HU/BG 5.2: Difference between revisions
(Created page with "B02 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ...") |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet|H02]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga – | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga – cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.1]] '''[[HU/BG 5.1|BG 5.1]] - [[HU/BG 5.3|BG 5.3]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.3]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.1]] '''[[HU/BG 5.1|BG 5.1]] - [[HU/BG 5.3|BG 5.3]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.3]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 2. VERS ==== | ==== 2. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:श्रीभगवानुवाच । | |||
:संन्यासः कर्मयोगश्च निःश्रेयसकरावुभौ । | |||
:तयोस्तु कर्मसंन्यासात्कर्मयोगो विशिष्यते ॥२॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
:śrī-bhagavān uvāca | :śrī-bhagavān uvāca | ||
:sannyāsaḥ karma-yogaś ca | :sannyāsaḥ karma-yogaś ca | ||
:niḥśreyasa-karāv ubhau | :niḥśreyasa-karāv ubhau | ||
| Line 18: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; sannyāsaḥ – lemondás a cselekvésről; karma-yogaḥ – odaadással végzett tettek; ca – is; niḥśreyasa-karau – a felszabadulás útjához vezetnek; ubhau – mindkettő; tayoḥ – a kettő közül; tu – de; karma-sannyāsāt – a gyümölcsöző tettekről való lemondással összehasonlítva; karma-yogaḥ – az odaadással végzett tettek; viśiṣyate – a jobb. | ''śrī-bhagavān uvāca'' – az Istenség Személyisége mondta; ''sannyāsaḥ'' – lemondás a cselekvésről; ''karma-yogaḥ'' – odaadással végzett tettek; ''ca'' – is; ''niḥśreyasa-karau'' – a felszabadulás útjához vezetnek; ''ubhau'' – mindkettő; ''tayoḥ'' – a kettő közül; ''tu'' – de; ''karma-sannyāsāt'' – a gyümölcsöző tettekről való lemondással összehasonlítva; ''karma-yogaḥ'' – az odaadással végzett tettek; ''viśiṣyate'' – a jobb. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 30: | Line 37: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az anyagi rabságot az érzékkielégítés érdekében végzett gyümölcsöző cselekedetek okozzák. Az élőlény mindaddig vándorol a különféle testeken keresztül, s folytatja szakadatlan anyagi rabságát, amíg olyan tetteket hajt végre, amelyeknek célja a testi kényelem fokozása. A Śrīmad-Bhāgavatam ( | Az anyagi rabságot az érzékkielégítés érdekében végzett gyümölcsöző cselekedetek okozzák. Az élőlény mindaddig vándorol a különféle testeken keresztül, s folytatja szakadatlan anyagi rabságát, amíg olyan tetteket hajt végre, amelyeknek célja a testi kényelem fokozása. A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.4–6) a következőképpen erősíti ezt meg: | ||
:nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma | :''nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma | ||
:yad indriya-prītaya āpṛṇoti | :''yad indriya-prītaya āpṛṇoti | ||
:na sādhu manye yata ātmano ’yam | :''na sādhu manye yata ātmano ’yam | ||
:asann api kleśa-da āsa dehaḥ | :''asann api kleśa-da āsa dehaḥ | ||
:parābhavas tāvad abodha-jāto | :''parābhavas tāvad abodha-jāto | ||
:yāvan na jijñāsata ātma-tattvam | :''yāvan na jijñāsata ātma-tattvam | ||
:yāvat kriyās tāvad idaṁ mano vai | :''yāvat kriyās tāvad idaṁ mano vai | ||
:karmātmakaṁ yena śarīra-bandhaḥ | :''karmātmakaṁ yena śarīra-bandhaḥ | ||
:evaṁ manaḥ karma-vaśaṁ prayuṅkte | :''evaṁ manaḥ karma-vaśaṁ prayuṅkte | ||
:avidyayātmany upadhīyamāne | :''avidyayātmany upadhīyamāne | ||
:prītir na yāvan mayi vāsudeve | :''prītir na yāvan mayi vāsudeve | ||
:na mucyate deha-yogena tāvat | :''na mucyate deha-yogena tāvat | ||
„Az emberek őrültként hajszolják az érzékkielégítést, s nem tudják, hogy jelen testük, melynek oly sok szenvedésben van része, múltbeli gyümölcsöző cselekedeteik eredménye. Ez a test ideiglenes, mégis állandóan számtalan bajt okoz. Az érzékek kielégítéséért cselekedni ezért nem jó. Az ember élete mindaddig kudarcnak tekinthető, míg nem tudakozódik valódi kiléte felől. Amíg nem érti meg, ki ő valójában, addig az érzékkielégítés reményében a gyümölcsöző eredményekért kénytelen dolgozni, s amíg tudata az érzékkielégítésbe merül, egyik testből a másikba kell vándorolnia. Az elme a gyümölcsöző tettekbe mélyed, s a tudatlanság hatása alatt áll, de ki kell fejlesztenünk a szeretetet Vāsudeva odaadó szolgálata iránt. Csakis ekkor nyílik lehetőség arra, hogy az ember kiszabaduljon az anyagi lét rabságából.” | „Az emberek őrültként hajszolják az érzékkielégítést, s nem tudják, hogy jelen testük, melynek oly sok szenvedésben van része, múltbeli gyümölcsöző cselekedeteik eredménye. Ez a test ideiglenes, mégis állandóan számtalan bajt okoz. Az érzékek kielégítéséért cselekedni ezért nem jó. Az ember élete mindaddig kudarcnak tekinthető, míg nem tudakozódik valódi kiléte felől. Amíg nem érti meg, ki ő valójában, addig az érzékkielégítés reményében a gyümölcsöző eredményekért kénytelen dolgozni, s amíg tudata az érzékkielégítésbe merül, egyik testből a másikba kell vándorolnia. Az elme a gyümölcsöző tettekbe mélyed, s a tudatlanság hatása alatt áll, de ki kell fejlesztenünk a szeretetet Vāsudeva odaadó szolgálata iránt. Csakis ekkor nyílik lehetőség arra, hogy az ember kiszabaduljon az anyagi lét rabságából.” | ||
A jñāna tehát (vagyis annak ismerete, hogy nem az anyagi test, hanem lélek vagyunk) nem elegendő a felszabaduláshoz. Cselekednünk kell a lélek helyzetének megfelelően, különben nem szabadulhatunk ki az anyag rabságából. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés azonban nem a gyümölcsöző tettek síkján történik. A teljes tudással végzett tettek elősegítik az igazi tudás fejlődését. Kṛṣṇa-tudat nélkül a gyümölcsöző tettekről történő lemondás önmagában nem tisztítja meg a feltételekhez kötött lélek szívét, s mindaddig, amíg a szívünk nem tiszta, arra kényszerülünk, hogy a gyümölcsöző tettek szintjén cselekedjünk. Ám a Kṛṣṇa-tudatban végzett munka megszabadít a gyümölcsöző tettek végeredményétől, s így nem szükséges alászállnunk az anyagi síkra. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekedet mindig magasabb rendű a lemondásnál, mert a lemondás mindig magában rejti a visszaesés veszélyét. Śrīla Rūpa Gosvāmī Bhakti-rasāmṛta-sindhu című írásában ( | A jñāna tehát (vagyis annak ismerete, hogy nem az anyagi test, hanem lélek vagyunk) nem elegendő a felszabaduláshoz. ''Cselekednünk'' kell a lélek helyzetének megfelelően, különben nem szabadulhatunk ki az anyag rabságából. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés azonban nem a gyümölcsöző tettek síkján történik. A teljes tudással végzett tettek elősegítik az igazi tudás fejlődését. Kṛṣṇa-tudat nélkül a gyümölcsöző tettekről történő lemondás önmagában nem tisztítja meg a feltételekhez kötött lélek szívét, s mindaddig, amíg a szívünk nem tiszta, arra kényszerülünk, hogy a gyümölcsöző tettek szintjén cselekedjünk. Ám a Kṛṣṇa-tudatban végzett munka megszabadít a gyümölcsöző tettek végeredményétől, s így nem szükséges alászállnunk az anyagi síkra. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekedet mindig magasabb rendű a lemondásnál, mert a lemondás mindig magában rejti a visszaesés veszélyét. Śrīla Rūpa Gosvāmī Bhakti-rasāmṛta-sindhu című írásában (1.2.258) megerősíti, hogy a lemondás Kṛṣṇa-tudat nélkül nem tökéletes: | ||
:prāpañcikatayā buddhyā | :''prāpañcikatayā buddhyā | ||
:hari-sambandhi-vastunaḥ | :''hari-sambandhi-vastunaḥ | ||
:mumukṣubhiḥ parityāgo | :''mumukṣubhiḥ parityāgo | ||
:vairāgyaṁ phalgu kathyate | :''vairāgyaṁ phalgu kathyate | ||
„Ha a felszabadulásra vágyakozó emberek olyan dolgokról is lemondanak, amelyek kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, csak mert anyaginak tekintik őket, lemondásukat tökéletlennek nevezik.” A lemondás akkor teljes, ha annak a tudásnak a birtokában történik, miszerint minden, ami létezik, az Úr tulajdona, ezért senki sem követelhet birtokjogot semmi felett. Meg kell értenünk, hogy valójában semmi nem a miénk. Hogyan beszélhetnénk akkor lemondásról? Aki tudatában van annak, hogy minden Kṛṣṇa tulajdona, az mindig lemondásban él. Mivel Kṛṣṇa az egyedüli birtokos, mindent az Ő szolgálatában kell alkalmazni. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés e tökéletes formája sokkal jobb, mint a māyāvādī-iskola sannyāsījainak bármilyen fokú, természetellenes lemondása. | „Ha a felszabadulásra vágyakozó emberek olyan dolgokról is lemondanak, amelyek kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, csak mert anyaginak tekintik őket, lemondásukat tökéletlennek nevezik.” A lemondás akkor teljes, ha annak a tudásnak a birtokában történik, miszerint minden, ami létezik, az Úr tulajdona, ezért senki sem követelhet birtokjogot semmi felett. Meg kell értenünk, hogy valójában semmi nem a miénk. Hogyan beszélhetnénk akkor lemondásról? Aki tudatában van annak, hogy minden Kṛṣṇa tulajdona, az mindig lemondásban él. Mivel Kṛṣṇa az egyedüli birtokos, mindent az Ő szolgálatában kell alkalmazni. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés e tökéletes formája sokkal jobb, mint a māyāvādī-iskola sannyāsījainak bármilyen fokú, természetellenes lemondása. | ||
| Line 61: | Line 68: | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.1]] '''[[HU/BG 5.1|BG 5.1]] - [[HU/BG 5.3|BG 5.3]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.3]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.1]] '''[[HU/BG 5.1|BG 5.1]] - [[HU/BG 5.3|BG 5.3]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.3]]</div> | ||
__NOTOC__ | __NOTOC__ | ||
__NOEDITSECTION__ | __NOEDITSECTION__ | ||
Latest revision as of 14:01, 3 March 2019
2. VERS
- श्रीभगवानुवाच ।
- संन्यासः कर्मयोगश्च निःश्रेयसकरावुभौ ।
- तयोस्तु कर्मसंन्यासात्कर्मयोगो विशिष्यते ॥२॥
- śrī-bhagavān uvāca
- sannyāsaḥ karma-yogaś ca
- niḥśreyasa-karāv ubhau
- tayos tu karma-sannyāsāt
- karma-yogo viśiṣyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; sannyāsaḥ – lemondás a cselekvésről; karma-yogaḥ – odaadással végzett tettek; ca – is; niḥśreyasa-karau – a felszabadulás útjához vezetnek; ubhau – mindkettő; tayoḥ – a kettő közül; tu – de; karma-sannyāsāt – a gyümölcsöző tettekről való lemondással összehasonlítva; karma-yogaḥ – az odaadással végzett tettek; viśiṣyate – a jobb.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége így válaszolt: A tettekről való lemondás és az odaadással végzett tett egyaránt felszabaduláshoz vezet. Ám az odaadó szolgálat jobb, mint a tettekről való lemondás.
MAGYARÁZAT
Az anyagi rabságot az érzékkielégítés érdekében végzett gyümölcsöző cselekedetek okozzák. Az élőlény mindaddig vándorol a különféle testeken keresztül, s folytatja szakadatlan anyagi rabságát, amíg olyan tetteket hajt végre, amelyeknek célja a testi kényelem fokozása. A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.4–6) a következőképpen erősíti ezt meg:
- nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma
- yad indriya-prītaya āpṛṇoti
- na sādhu manye yata ātmano ’yam
- asann api kleśa-da āsa dehaḥ
- parābhavas tāvad abodha-jāto
- yāvan na jijñāsata ātma-tattvam
- yāvat kriyās tāvad idaṁ mano vai
- karmātmakaṁ yena śarīra-bandhaḥ
- evaṁ manaḥ karma-vaśaṁ prayuṅkte
- avidyayātmany upadhīyamāne
- prītir na yāvan mayi vāsudeve
- na mucyate deha-yogena tāvat
„Az emberek őrültként hajszolják az érzékkielégítést, s nem tudják, hogy jelen testük, melynek oly sok szenvedésben van része, múltbeli gyümölcsöző cselekedeteik eredménye. Ez a test ideiglenes, mégis állandóan számtalan bajt okoz. Az érzékek kielégítéséért cselekedni ezért nem jó. Az ember élete mindaddig kudarcnak tekinthető, míg nem tudakozódik valódi kiléte felől. Amíg nem érti meg, ki ő valójában, addig az érzékkielégítés reményében a gyümölcsöző eredményekért kénytelen dolgozni, s amíg tudata az érzékkielégítésbe merül, egyik testből a másikba kell vándorolnia. Az elme a gyümölcsöző tettekbe mélyed, s a tudatlanság hatása alatt áll, de ki kell fejlesztenünk a szeretetet Vāsudeva odaadó szolgálata iránt. Csakis ekkor nyílik lehetőség arra, hogy az ember kiszabaduljon az anyagi lét rabságából.”
A jñāna tehát (vagyis annak ismerete, hogy nem az anyagi test, hanem lélek vagyunk) nem elegendő a felszabaduláshoz. Cselekednünk kell a lélek helyzetének megfelelően, különben nem szabadulhatunk ki az anyag rabságából. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés azonban nem a gyümölcsöző tettek síkján történik. A teljes tudással végzett tettek elősegítik az igazi tudás fejlődését. Kṛṣṇa-tudat nélkül a gyümölcsöző tettekről történő lemondás önmagában nem tisztítja meg a feltételekhez kötött lélek szívét, s mindaddig, amíg a szívünk nem tiszta, arra kényszerülünk, hogy a gyümölcsöző tettek szintjén cselekedjünk. Ám a Kṛṣṇa-tudatban végzett munka megszabadít a gyümölcsöző tettek végeredményétől, s így nem szükséges alászállnunk az anyagi síkra. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekedet mindig magasabb rendű a lemondásnál, mert a lemondás mindig magában rejti a visszaesés veszélyét. Śrīla Rūpa Gosvāmī Bhakti-rasāmṛta-sindhu című írásában (1.2.258) megerősíti, hogy a lemondás Kṛṣṇa-tudat nélkül nem tökéletes:
- prāpañcikatayā buddhyā
- hari-sambandhi-vastunaḥ
- mumukṣubhiḥ parityāgo
- vairāgyaṁ phalgu kathyate
„Ha a felszabadulásra vágyakozó emberek olyan dolgokról is lemondanak, amelyek kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, csak mert anyaginak tekintik őket, lemondásukat tökéletlennek nevezik.” A lemondás akkor teljes, ha annak a tudásnak a birtokában történik, miszerint minden, ami létezik, az Úr tulajdona, ezért senki sem követelhet birtokjogot semmi felett. Meg kell értenünk, hogy valójában semmi nem a miénk. Hogyan beszélhetnénk akkor lemondásról? Aki tudatában van annak, hogy minden Kṛṣṇa tulajdona, az mindig lemondásban él. Mivel Kṛṣṇa az egyedüli birtokos, mindent az Ő szolgálatában kell alkalmazni. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés e tökéletes formája sokkal jobb, mint a māyāvādī-iskola sannyāsījainak bármilyen fokú, természetellenes lemondása.