HU/SB 3.21.34
34. VERS
- nirīkṣatas tasya yayāv aśeṣa-
- siddheśvarābhiṣṭuta-siddha-mārgaḥ
- ākarṇayan patra-rathendra-pakṣair
- uccāritaṁ stomam udīrṇa-sāma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nirīkṣataḥ tasya—miközben nézte; yayau—elment; aśeṣa—mind; siddha-īśvara—a felszabadult lelkek által; abhiṣṭuta—dicsőített; siddha-mārgaḥ—a lelki világba vezető út; ākarṇayan—hallani; patra-ratha-indra—Garuḍának (a madarak királyának); pakṣaiḥ—a szárnyak által; uccāritam—vibrálva; stomam—himnuszok; udīrṇa-sāma—a Sāma Vedát létrehozva.
FORDÍTÁS
Miközben a bölcs csak állt és nézte Őt, az Úr távozott azon az úton, amely Vaikuṇṭhára vezet, s melyet minden nagy felszabadult lélek magasztal. A bölcs állt, s hallgatta, amint az Úr hordozója, Garuḍa szárnycsapásai a Sāma Véda lényegét alkotó himnuszokat vibrálják.
MAGYARÁZAT
A védikus irodalom elmondja, hogy a transzcendentális madárnak, Garuḍának — aki az Urat röpíti mindenhová — két szárnya a Sāma Veda bṛhat és rathāntara része. Garuḍa az Urat viszi a hátán, ezért a transzcendentális hercegnek tekintik őt mindazok között, akik valakit szállítanak. Két szárnyával a Sāma Vedát kezdte énekelni, melyet a nagy bölcsek azért zengenek, hogy elégedetté tegyék az Urat. Brahmā, az Úr Śiva, Garuḍa és a többi félisten válogatott költeményekkel imádják az Urat, a nagy bölcsek pedig a védikus irodalom — az Upaniṣadok és a Sāma Veda — himnuszaival. Egy bhakta azonnal meghallja a Sāma Veda himnuszait, amikor az Úr egy másik nagy bhaktája, Garuḍa a szárnyait csapkodja.
A vers érthetően kijelenti, hogy a bölcs Kardama nézni kezdte azt az utat, melyen az Úr Vaikuṇṭha felé távozott. Ez a vers megerősíti, hogy az Úr a hajlékáról száll alá, Vaikuṇṭháról, a lelki világból, s Garuḍa röpíti Őt. A Vaikuṇṭhába vezető utat nem a közönséges transzcendentalisták imádják. Csak azok válhatnak az Úr bhaktáivá, akik már megszabadultak az anyagi köteléktől. Mások, akik nem szabadultak ki az anyagi rabságból, nem érthetik meg a transzcendentális odaadó szolgálatot. A Bhagavad-gītāban félreérthetetlenül az áll: yatatām api siddhānām (BG 7.3). Számtalan ember van, aki megpróbálja elérni a tökéletességet azzal, hogy megpróbál megszabadulni az anyagi kötelékektől. Azt, aki valóban el is nyeri a felszabadulást, brahma-bhūtának (SB 4.30.20) vagy siddhának nevezik. Egyedül a siddhák — azok, akik kiszabadultak az anyagi kötöttségből — válhatnak bhaktákká. Ezt megerősíti a Bhagavad-gītā is: mindazok, akik a Kṛṣṇa-tudatot, az odaadó szolgálatot gyakorolják, már megszabadultak az anyagi természet kötőerőinek befolyásától. A vers azt is megerősíti, hogy az odaadó szolgálat útját a felszabadult, s nem a feltételekhez kötött lelkek imádják. A feltételekhez kötött lélek nem érti meg az Úr odaadó szolgálatát. Kardama Muni felszabadult lélek volt, aki személyesen, szemtől szemben látta a Legfelsőbb Urat. Nem fér kétség hozzá, hogy elérte a felszabadulást, s így láthatta Garuḍát, amint Vaikuṇṭha felé röpíti az Urat, s hallotta, ahogy verdeső szárnyai a Hare Kṛṣṇa hangjait, a Sāma Veda lényegét zengik.