HU/SB 10.1.42

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - ELSŐ FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa megjelenése: Bevezetés

SB 10.1.41 - SB 10.1.43

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

42. VERS

yato yato dhāvati daiva-coditaṁ

mano vikārātmakam āpa pañcasu

guṇeṣu māyā-rociteṣu dehy asau

prapadyamānaḥ saha tena jāyate

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yataḥ yataḥ—egyik helyről a másikra vagy egyik helyzetből a másikba; dhāvati—találgat; daiva-coditam—a véletlen vagy a megfontolás ösztönzésére; manaḥ—az elme; vikāra-ātmakam—az egyik fajta gondolkodást, érzést és akaratot egy másikra cseréli; āpa—a végén szert tesz (egy mentalitásra); pañcasu—a halál pillanatában (amikor az anyagi test teljesen anyaggá válik); guṇeṣu—az anyagi kötőerőkhöz (az elme ragaszkodni kezd, mert nem szabadult még fel); māyā-rociteṣu—ahol az anyagi energia létrehoz egy hasonló testet; dehī—a szellemi lélek, aki elfogad egy ilyen testet; asau—ő; prapadyamānaḥ—mivel meghódolt (ennek a helyzetnek); saha—vele; tena—egy hasonló test; jāyate—megszületik.

FORDÍTÁS

A halál idején a gyümölcsöző tettekbe merülő elme gondolkodásának, érzéseinek és akaratának megfelelően az ember egy bizonyos testet kap. Úgy is mondhatnánk, hogy a test az elme tevékenységeitől függően alakul ki. A test cseréje az elme csapongó természetének köszönhető, mert másképp a lélek eredeti, lelki testében maradhatna.

MAGYARÁZAT

Azt, hogy az elme gondolkodása, érzései és akarata minőségének folytonos változtatásával örökké ide-oda csapong, nagyon könnyű megérteni. Ezt Arjuna magyarázza meg a Bhagavad-gītāban (BG 6.34):

cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa

pramāthi balavad dṛḍham

tasyāhaṁ nigrahaṁ manye

vāyor iva su-duṣkaram

Az elme cañcala, nyughatatlan, és nagyon gyorsan változik. Éppen ezért Arjuna beismerte, hogy az elme fölött uralkodni teljesen lehetetlen, és éppen olyan nehéz lenne, mind megzabolázni a szelet. Ha például valaki egy olyan csónakban ülne, melyet a szél visz előre egy folyón vagy a tengeren, és a szél fékezhetetlenné válna, a himbálódzó csónakot ez nagyon megzavarná, s rendkívül nehéz lenne irányítani, és még fel is borulhatna. Ezért a bhava-samudrán, az elmebeli spekuláció és a különféle típusú testekbe történő vándorlás óceánján az embernek először az elméjét kell megzaboláznia.

Rendszeres gyakorlással az ember képessé válhat arra, hogy uralkodjon az elméjén. Ez a yoga rendszerének célja (abhyāsa-yoga-yuktena (BG 8.8)). A yoga-rendszer azonban magában rejti a kudarc lehetőségét, különösen ebben a Kali-korszakban, mert természetellenes módszereket alkalmaz. De ha az elme a bhakti-yogában mélyed el, Kṛṣṇa kegyéből nagyon könnyű féken tartani. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt javasolta: harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam. Szünet nélkül az Úr szent nevét kell énekelnünk, mert az Úr szent neve nem különbözik Haritól, a Legfelsőbb Személytől.

A Hare Kṛṣṇa mantra örökös éneklése révén az ember képes lesz arra, hogy elméjét Kṛṣṇa lótuszlábára szögezze (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18)), és így elérje a yoga tökéletességét. Másképp a nyughatatlan elme az érzékkielégítés reményében az elmebeli spekuláció síkján lebeg majd, s így a léleknek az egyik fajta anyagi testből a másikba kell vándorolnia, amiatt, hogy elméjét kizárólag az anyagi elemekkel, más szóval az érzékkielégítéssel kapcsolatban nevelte, ami hamis. Māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān (SB 7.9.43). Az ostoba emberek (vimūḍhān) az elmebeli spekuláció hatása alatt rendkívüli méretű elrendezéseket tesznek annak érdekében, hogy átmenetileg élvezhessék az életet, ám a halál pillanatában, amikor Kṛṣṇa külső energiája mindent elvesz tőlük (mṛtyuḥ sarva-haraś cāham (BG 10.34)), le kell mondaniuk a testükről. Ekkor mindannak, amit az ember az élete során létrehozott, vége szakad, őt pedig az anyagi természet arra kényszeríti, hogy automatikusan egy új testet fogadjon el. Meglehet, hogy valaki ebben az életében felépített egy nagyon magas felhőkarcolót, következő életében azonban mentalitása miatt macska-, kutya-, fa- vagy talán félisten-testbe kell kerülnie. Az anyagi testet tehát az anyagi természet törvényei kínálják fel. Kāranaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu (BG 13.22). A szellemi lélek amiatt, hogy az anyagi természet három kötőerejével társul, magasabb vagy alacsonyabb rendű fajokban születik meg.

ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthā

madhye tiṣṭhanti rājasāḥ

jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā

adho gacchanti tāmasāḥ

„A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély kötőereje jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a szörnyű tudatlanság rabjai pedig a pokoli világokba zuhannak.” (BG 14.18)

Végezetül elmondhatjuk, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom a legmagasabb rendű jótékony tettet végzi az emberi társadalomért. Az emberi társadalom józanabb rétegének ezért nagyon komolyan kell vennie ezt a mozgalmat az egész emberiség érdekében. Ahhoz, hogy megmeneküljünk a születés és halál ismétlődésétől, meg kell tisztítanunk a tudatunkat. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam. Meg kell szabadulnunk minden megjelöléstől    —    „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ez vagyok”, „az vagyok”    —,    és el kell jutnunk arra a szintre, hogy megértsük: Kṛṣṇa az eredeti Úr, mi pedig örök szolgái vagyunk. Amikor érzékei megtisztulnak, és Kṛṣṇa szolgálatát végzik, az ember eléri a legmagasabb rendű tökéletességet. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom a bhakti-yoga mozgalma. Vairāgya-vidyā-nija-bhakti-yoga. E mozgalom elveit követve megválhatunk az anyagi elmebeli spekulációtól, és megállapodhatunk az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a szolga és az Úr közötti örök kapcsolat eredeti síkján. Lényegében ez a célja a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak.

SB 10.1.41 - SB 10.1.43