HU/SB 3.7.15
15. VERS
- vidura uvāca
- sañchinnaḥ saṁśayo mahyaṁ
- tava sūktāsinā vibho
- ubhayatrāpi bhagavan
- mano me sampradhāvati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca–Vidura így szólt; sañchinnaḥ–elvágva; saṁśayaḥ–kétségek; mahyam–nekem; tava–tiéd; sūkta-asinā–a meggyőző szavak fegyverével; vibho–ó, uram; ubhayatra api–Istenben és az élőlényben egyaránt; bhagavan–ó, hatalmas; manaḥ–elme; me–enyém; sampradhāvati–tökéletesen behatolva.
FORDÍTÁS
Vidura így szólt: Ó, hatalmas bölcs! Uram! Meggyőző szavaid eloszlatták minden kétségemet az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az élőlényeket illetően. Elmém most teljesen elmerül szavaidban.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa tudománya, vagyis az Istenről és az élőlényekről szóló tudomány olyan szövevényes, hogy még az olyan személyiségeknek is, mint Vidura, segítséget kell kérniük a bölcsektől, mint amilyen Maitreya volt. Az Úr és az élőlény örök kapcsolatát illetően az elméjükben spekulálók számtalan módon kétségeket teremtenek, de a végső igazság az, hogy Isten és az élőlény kapcsolata olyan, mint az uralkodó és alattvalója kapcsolata. Az Úr az örök uralkodó, az élőlények pedig az örök alattvalók. E kapcsolat valódi ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy az ember újra ezen a szinten nyeri vissza elvesztett tudatát, s erre a legjobb módszer az Úr odaadó szolgálata. Azzal, hogy az ember világos megértésre tesz szert az olyan hiteles tekintélyektől, mint a bölcs Maitreya, valódi tudáshoz juthat, s a megzavart elmét megszilárdíthatja a fejlődés útján.