HU/SB 1.18.24-25: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 43: | Line 43: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Legfelsőbb Úr olyan kegyes tiszta bhaktáihoz, hogy alkalmas időben Magához hívja őket, és kedvező körülményeket teremt nekik. Parīkṣit Mahārāja az Úr tiszta bhaktája volt, és ezért nem volt rá magyarázat, miért merült ki, miért éhezett és szomjazott meg annyira, hiszen az Úr bhaktáját sohasem zavarják meg e testi követelések. Az Úr vágyából azonban még egy ilyen bhakta is látszólag elfáradhat és megszomjazhat csupán azért, hogy olyan kedvező körülmények közé kerüljön, hogy lemondhasson az anyagi cselekedetekről. Az ember akkor térhet vissza Istenhez, ha előtte lemondott minden ragaszkodásról, amely a világi kapcsolatokhoz fűzte, és ezért amikor egy bhakta túlságosan elmélyül anyagi tevékenységében, az Úr olyan helyzetet teremt számára, hogy közömbössé válhat mindezzel szemben. A Legfelsőbb Úr sohasem felejti el tiszta bhaktáját, még akkor sem, ha az látszólag világi tettekben merül el. Néha olyan válságos helyzetbe hozza, hogy a bhakta arra kényszerül, hogy lemondjon minden anyagi tevékenységről. Egy bhakta megérti az Úr jelzéseit, amelyek mások számára kedvezőtlennek és zavarónak tűnnek. Parīkṣit Mahārājának médiummá kellett válnia, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa kinyilatkoztassa a Śrīmad-Bhāgavatamot, ahogyan nagyapja, Arjuna a Bhagavad-gītā médiuma volt. Ha Arjuna az Úr akaratából nem került volna a családi ragaszkodás illúziójába, az Úr nem beszélte volna el a Bhagavad-gītāt, mindenki nagy áldására. Ugyanígy ha Parīkṣit Mahārājára nem tör rá a fáradtság, az éhség és a szomjúság, akkor Śukadeva Gosvāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam hiteles szaktekintélye nem mondhatta volna el a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ezek tehát az előzményei azoknak a körülményeknek, melyek között a Śrīmad-Bhāgavatam elhangzott, mindenki hasznára, s ezért ez a bevezetés az „egyszer volt” szavakkal kezdődik. | A Legfelsőbb Úr olyan kegyes tiszta bhaktáihoz, hogy alkalmas időben Magához hívja őket, és kedvező körülményeket teremt nekik. Parīkṣit Mahārāja az Úr tiszta bhaktája volt, és ezért nem volt rá magyarázat, miért merült ki, miért éhezett és szomjazott meg annyira, hiszen az Úr bhaktáját sohasem zavarják meg e testi követelések. Az Úr vágyából azonban még egy ilyen bhakta is látszólag elfáradhat és megszomjazhat csupán azért, hogy olyan kedvező körülmények közé kerüljön, hogy lemondhasson az anyagi cselekedetekről. Az ember akkor térhet vissza Istenhez, ha előtte lemondott minden ragaszkodásról, amely a világi kapcsolatokhoz fűzte, és ezért amikor egy bhakta túlságosan elmélyül anyagi tevékenységében, az Úr olyan helyzetet teremt számára, hogy közömbössé válhat mindezzel szemben. A Legfelsőbb Úr sohasem felejti el tiszta bhaktáját, még akkor sem, ha az látszólag világi tettekben merül el. Néha olyan válságos helyzetbe hozza, hogy a bhakta arra kényszerül, hogy lemondjon minden anyagi tevékenységről. Egy bhakta megérti az Úr jelzéseit, amelyek, mások számára kedvezőtlennek és zavarónak tűnnek. Parīkṣit Mahārājának médiummá kellett válnia, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa kinyilatkoztassa a Śrīmad-Bhāgavatamot, ahogyan nagyapja, Arjuna a Bhagavad-gītā médiuma volt. Ha Arjuna az Úr akaratából nem került volna a családi ragaszkodás illúziójába, az Úr nem beszélte volna el a Bhagavad-gītāt, mindenki nagy áldására. Ugyanígy ha Parīkṣit Mahārājára nem tör rá a fáradtság, az éhség és a szomjúság, akkor Śukadeva Gosvāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam hiteles szaktekintélye nem mondhatta volna el a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ezek tehát az előzményei azoknak a körülményeknek, melyek között a Śrīmad-Bhāgavatam elhangzott, mindenki hasznára, s ezért ez a bevezetés az „egyszer volt” szavakkal kezdődik. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 13:31, 1 March 2019
24-25. VERSEK
- ekadā dhanur udyamya
- vicaran mṛgayāṁ vane
- mṛgān anugataḥ śrāntaḥ
- kṣudhitas tṛṣito bhṛśam
- jalāśayam acakṣāṇaḥ
- praviveśa tam āśramam
- dadarśa munim āsīnaṁ
- śāntaṁ mīlita-locanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekadā—egyszer; dhanuḥ—nyilak és íj; udyamya—erősen fogta; vicaran—követ; mṛgayām—egy vadászat; vane—az erdőben; mṛgān—szarvasok; anugataḥ—miközben követte; śrāntaḥ—kimerült; kṣudhitaḥ—éhes; tṛṣitaḥ—szomjas; bhṛśam—rendkívüli módon; jala-āśayam—vízgyűjtő; acakṣāṇaḥ—miközben kereste; praviveśa—betért; tam—a híres; āśramam—Śamīka Ṛṣi kunyhója; dadarśa—látta; munim—a bölcset; āsīnam—ült; śāntam—némán; mīlita—csukott; locanam—szemek.
FORDÍTÁS
Egyszer Parīkṣit Mahārāja, miközben íjával az erdőben vadászott, a szarvasokat üldözve nagyon kimerült, megéhezett és megszomjazott. Miközben egy vízgyűjtőt keresett, betért a jól ismert Śamīka Ṛṣi kunyhójába, s ott megpillantotta a bölcset, aki némán, csukott szemmel ült.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr olyan kegyes tiszta bhaktáihoz, hogy alkalmas időben Magához hívja őket, és kedvező körülményeket teremt nekik. Parīkṣit Mahārāja az Úr tiszta bhaktája volt, és ezért nem volt rá magyarázat, miért merült ki, miért éhezett és szomjazott meg annyira, hiszen az Úr bhaktáját sohasem zavarják meg e testi követelések. Az Úr vágyából azonban még egy ilyen bhakta is látszólag elfáradhat és megszomjazhat csupán azért, hogy olyan kedvező körülmények közé kerüljön, hogy lemondhasson az anyagi cselekedetekről. Az ember akkor térhet vissza Istenhez, ha előtte lemondott minden ragaszkodásról, amely a világi kapcsolatokhoz fűzte, és ezért amikor egy bhakta túlságosan elmélyül anyagi tevékenységében, az Úr olyan helyzetet teremt számára, hogy közömbössé válhat mindezzel szemben. A Legfelsőbb Úr sohasem felejti el tiszta bhaktáját, még akkor sem, ha az látszólag világi tettekben merül el. Néha olyan válságos helyzetbe hozza, hogy a bhakta arra kényszerül, hogy lemondjon minden anyagi tevékenységről. Egy bhakta megérti az Úr jelzéseit, amelyek, mások számára kedvezőtlennek és zavarónak tűnnek. Parīkṣit Mahārājának médiummá kellett válnia, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa kinyilatkoztassa a Śrīmad-Bhāgavatamot, ahogyan nagyapja, Arjuna a Bhagavad-gītā médiuma volt. Ha Arjuna az Úr akaratából nem került volna a családi ragaszkodás illúziójába, az Úr nem beszélte volna el a Bhagavad-gītāt, mindenki nagy áldására. Ugyanígy ha Parīkṣit Mahārājára nem tör rá a fáradtság, az éhség és a szomjúság, akkor Śukadeva Gosvāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam hiteles szaktekintélye nem mondhatta volna el a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ezek tehát az előzményei azoknak a körülményeknek, melyek között a Śrīmad-Bhāgavatam elhangzott, mindenki hasznára, s ezért ez a bevezetés az „egyszer volt” szavakkal kezdődik.