HU/SB 7.13.32

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: A tökéletes ember viselkedése

SB 7.13.31 - SB 7.13.33

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

32. VERS

paśyāmi dhanināṁ kleśaṁ

lubdhānām ajitātmanām

bhayād alabdha-nidrāṇāṁ

sarvato ’bhiviśaṅkinām

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

paśyāmi—a valós életben látom; dhaninām—nagyon gazdag embereknek; kleśam—a gyötrelmeit; lubdhānām—akik végtelenül kapzsiak; ajita-ātmanām—akiket az érzékeik legyőztek; bhayāt—félelemből; alabdha-nidrāṇām—akik álmatlanságban szenvednek; sarvataḥ—minden oldalról; abhiviśaṅkinām—kifejezetten félve.

FORDÍTÁS

A brāhmaṇa folytatta: Látom, ahogy a gazdag ember, akit az érzékei legyőztek, végtelen kapzsiságában egyre csak vagyonát gyarapítja, ezért álmatlanságtól szenved, mert minden kincse, minden gazdagsága ellenére mindentől retteg.

MAGYARÁZAT

A pénzsóvár kapitalisták számtalan szenvedés árán gyűjtögetik össze vagyonukat, s az eredmény az, hogy mivel igencsak megkérdőjelezhető úton jutnak pénzhez, elméjük örökké zaklatott. Így aztán éjjel nem jön álom a szemükre, s nyugtatót kell szedniük, hogy aludni tudjanak. Néha még a gyógyszer sem használ. Az tehát, hogy oly sok munkával összegyűjtöttek valamennyi pénzt, semmiképpen sem hoz boldogságot számukra    —    csak szenvedésben van részük. Mi haszna a kényelmes életnek, ha az ember elméje örökké zaklatott? Narottama dāsa Ṭhākura így énekel:

saṁsāra-biṣānale,

dibāniśi hiyā jvale,

juḍāite nā kainu upāya

„Az anyagi élvezet mérgező hatásától szenvedek. Szívem örökké tűzben ég, s minden pillanatban megszűnhet dobogni.” A mohó kapitalista a fölösleges vagyon felhalmozásával csak azt éri el, hogy az aggodalom lángoló tüzétől szenved, s örökké azon jár az esze, hogyan tartsa meg a pénzét, és hogyan fektesse be megfelelően, hogy még többet és többet szerezzen. Az ilyen életet semmiképpen sem nevezhetjük boldognak, ám az illuzórikus energia bűvöletében a materialistákat ilyen tettek jellemzik.

Ami a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat illeti, Isten kegyéből mi természetes úton, könyveink árusításával teszünk szert pénzre. Ezeket a könyveket nem saját érzékkielégítésünk érdekében áruljuk. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztéséhez sok minden kell, s ezért Kṛṣṇa megadja nekünk a szükséges pénzt, hogy terjedjen ez a misszió. Kṛṣṇa missziója az, hogy az egész világon elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot, és ennek érdekében elegendő pénzre van szükségünk. Śrīla Rūpa Gosvāmī Prabhupāda tanácsát megfogadva ezért nem szabad lemondanunk arról a pénzről, aminek a segítségével a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom elterjedhet. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.2.256) így ír:

prāpañcikatayā buddhyā

hari-sambandhi-vastunaḥ

mumukṣubhiḥ parityāgo

vairagyaṁ phalgu kathyate::

„Amikor azok, akik nagyon szeretnének felszabadulni, lemondanak olyan dolgokról, amelyek annak ellenére, hogy anyagiak, kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, lemondásukat hiányosnak nevezik.” Az a pénz, ami segít a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztésében, nem az anyagi világ része, és nem kell anyaginak tekintve lemondanunk róla. Śrīla Rūpa Gosvāmī a következő tanácsot adja:

anāsaktasya viṣayān

yathārham upayuñjataḥ

nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe

yuktaṁ vairāgyam ucyate

„Arról az emberről, aki nem ragaszkodik semmihez, ugyanakkor azonban elfogad mindent, ami kapcsolatban áll Kṛṣṇával, jogosan mondhatjuk, hogy minden tulajdonérzet fölött áll.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255) Kétségtelen, hogy sok pénzt kapunk, ehhez azonban nem szabad az érzékkielégítésünk érdekében ragaszkodnunk. Minden fillért a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztésére kell költenünk, s nem az érzékkielégítésre. Azt a prédikátort, aki nagy mennyiségű pénzhez jut, veszély fenyegeti, mert amint akár csak egyetlen fillért is saját érzékkielégítésére költ, a bűn legyőzi, s elbukik. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom prédikátorainak nagyon kell vigyázniuk, nehogy rossz célra fordítsák azt a nagy mennyiségű pénzt, ami a mozgalom terjesztéséhez szükséges. Ne tegyük ezt a pénzt a szenvedésünk okává. Költsük inkább Kṛṣṇára, s ez meghozza majd számunkra az örök boldogságot. A pénz Lakṣmī, azaz a szerencse istennője, Nārāyaṇa társa. Lakṣmījīnek mindig Nārāyaṇa mellett kell maradnia, s akkor nem kell félnünk attól, hogy elbukunk.

SB 7.13.31 - SB 7.13.33