HU/BG 18.62: Difference between revisions
(Created page with "B62 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 18|TIZ...") |
mNo edit summary |
||
Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 18. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 18. fejezet|H62]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 18|TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 18|TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 62. VERS ==== | ==== 62. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:तमेव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत । | |||
:तत्प्रसादात्परां शान्तिं स्थानं प्राप्स्यसि शाश्वतम् ॥६२॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
Line 10: | Line 15: | ||
:sarva-bhāvena bhārata | :sarva-bhāvena bhārata | ||
:tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ | :tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ | ||
:sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam | :sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam | ||
</div> | </div> | ||
Line 16: | Line 21: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót. | ''tam'' – Neki; ''eva'' – bizony; ''śaraṇam gaccha'' – hódolj meg; ''sarva-bhāvena'' – minden tekintetben; ''bhārata'' – ó, Bharata fia; ''tat-prasādāt'' – az Ő kegyéből; ''parām'' – transzcendentális; ''śāntim'' – békét; ''sthānam'' – hajlékot; ''prāpsyasi'' – el fogod érni; ''śāśvatam'' – az örökkévalót. | ||
</div> | </div> | ||
Line 28: | Line 33: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal. | Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: ''tad viṣṇoḥ paramaṁ padam''. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal. | ||
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette. | A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]) kijelenti: ''sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ'', az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben ([[HU/BG 10.12-13 |BG 10.12]]) már elfogadta, hogy Kṛṣṇa ''paraṁ brahma paraṁ dhāma''. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette. | ||
</div> | </div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div> | ||
__NOTOC__ | __NOTOC__ | ||
__NOEDITSECTION__ | __NOEDITSECTION__ |
Latest revision as of 21:32, 5 March 2019
62. VERS
- तमेव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत ।
- तत्प्रसादात्परां शान्तिं स्थानं प्राप्स्यसि शाश्वतम् ॥६२॥
- tam eva śaraṇaṁ gaccha
- sarva-bhāvena bhārata
- tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
- sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.
FORDÍTÁS
Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.
MAGYARÁZAT
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete (BG 15.15) kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben (BG 10.12) már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.