HU/SB 7.9.2
2. VERS
- sākṣāt śrīḥ preṣitā devair
- dṛṣṭvā taṁ mahad adbhutam
- adṛṣṭāśruta-pūrvatvāt
- sā nopeyāya śaṅkitā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sākṣāt—közvetlenül; śrīḥ—a szerencse istennője; preṣitā—megkérték, hogy lépjen az Úr elé; devaiḥ—az összes félisten által (akiket az Úr Brahmā és az Úr Śiva vezetett); dṛṣṭvā—miután látta; tam—Őt (az Úr Nṛsiṁhadevát); mahat—nagyon nagy; adbhutam—csodálatos; adṛṣṭa—sohasem látott; aśruta—sohasem hallott; pūrvatvāt—mivel korábban; sā—a szerencse istennője, Lakṣmī; na—nem; upeyāya—ment az Úr elé; śaṅkitā—nagyon félt.
FORDÍTÁS
A jelen lévő félistenek, akik mindannyian féltek az Úr színe elé járulni, a szerencse istennőjét, Lakṣmījīt kérték meg, hogy lépjen előre. Az Úrnak ezt a csodálatos és rendkívüli formáját azonban még ő sem látta soha azelőtt, s így nem volt képes az Úr elé lépni.
MAGYARÁZAT
Az Úr számtalan formával és külsővel rendelkezik (advaitam acyutam anādim ananta-rūpam), melyek mind a Vaikuṇṭhán élnek. Lakṣmīdevī, a szerencse istennője azonban a līlā-śakti ösztönzésére nem tudta felfogni az Úr e páratlan formáját. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő verseket idézi a Brahmāṇḍa Purāṇából:
- adṛṣṭāśruta-pūrvatvād
- anyaiḥ sādhāraṇair janaiḥ
- nṛsiṁhaṁ śaṅkiteva śrīr
- loka-mohāyano yayau
- prahrāde caiva vātsalya-
- darśanāya harer api
- jñātvā manas tathā brahmā
- prahrādaṁ preṣayat tadā
- ekatraikasya vātsalyaṁ
- viśeṣād darśayed dhariḥ
- avarasyāpi mohāya
- krameṇaivāpi vatsalaḥ
A közönséges emberek számára az Úr Nṛsiṁhadeva formája kétségtelenül egy soha nem látott és csodálatos forma, de egy olyan bhakta szemében, mint Prahlāda Mahārāja, az Úr e félelmetes alakja egyáltalán nem tűnik rendkívülinek. Az Úr kegyéből a bhaktának a legkisebb nehézséget sem okozza annak a megértése, hogyan jelenhet meg az Úr bármilyen formában, olyanban, amilyenben csak akar. Egy bhakta sohasem ijed meg az Úrnak ezektől a formáitól. Prahlāda Mahārāja különleges kegyben részesült, s így szótlan maradt és nem félt, noha minden félisten, még Lakṣmīdevī is tartott az Úr Nṛsiṁhadevától. Nārāyaṇa-parāḥ sarve na kutaścana bibhyati (SB 6.17.28). Nārāyaṇa olyan tiszta bhaktája, mint Prahlāda Mahārāja amellett, hogy az anyagi élet semmilyen veszedelmes helyzetében nem ijed meg, minden körülmények között mentes marad a félelemtől, ha az Úr megjelenik, hogy elűzze bhaktája félelmét.