HU/SB 10.1.43
43. VERS
- jyotir yathaivodaka-pārthiveṣv adaḥ
- samīra-vegānugataṁ vibhāvyate
- evaṁ sva-māyā-raciteṣv asau pumān
- guṇeṣu rāgānugato vimuhyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jyotiḥ—a világító égitestek az égen, például a Nap, a Hold és a csillagok; yathā—ahogy; eva—valójában; udaka—a vízben; pārthiveṣu—vagy más folyadékban, például olajban; adaḥ—közvetlenül; samīra-vega-anugatam—a szél mozgása kényszeríti; vibhāvyate—különböző formákban jelennek meg; evam—ily módon; sva-māyā-raciteṣu—az elméje kitalációi által teremtett helyzetben; asau—az élőlény; pumān—egy ember; guṇeṣu—az anyagi világban, amit a természet kötőerői nyilvánítanak meg; rāga-anugataḥ—ragaszkodásának megfelelően; vimuhyati—az azonosítás miatt megzavarodik.
FORDÍTÁS
Amikor az égitestek — a Hold, a Nap és a csillagok — folyadékokon, például olajon vagy vízen tükröződnek, a szél mozgása miatt más formájúnak látszanak: néha kereknek, néha hosszúkásnak és így tovább. Ehhez hasonlóan amikor az élőlény, a lélek anyagi gondolatokba merül, tudatlansága miatt különféle megnyilvánulásokat fogad el saját azonossága gyanánt. Más szóval az embert amiatt, hogy a természet anyagi kötőerői háborgatják, az elme spekulációi zavarják meg.
MAGYARÁZAT
Ez a vers nagyon jó példát említ ahhoz, hogy megértsük az örök szellemi lélek különféle helyzeteit az anyagi világban, valamint azt, hogyan tesz szert a lélek különféle testekre (dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13)). A hold változatlan és egyetlen, amikor azonban vízen vagy olajon tükröződik, a szél mozgása miatt úgy tűnik, más formákat vesz fel. Éppen így a lélek is Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök szolgája, amikor azonban a természet anyagi kötőerői közé kerül, különféle testeket ölt: néha félisten, néha ember, néha kutya, fa stb. Māyānak, az Istenság Legfelsőbb Személyisége illuzórikus energiájának a hatására az élőlény azt gondolja, hogy ő ez vagy az a személy, amerikai, indiai, macska, kutya, fa vagy valami más. Ezt nevezik māyānak. Amikor valaki megszabadul ettől a zavarodottságtól, és megérti, hogy a léleknek nincs köze az anyagi világ egyetlen testéhez sem, akkor lelki szinten áll (brahma-bhūta (SB 4.30.20)).
Ezt a megvalósítást néha nirākārának, testnélküliségnek nevezik. Ez a testnélküliség azonban nem jelenti azt, hogy a léleknek nincsen teste. Van, de az a külsődleges, zavaró test, melyre az anyagi szennyeződés következtében tesz szert, nem valódi. Istenről szintén azt mondják, hogy nirākāra, ami azt jelenti, hogy nincs anyagi teste: Ő sac-cid-ānanda-vigraha. Az élőlény a legfelsőbb sac-cid-ānanda-vigraha szerves része, de anyagi testei átmenetiek, illetve illuzórikusak. Az élőlény és a Legfelsőbb Úr egyaránt rendelkeznek eredeti, lelki testtel (sac-cid-ānanda-vigraha), ám az Úr, a Legfelsőbb nem cseréli testét. Az Úr úgy jelenik meg, ahogyan van, míg az élőlény azért jelenik meg, mert az anyagi természet arra kényszeríti, hogy különféle testeket öltsön. Amikor az élőlény e különféle testekbe kerül, velük azonosítja magát, és nem eredeti lelki testével. Amint azonban visszatér eredeti, lelki testéhez és tudatához, azonnal meghódol a legfelsőbb testnek, az Istenség Személyiségének. Ezt magyarázza el a Bhagavad-gītā (BG 7.19). Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Amikor az élőlény azután, hogy számtalanszor megszületik a különféle testekben, visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatú testéhez, nyomban meghódol a legfelsőbb forma, Kṛṣṇa lótuszlába előtt. Ez a felszabadulás. A Bhagavad-gītāban (BG 18.54) az Úr azt mondja:
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” A legfelsőbb forma előtti meghódolás a bhakti eredménye, és ez a bhakti, saját helyzetünk megértése a teljes felszabadulás. Ameddig valaki az Abszolút Igazság személytelen megértésének hatása alatt áll, addig nem rendelkezik tiszta tudással, hanem küzdenie kell, hogy tiszta tudásra tegyen szert. Kleśo ’dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām (BG 12.5). Meglehet, hogy valaki fejlett lelki szinten áll, de ha az Abszolút Igazság személytelen arculatához ragaszkodik, akkor nagyon komoly erőfeszítést kell tennie, ahogyan erre a kleśo ’dhikataraḥ szavak utalnak, amelyeknek a jelentése „nagyobb szenvedés”. Egy bhakta azonban könnyedén eléri eredeti helyzetét, a lelki testet, és eredeti formájában érti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét is.
Kṛṣṇa Maga beszél az élőlények testeiről a Bhagavad-gītā második fejezetében, ahol érthetően kijelenti Arjunának, hogy Ő, Arjuna és a többi élőlény, akik valaha eredeti testükben voltak, valamennyien különálló egyének. Egyének voltak a múltban, most is azok, és a jövőben is meg fogják tartani egyéni formájukat. Az egyetlen különbség az, hogy a feltételekhez kötött élőlény különféle anyagi testekben jelenik meg, míg Kṛṣṇa eredeti lelki testében. Sajnos azonban azok, akik nem rendelkeznek fejlett lelki tudással, azt hiszik, hogy Kṛṣṇa olyan, mint közülük bárki, és teste olyan, mint az ő anyagi testük. Avajānanti māṁ mūḍhā manuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). Kṛṣṇát az anyagi tudomány sohasem teszi felfuvalkodottá, ezért Őt acyutának nevezik, ezzel szemben az élőlények leesnek, és az anyagi természet háborgatja őket. Ez a különbség a Legfelsőbb Úr és az élőlények között.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Vasudeva, aki transzcendentális helyzetben volt, azt tanácsolta Kaṁsának, ne kövessen el több bűnt. Kaṁsa, aki a démonokat képviselte, bármikor kész lett volna megölni Kṛṣṇát, Istent, míg Vasudeva a transzcendentális szinten álló személyt képviseli, akinek Kṛṣṇa megszületett a fiaként (Vāsudeva Vasudeva fia). Vasudeva azt akarta, hogy sógora, Kaṁsa mondjon le húga meggyilkolásának bűnös tettéről, mivel annak az eredménye, hogy az anyagi természet felzaklatja, az lett volna, hogy olyan testet kellett volna elfogadnia, amelyben újra és újra szenvednie kell. Egy másik helyen a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 5.5.4) Ṛṣabhadeva szintén azt mondja:
- na sādhu manye yata ātmano ’yam
- asann api kleśada āsa dehaḥ
Mindaddig, amíg az élőlény az állítólagos boldogság és boldogtalanság gyümölcsöző tetteinek rabja, egy olyan típusú testet kell elfogadnia, amelyben az anyagi természet okozta háromféle szenvedésnek van kitéve (tri-tāpa-yantraṇā). Egy okos embernek ezért meg kell szabadulnia az anyagi természet három kötőerejétől, és a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa szolgálatával életre kell keltenie eredeti lelki testét. Ameddig valaki ragaszkodik az anyagi dolgokhoz, végig kell mennie a születés, halál, öregség és betegség folyamatán. Tanácsos ezért, hogy az okos ember ahelyett, hogy az úgynevezett jó és rossz gyümölcsöző tettek útvesztőjébe keveredne, inkább Kṛṣṇa-tudata fejlesztésére használja az életét, hogy ne kerüljön egy újabb anyagi testbe (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9)), hanem hazatérhessen, vissza Istenhez.