HU/SB 6.5.36

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Prajāpati Dakṣa megátkozza Nārada Munit

SB 6.5.35 - SB 6.5.37

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

36. VERS

śrī-dakṣa uvāca

aho asādho sādhūnāṁ

sādhu-liṅgena nas tvayā

asādhv akāry arbhakāṇāṁ

bhikṣor mārgaḥ pradarśitaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-dakṣaḥ uvāca—Prajāpati Dakṣa így szólt; aho asādho—ó, becstelen abhakta; sādhūnām—a bhakták és nagy bölcsek társaságának; sādhu-liṅgena—egy szent személy öltözékét viselni; naḥ—nekünk; tvayā—általad; asādhu—egy becstelenség; akāri—tett; arbhakāṇām—szerencsétlen fiúknak, akik nagyon tapasztalatlanok voltak; bhikṣoḥ mārgaḥ—a koldus vagy a kéregető sannyāsī útja; pradarśitaḥ—mutatni.

FORDÍTÁS

Prajāpati Dakṣa így szólt: Ó, Nārada Muni! Egy szent öltözékét viseled, de igazából nem vagy szent    —    valójában én vagyok a szent, noha most gṛhasthaként élek. Szörnyű igazságtalanságot követtél el ellenem, amikor fiaimat a lemondás útjára terelted!

MAGYARÁZAT

Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette: sannyāsīra alpa chidra sarva-loke gāya (Cc. Madhya 12.51). A társadalomban számos sannyāsīt, vānaprasthát, gṛhasthát és brahmacārīt találunk, és mindannyian sādhuk, ha megfelelően, kötelességeiket végezve élnek. Prajāpati Dakṣa kétségtelenül sādhu volt, hiszen olyan nagy lemondásokat végzett, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu megjelent előtte. Emellett azonban mindenkiben hibát keresett. Helytelenül azt gondolta, hogy Nārada Muni egy asādhu, azaz nem szent, mert meghiúsította szándékait. Dakṣa azt akarta, hogy fiaiból a tudás teljes birtokában gṛhasthák váljanak, ezért elküldte őket, hogy Nārāyaṇa-sarasnál végezzenek lemondásokat. Nārada Muni azonban kihasználta, hogy ilyen magas szintű lemondásokat végeznek, s arra tanította őket, hogy legyenek vaiṣṇavák, s lépjenek a lemondott életrendbe. Ez a kötelessége Nārada Muninak és követőinek. Meg kell mutatniuk mindenkinek azt az utat, melyet járva hátat fordíthatnak az anyagi világnak, s hazatérhetnek, vissza Istenhez. Prajāpati Dakṣa azonban nem látta, hogy milyen magasrendű kötelességnek tett eleget Nārada Muni a fiaival kapcsolatban. Képtelen volt értékelni Nārada Muni viselkedését, ezért azzal vádolta meg, hogy asādhu.

Ezzel kapcsolatban nagyon fontosak a bhikṣor mārga, „a lemondott rend útja” szavak. A sannyāsīt tṛdaṇḍi-bhikṣunak hívják, mert az a kötelessége, hogy a gṛhasthák otthonaiban kéregessen, és ellássa őket lelki utasításokkal. Egy sannyāsī koldulhat háztól házig járva, de egy gṛhastha nem. A gṛhasthák a lelki élet négy felosztásának megfelelően kereshetnek pénzt a megélhetésükre. Egy brāhmaṇa gṛhastha úgy keresheti a kenyerét, hogy művelt tudóssá válik, és arra oktatja az embereket, hogyan kell imádni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ő maga szintén vállalhatja az imádat kötelességét. Azt mondják ezért, hogy csak brāhmaṇák végezhetnek mūrti-imádatot, és elfogadhatják prasādaként mindazt, amit az emberek felajánlanak a mūrtinak. Noha a brāhmaṇák néha fogadhatnak el adományt, azt nem személyes megélhetésükre, hanem a mūrti imádatára fordítják. Egy brāhmaṇa sohasem gyűjtöget a jövőjére gondolva. A kṣatriyák szedhetnek adót az állampolgároktól, de meg kell védeniük a népet, kötelezniük kell őket a szabályok betartására, és fenn kell tartaniuk a törvényt és a rendet. A vaiśyáknak a földművelésből és tehénvédelemből kell megélniük, míg a śūdrák a három rangosabb osztály szolgálatával keresik meg a kenyerüket. Anélkül, hogy brāhmaṇává válna, senki sem léphet a sannyāsa rendbe. A sannyāsīk és a brahmacārīk koldulhatnak háztól házig járva, a gṛhasthák azonban nem.

Prajāpati Dakṣa elítélte Nārada Munit, mivel Nārada, a brahmacārī, aki nyugodtan kéregethetett minden ajtón bekopogva, sannyāsīkat csinált a fiaiból, akiket arra nevelt, hogy gṛhasthák legyenek belőlük. Dakṣa végtelenül dühös volt Nāradára, mert úgy érezte, Nārada nagy igazságtalanságot követett el ellene. Véleménye szerint Nārada Muni félrevezette tapasztalatlan fiait (asādhv akāry arbhakāṇām). Dakṣa ártatlan gyerekeknek tartotta fiait, akiket Nārada tévútra vezetett azzal, hogy megmutatta nekik a lemondott életrendet. Mindezt figyelembe véve Prajāpati Dakṣa Nārada Munit asādhunak tekintette, akinek nem lett volna szabad sādhunak öltöznie.

A gṛhasthák néha félreértik a szenteket, különösen amikor fiatal fiaikat arra tanítják, hogy fogadják el a Kṛṣṇa-tudatot. A gṛhasthák általában azt gondolják, hogy ha valaki nem él gṛhastha életet, akkor nem lesz majd képes arra, hogy annak rendje és módja szerint a lemondott rendbe lépjen. Ha egy fiatal ember Nāradának vagy tanítványi láncolata egyik tagjának az utasítására azonnal elfogadja a lemondott rend útját, szülei nagyon dühösek lesznek. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban is, mert mi minden fiatalt arra tanítunk a nyugati országokban, hogy lépjenek a lemondás útjára. Engedélyezzük a gṛhastha életet, de a gṛhasthák szintén követik a lemondás útját. Még egy gṛhasthának is olyan sok rossz szokást kell elhagynia, hogy szülei úgy vélik, gyakorlatilag tönkretette az életét. Nem engedélyezzük a húsevést, a tiltott nemi életet, a szerencsejátékot, valamint a kábítószer- és alkoholfogyasztást, ezért a szülők csodálkoznak, hogyan élhet valaki egy pozitív életet ennyi tilalom mellett. A modern társadalom életét gyakorlatilag ez a négy tiltott cselekedet teszi ki, különösen a nyugati országokban. Éppen ezért a szülők néha nem nézik jó szemmel mozgalmunkat, ahogyan Prajāpati Dakṣának sem tetszettek Nārada cselekedetei, és becstelenséggel vádolta őt. Ám annak ellenére, hogy a szülők esetleg megharagszanak ránk, habozás nélkül kell végeznünk kötelességünket, mert a Nārada Munitól alászálló tanítványi láncolathoz tartozunk.

A családi élethez ragaszkodó emberek csodálkoznak azon, hogyan tud valaki lemondani a gṛhastha élet örömeiről    —    ami engedélyt ad a nemi élvezetre    —,    csak azért, hogy Kṛṣṇa-tudatos szerzetessé váljon. Nem tudják, hogy a családosok szexuális élete, melyre engedélyt kapnak, nem lehet szabályozott, ha nem fogadják el a szerzetesi életet. A védikus civilizáció ezért előírja, hogy az ember ötvenedik évében mondjon le a családos életről. Ez mindenki számára kötelező. Amiatt azonban, hogy a modern civilizáció rossz úton jár, a családosok haláluk pillanatáig családjukkal akarnak maradni, és ezért szenvednek. Ilyen esetekben Nārada Muni tanítványai azt tanácsolják a fiatalabb generáció minden tagjának, hogy azonnal csatlakozzanak a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz. Ebben nincsen semmi kivetnivaló.

SB 6.5.35 - SB 6.5.37