HU/SB 4.29.17
17. VERS
- yathā yathā vikriyate
- guṇākto vikaroti vā
- tathā tathopadraṣṭātmā
- tad-vṛttīr anukāryate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā yathā—mint; vikriyate—izgatott; guṇa-aktaḥ—a természet kötőerőivel kapcsolatban álló; vikaroti—ahogy csinálja; vā—vagy; tathā tathā—hasonlóan; upadraṣṭā—megfigyelő; ātmā—a lélek; tat—az intelligenciának; vṛttīḥ—elfoglaltságai; anukāryate—utánozza.
FORDÍTÁS
Korábban már elmagyaráztam, hogy a királynő az ember intelligenciája. Akár ébren van, akár alszik valaki, az intelligencia különféle helyzeteket teremt. A szennyezett intelligencia hatására az élőlény elképzel valamit, és csak utánozza intelligenciája cselekedeteit és reakcióit.
MAGYARÁZAT
Purañjana király felesége e vers leírása szerint maga az intelligencia. Az intelligencia akkor is működik, amikor az ember alszik, és akkor is, amikor ébren van, ám az anyagi természet három kötőereje beszennyezi. Mivel intelligenciája szennyezett, maga az élőlény is szennyezett, és feltételekhez kötött állapotban szennyezett intelligenciájának megfelelően cselekszik. Pusztán szemlélő marad ugyan, mégis cselekszik, mert egy szennyezett intelligencia, ami a valóságban egy passzív eszköz, erre kényszeríti.