HU/SB 10.2.36

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához

SB 10.2.35 - SB 10.2.37

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

36. VERS

na nāma-rūpe guṇa-janma-karmabhir

nirūpitavye tava tasya sākṣiṇaḥ

mano-vacobhyām anumeya-vartmano

deva kriyāyāṁ pratiyanty athāpi hi

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; nāma-rūpe—a név és a forma; guṇa—sajátságokkal; janma—megjelenés; karmabhiḥ—cselekedetek vagy kedvtelések; nirūpitavye—nem képesek megállapítani; tava—Tiéd; tasya—Övé; sākṣiṇaḥ—aki a közvetlen megfigyelő; manaḥ—az elmének; vacobhyām—szavak; anumeya—feltevés; vartmanaḥ—az út; deva—ó, Urunk; kriyāyām—odaadó cselekedetekben; pratiyanti—megvalósítják; atha api—mégis; hi—valóban (a bhakták képesek megvalósítani Téged).

FORDÍTÁS

„Ó, Urunk! Transzcendentális nevedet és testedet nem képesek megvalósítani azok, akik pusztán spekulálnak a képzelet útján. Nevedet, testedet és sajátságaidat csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megérteni.”

MAGYARÁZAT

A Padma Purāṇa így ír:

ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi

na bhaved grāhyam indriyaiḥ

sevonmukhe hi jihvādau

svayam eva sphuraty adaḥ

„Śrī Kṛṣṇa nevének, testének, tulajdonságainak és kedvteléseinek transzcendentális természetét senki sem nem értheti meg az anyaggal szennyezett érzékeken keresztül. Az Úr csak akkor tárja fel transzcendentális nevét, testét, tulajdonságait és kedvteléseit, amikor valaki a transzcendentális szolgálat hatására lelkivé válik.” Kṛṣṇa, valamint transzcendentális neve, formája és cselekedetei mind transzcendentális természetűek, ezért a közönséges emberek vagy azok, akik csak kevéssé fejlettek, nem érthetik meg őket. Még nagy tudósok is vannak, akik nem bhakták, s azt gondolják, hogy Kṛṣṇa csupán egy kitalált személy. Ám annak ellenére, hogy ezek az úgynevezett tudósok és magyarázók nem hisznek abban, hogy Kṛṣṇa valóban egy történelmi személyiség volt, akinek jelenlétét a kurukṣetrai csatatéren a Mahābhārata története jegyzi le, mégis ösztönözve érzik magukat, hogy magyarázatokat fűzzenek a Bhagavad-gītāhoz és más történelmi feljegyzésekhez. Sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ: Kṛṣṇa transzcendentális neve, formája, tulajdonságai és cselekedetei csakis akkor tárulnak fel valaki előtt, ha teljes tudattal az Ő szolgálatába merül. Ez megerősíti Kṛṣṇa szavait a Bhagavad-gītāban (BG 18.55):

bhaktyā mām abhijānāti

yāvān yaś cāsmi tattvataḥ

tato māṁ tattvato jñātvā

viśate tad-anantaram

„Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.” Csakis a sevonmukha által, az Úr szolgálatának végzésével valósíthatjuk meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevét, formáját és tulajdonságait.

„Ó, Urunk!    —    mondták a félistenek.    —    Az abhakta imperszonalisták nem képesek megérteni, hogy neved azonos testeddel.” Mivel az Úr abszolút, nincs különbség neve és valódi alakja között. Az anyagi világban különbség van a test és a név között. A mangó gyümölcs különbözik a mangó névtől. A mangót, a gyümölcsöt nem lehet megízlelni pusztán azzal, hogy mondogatjuk: „mangó, mangó, mangó”. De a bhakta, aki tudja, hogy nincs különbség az Úr neve és teste között, énekli a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare  / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, és felismeri, hogy mindig Kṛṣṇával van. Azok számára, akik nem állnak túlságosan fejlett szinten a Legfelsőbbről szóló abszolút tudás terén, az Úr Kṛṣṇa megnyilvánítja transzcendentális kedvteléseit. Így aztán képesek egyszerűen csak az Úr kedvteléseire gondolni, s teljes áldásban részesülnek. Mivel nincs különbség az Úr transzcendentális neve és teste között, nincs különbség az Úr transzcendentális kedvtelései és teste között sem. A csekélyebb értelemmel rendelkezők (például a nők, a munkások vagy a kereskedő osztály) számára a nagy bölcs, Vyāsadeva megírta a Mahābhāratát. A Mahābhāratában Kṛṣṇa különféle cselekedeteiben van jelen. A Mahābhārata történelem, és a kevésbé intelligens emberek pusztán Kṛṣṇa transzcendentális cselekedeteit tanulmányozva, hallgatva és megjegyezve lassanként szintén felemelkedhetnek a tiszta bhakták szintjére.

A tiszta bhaktákról, akik örökké Kṛṣṇa transzcendentális lótuszlábára gondolnak, és teljes Kṛṣṇa-tudatban mindig odaadó szolgálatot végeznek, sohasem szabad azt gondolnunk, hogy az anyagi világban vannak. Śrīla Rūpa Gosvāmī megmagyarázta, hogy akik testükkel, elméjükkel és cselekedeteikkel mindig Kṛṣṇa-tudatba merülnek, azokra úgy kell tekintenünk, hogy már ebben a testükben felszabadultak. A Bhagavad-gītā ezt is megerősíti: akik az Úr odaadó szolgálatát végzik, azok már felülemelkedtek az anyagi helyzeten.

Kṛṣṇa megjelenik, hogy a bhaktáknak és az abhaktáknak egyaránt lehetőséget adjon az élet végső céljának elérésére. A bhaktáknak közvetlenül alkalmuk nyílik arra, hogy lássák és imádják Őt, akik pedig nem állnak ezen a szinten, arra kapnak lehetőséget, hogy megismerjék cselekedeteit, s így ugyanarra a szintre emelkedjenek.

A Brahma-saṁhitā (5.38) így ír:

premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena

santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti

yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Noha Kṛṣṇa transzcendentális teste fekete, a bhakták, akik szeretik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Urat Śyāmasundaraként magasztalják, mert nagyon gyönyörű, feketés színű teste van. Az Úr teste olyan szép, hogy a Brahma-saṁhitā (5.30) azt is kijelenti:

veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ

barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam

kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Govindát imádom, az eredeti Urat, aki transzcendentális fuvoláján játszik. Szeme olyan, mint a lótuszvirág. Pávatollak díszítik, és testének színe egy friss, fekete felhő színére hasonlít, noha testi vonásai szépségesebbek, mint sok millió Kāmadeva.” A Legfelsőbb Úr szépségét azok a bhakták láthatják, akik szeretik Őt, azok a bhakták, akiknek szemét az istenszeretet írja borítja (premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena).

Az Urat Giridhārīnak vagy Girivara-dhārīnak is nevezik. Kṛṣṇa bhaktái kedvéért felemelte a Govardhana-hegyet, ezért a bhakták nagyra értékelik az Úr felfoghatatlan erejét, ám az abhakták annak ellenére, hogy közvetlenül érzékelik az Úr felfoghatatlan erejét és hatalmát, cselekedeteit képzeletbelinek tekintik. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Az abhakták semmilyen nevet nem tudnak adni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr mégis Śyāmasundaraként és Giridhārīként híres. Devakī-nandanának és Yaśodā-nandanának szintén hívják Őt, mert elvállalta Devakī anya és Yaśodā anya fiának szerepét, és Gopālaként is ismerik, mert a tehenekről és a borjakról gondoskodva élvezte kedvtelését. Így aztán noha nincs anyagi neve, a bhakták mégis Devakī-nandanának, Yaśodā-nandanának, Gopālának és Śyāmasundarának szólítják. Ezek mind transzcendentális nevek, melyeket egyedül a bhakták képesek értékelni, az abhakták nem.

Kṛṣṇa, a személy történetének mindenki nyíltan tanúja lehetett, mégis csak azok tudják megbecsülni, akik szeretik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s az abhakták, akik nem fejlesztették ki szerető tulajdonságaikat, azt gondolják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége cselekedetei, formája és tulajdonságai puszta kitalációk. Ez a vers éppen ezért megmagyarázza: na nāma-rūpe guṇa-janma-karmabhir nirūpitavye tava tasya sākṣiṇaḥ. Ezzel kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt a példát említi, hogy a sárgaságban szenvedő ember nem érzi a kandiscukor édes ízét, noha mindenki tudja, hogy a kandiscukor édes. Hasonló módon az anyagi betegség következtében az abhakták nem képesek megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális nevét, formáját, sajátságait és cselekedeteit, annak ellenére, hogy valóban látják az Úr cselekedeteit, akár a hiteles tekintélyeken, akár a történelmi leírásokon keresztül. A Purāṇák ősi, hiteles történetek, az abhakták azonban nem értik meg őket, különösen a Śrīmad-Bhāgavatamot, ami a védikus tudás lényege. Az abhakták még a transzcendentális tudás bevezető tanulmányát, a Bhagavad-gītāt sem fogják fel, csupán spekulálnak, és képtelen torzításokkal teletűzdelt magyarázatokkal állnak elő. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha valaki a bhakti-yoga gyakorlásával nem emelkedik transzcendentális síkra, nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nevét, formáját, sajátságait vagy cselekedeteit. Ha azonban véletlenül, a bhakták társaságában valóban képes megérteni az Urat és arculatait, azonnal felszabadul. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) kijelenti:

janma karma ca me divyam

evaṁ yo vetti tattvataḥ

tyaktvā dehaṁ punar janma

naiti mām eti so ’rjuna

„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”

Śrīla Rūpa Gosvāmī éppen ezért azt mondta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti vonzódásuknak és szeretetüknek köszönhetően a bhakták fel tudják tárni Neki elméjüket szavaik segítségével. Mások azonban nem képesek erre, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ).

SB 10.2.35 - SB 10.2.37