HU/SB 4.24.17
17. VERS
- saṅgamaḥ khalu viprarṣe
- śiveneha śarīriṇām
- durlabho munayo dadhyur
- asaṅgād yam abhīpsitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṅgamaḥ—társulás; khalu—bizonyára; vipra-ṛṣe—ó, brāhmaṇák legkiválóbbja; śivena—az Úr Śivával együtt; iha—ebben a világban; śarīriṇām—azok, akik anyagi testbe vannak zárva; durlabhaḥ—nagyon ritka; munayaḥ—nagy bölcsek; dadhyuḥ—meditációba mélyednek; asaṅgāt—elkülönülve minden mástól; yam—akinek; abhīpsitam—vágyva.
FORDÍTÁS
Vidura, a nagy bölcs így folytatta: Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Egy anyagi testbe zárt élőlénynek nagyon nehéz személyes kapcsolatba kerülnie az Úr Śivával. Még a minden anyagi ragaszkodástól mentes nagy szentek sem találkozhatnak vele, noha örökös meditációba mélyedve próbálják elnyerni személyes társaságát.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva, hacsak nincsen rá különleges oka, nem jelenik meg inkarnációként, ezért a közönséges embernek rendkívül nehéz kapcsolatba kerülnie vele. Különleges alkalmakkor azonban, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége így rendeli el, alászáll. Erre vonatkozóan a Padma Purāṇa elmondja, hogy az Úr Śiva a Kali-korban egy brāhmaṇa képében jelent meg, hogy a māyāvāda filozófiát hirdesse, ami nem más, mint a buddhista filozófia egyik formája. A Padma Purāṇa kijelenti:
- māyāvādam asac-chāstraṁ
- pracchannaṁ bauddham ucyate
- mayaiva vihitaṁ devi
- kalau brāhmaṇa-mūrtinā
Az Úr Śiva Pārvatī-devīhez szólva megjósolja, hogy sannyāsī brāhmaṇa képében fogja majd terjeszteni a māyāvāda filozófiát, hogy kiirtsa a buddhista filozófiát. Ez a sannyāsī Śrīpāda Śaṅkarācārya volt. Annak érdekében, hogy elfojtsa a buddhista filozófia hatásait, és elterjessze a vedānta filozófiát, Śrīpāda Śaṅkarācāryának kompromisszumot kellett kötnie a buddhista filozófiával, s ezért a monizmus filozófiáját prédikálta, mert akkoriban arra volt szükség. Semmi más célja nem volt azzal, hogy a māyāvāda filozófiát prédikálta. Jelenleg nincs szükség a māyāvāda és a buddhista filozófiára, az ezért az Úr Caitanya mindkettőt elutasította. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom az Úr Caitanya filozófiáját hirdeti, és elutasítja a māyāvādīk mindkét csoportjának tanait. Szigorú értelemben a buddhista filozófia és Śaṅkara filozófiája egyaránt māyāvāda, ami az anyagi lét szintjével foglalkozik. Egyiknek sincs lelki jelentősége. Lelki jelentőségről csak azután beszélhetünk, ha valaki elfogadja a Bhagavad-gītā filozófiáját, amelynek csúcspontját az Istenség Legfelsőbb Személyiségének való meghódolás jelenti. Az emberek általában valamiféle anyagi haszon reményében imádják az Úr Śivát, s noha nem láthatják őt személyesen, imádatával nagy anyagi haszonra tesznek szert.