HU/SB 8.19.12: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 40: | Line 40: | ||
Az ateisták általában a bauddha filozófiának azt a végkövetkeztetését vallják, hogy a halállal mindennek vége. Mivel Hiraṇyakaśipu ateista volt, ő is így gondolkodott. Nem látta az Úr Viṣṇut, ezért azt gondolta, hogy az Úr meghalt. Még manapság is sokan hívei annak a filozófiának, mely szerint Isten halott. Isten azonban sohasem halott. Még az élőlény, aki Isten része, sem hal meg soha. ''Na jāyate mriyate vā kadācit'': „A lélek nem ismer sem születést, sem halált.” Ezt jelenti ki a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]). Még a közönséges élőlény sem születik illetve hal meg soha, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről nem is beszélve, aki a legfőbb minden élőlény közül. Nem férhet kétség hozzá, hogy Ő sohasem születik vagy hal meg. ''Ajo ’pi sann avyayātmā'' ([[HU/BG 4.6|BG 4.6]]). Az Úr és az élőlény egyaránt megszületetlen és kimeríthetetlen személyiségekként léteznek. Hiraṇyakaśipunak az a végkövetkeztetése tehát, hogy Viṣṇu halott, helytelen volt. | Az ateisták általában a bauddha filozófiának azt a végkövetkeztetését vallják, hogy a halállal mindennek vége. Mivel Hiraṇyakaśipu ateista volt, ő is így gondolkodott. Nem látta az Úr Viṣṇut, ezért azt gondolta, hogy az Úr meghalt. Még manapság is sokan hívei annak a filozófiának, mely szerint Isten halott. Isten azonban sohasem halott. Még az élőlény, aki Isten része, sem hal meg soha. ''Na jāyate mriyate vā kadācit'': „A lélek nem ismer sem születést, sem halált.” Ezt jelenti ki a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]). Még a közönséges élőlény sem születik illetve hal meg soha, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről nem is beszélve, aki a legfőbb minden élőlény közül. Nem férhet kétség hozzá, hogy Ő sohasem születik vagy hal meg. ''Ajo ’pi sann avyayātmā'' ([[HU/BG 4.6|BG 4.6]]). Az Úr és az élőlény egyaránt megszületetlen és kimeríthetetlen személyiségekként léteznek. Hiraṇyakaśipunak az a végkövetkeztetése tehát, hogy Viṣṇu halott, helytelen volt. | ||
Ahogyan a ''yato nāvartate pumān'' szavak utalnak rá, kétségtelenül létezik egy lelki birodalom, és ha az élőlény eljut oda, sohasem tér többé vissza az anyagi világba. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]) is megerősíti: ''tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna''. Anyagi szempontból minden élőlény meghal — a halál elkerülhetetlen. De míg a karmīk, a jñānīk és a yogīk haláluk után visszatérnek az anyagi világba, a bhakták nem. Természetesen ha egy bhakta nem teljesen tökéletes, ő is újra megszületik az anyagi világban, ő azonban nagyon kimagasló helyzetben, tehetős családban vagy a legtisztább brāhmaṇák családjában jön a világra (''śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe''), hogy lelki tudata fejlődésének a végére érjen. Akik befejezték a Kṛṣṇa-tudat tanfolyamát, és megszabadultak az anyagi vágyaktól, azok visszatérnek az Istenség Legfelsőbb Személyisége birodalmába (''yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama''). Ugyanezt a tényt jelenti ki ez a vers: ''yato nāvartate pumān''. Mindazok, akik hazatérnek Istenhez, nem jönnek többé vissza ebbe az anyagi világba. | Ahogyan a ''yato nāvartate pumān'' szavak utalnak rá, kétségtelenül létezik egy lelki birodalom, és ha az élőlény eljut oda, sohasem tér többé vissza az anyagi világba. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]) is megerősíti: ''tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna''. Anyagi szempontból minden élőlény meghal — a halál elkerülhetetlen. De míg a karmīk, a jñānīk és a yogīk haláluk után visszatérnek az anyagi világba, a bhakták nem. Természetesen ha egy bhakta nem teljesen tökéletes, ő is újra megszületik az anyagi világban, ő azonban nagyon kimagasló helyzetben, tehetős családban vagy a legtisztább brāhmaṇák családjában jön a világra (''śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe'' ([[HU/BG 6.41|BG 6.41]])), hogy lelki tudata fejlődésének a végére érjen. Akik befejezték a Kṛṣṇa-tudat tanfolyamát, és megszabadultak az anyagi vágyaktól, azok visszatérnek az Istenség Legfelsőbb Személyisége birodalmába (''yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama'' ([[HU/BG 15.6|BG 15.6]])). Ugyanezt a tényt jelenti ki ez a vers: ''yato nāvartate pumān''. Mindazok, akik hazatérnek Istenhez, nem jönnek többé vissza ebbe az anyagi világba. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:15, 6 September 2020
12. VERS
- apaśyann iti hovāca
- mayānviṣṭam idaṁ jagat
- bhrātṛ-hā me gato nūnaṁ
- yato nāvartate pumān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
apaśyan—nem látva Őt; iti—így; ha uvāca—mondta; mayā—általam; anviṣṭam—keresve; idam—az egész; jagat—univerzum; bhrātṛ-hā—az Úr Viṣṇu, a fivér gyilkosa; me—enyém; gataḥ—biztosan elment; nūnam—valóban; yataḥ—ahonnan; na—nem; āvartate—jön vissza; pumān—egy személy.
FORDÍTÁS
Sehol sem látta az Urat, ezért így szólt: „Felkutattam az egész univerzumot, de nem találtam meg az Úr Viṣṇut, aki megölte öcsémet. Bizonyára arra a helyre távozott, ahonnan senki sem tér vissza [azaz kétségkívül meghalt].”
MAGYARÁZAT
Az ateisták általában a bauddha filozófiának azt a végkövetkeztetését vallják, hogy a halállal mindennek vége. Mivel Hiraṇyakaśipu ateista volt, ő is így gondolkodott. Nem látta az Úr Viṣṇut, ezért azt gondolta, hogy az Úr meghalt. Még manapság is sokan hívei annak a filozófiának, mely szerint Isten halott. Isten azonban sohasem halott. Még az élőlény, aki Isten része, sem hal meg soha. Na jāyate mriyate vā kadācit: „A lélek nem ismer sem születést, sem halált.” Ezt jelenti ki a Bhagavad-gītā (BG 2.20). Még a közönséges élőlény sem születik illetve hal meg soha, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről nem is beszélve, aki a legfőbb minden élőlény közül. Nem férhet kétség hozzá, hogy Ő sohasem születik vagy hal meg. Ajo ’pi sann avyayātmā (BG 4.6). Az Úr és az élőlény egyaránt megszületetlen és kimeríthetetlen személyiségekként léteznek. Hiraṇyakaśipunak az a végkövetkeztetése tehát, hogy Viṣṇu halott, helytelen volt.
Ahogyan a yato nāvartate pumān szavak utalnak rá, kétségtelenül létezik egy lelki birodalom, és ha az élőlény eljut oda, sohasem tér többé vissza az anyagi világba. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is megerősíti: tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna. Anyagi szempontból minden élőlény meghal — a halál elkerülhetetlen. De míg a karmīk, a jñānīk és a yogīk haláluk után visszatérnek az anyagi világba, a bhakták nem. Természetesen ha egy bhakta nem teljesen tökéletes, ő is újra megszületik az anyagi világban, ő azonban nagyon kimagasló helyzetben, tehetős családban vagy a legtisztább brāhmaṇák családjában jön a világra (śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe (BG 6.41)), hogy lelki tudata fejlődésének a végére érjen. Akik befejezték a Kṛṣṇa-tudat tanfolyamát, és megszabadultak az anyagi vágyaktól, azok visszatérnek az Istenség Legfelsőbb Személyisége birodalmába (yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6)). Ugyanezt a tényt jelenti ki ez a vers: yato nāvartate pumān. Mindazok, akik hazatérnek Istenhez, nem jönnek többé vissza ebbe az anyagi világba.