat—megérteni; dṛśam—az irány; atra—ott; sammatām—épp a helyes út; prapañca—anyagi; nirmāṇa—felépítés; vidhiḥ—folyamat; yayā—amennyire; bhavet—lennie kell.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā, az első lelki tanítómester, az univerzum legfelsőbb lénye nem tudta, honnan származik lótuszvirág-ülése, s miközben az anyagi világ teremtésén gondolkodott, nem tudta, melyik a helyes út, hogy elkezdhesse munkáját, s azt sem tudta, hogyan teremtsen.


MAGYARÁZAT

Ez a vers mintegy bevezetője annak a leírásnak, amely az Úr hajlékának és formájának transzcendentális természetéről számol be. A Śrīmad-Bhāgavatam elején már elmondtuk, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság saját hajlékán él, s az illuzórikus energia nincsen Rá hatással. Isten birodalma tehát nem valamiféle mítosz: az anyagitól eltérő természetű, transzcendentális bolygók, a Vaikuṇṭhák világa ez. Minderről szintén olvashatunk ebben a fejezetben.

Az anyagi világon túli lelki égről és annak jellegéről csak az odaadó szolgálat, a bhakti-yoga segítségével lehet ismereteket szerezni. Az Úr Brahmā szintén a bhakti-yogának köszönhette teremtő erejét. Brahmājī zavarba jött a teremtést illetően, hiszen még arra sem tudott rájönni, honnan származik ő maga. A bhakti-yoga révén azonban teljes tudásra tett szert. A bhakti-yoga által az ember megismerheti az Urat, és az Urat mint Legfelsőbbet ismerve minden más is ismertté válik előtte. Aki a Legfelsőbbet ismeri, az tud minden mást. Ez a véleménye a Védáknak. Még az univerzum első lelki tanítómestere is az Úr kegyéből érte el a megvilágosodást; hogyan képzelhetné hát bárki, hogy az Úr kegye nélkül mindenről tökéletes tudásra tehet szert? Ha valaki arra vágyik, hogy mindent tökéletesen megismerjen, az Úr kegyét kell keresnie    —    nincs más út. Ha saját erejéből próbál tudásra szert tenni, az nem több puszta időfecsérlésnél.