HU/SB 10.3.1-5

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - HARMADIK FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa születése

SB 10.2.42 - SB 10.3.6

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

1-5. VERSEK

śrī-śuka uvāca

atha sarva-guṇopetaḥ

kālaḥ parama-śobhanaḥ

yarhy evājana-janmarkṣaṁ

śāntarkṣa-graha-tārakam

diśaḥ prasedur gaganaṁ

nirmaloḍu-gaṇodayam

mahī maṅgala-bhūyiṣṭha-

pura-grāma-vrajākarā

nadyaḥ prasanna-salilā

hradā jalaruha-śriyaḥ

dvijāli-kula-sannāda-

stavakā vana-rājayaḥ

vavau vāyuḥ sukha-sparśaḥ

puṇya-gandhavahaḥ śuciḥ

agnayaś ca dvijātīnāṁ

śāntās tatra samindhata

manāṁsy āsan prasannāni

sādhūnām asura-druhām

jāyamāne ’jane tasmin

nedur dundubhayaḥ samam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; atha—az Úr megjelenésének alkalmából; sarva—körös-körül; guṇa-upetaḥ—anyagi jellemzőkkel vagy lehetőségekkel megáldva; kālaḥ—egy kedvező időpont; parama-śobhanaḥ—minden szempontból nagyon áldásos és kedvező; yarhi—amikor; eva—bizonyára; ajana-janma-ṛkṣam—a Rohiṇī nevű csillagkép; śānta-ṛkṣa—egyetlen csillagkép sem volt baljós (mindegyik békés volt); graha-tārakam—valamint a bolygók és csillagok, köztük az Aśvinī; diśaḥ—minden égtáj; praseduḥ—nagyon kedvezőnek és békésnek tűnt; gaganam—az egész világűr vagy égbolt; nirmala-uḍu-gaṇa-udayam—amelyen minden áldásos csillag látható volt (az univerzum felső rétegében); mahī—a Föld; maṅgala-bhūyiṣṭha-pura-grāma-vraja-ākarāḥ—amelynek számtalan városa, legelője és bányája mind áldásos, rendezett és tiszta lett; nadyaḥ—folyók; prasanna-salilāḥ—a vizek kitisztultak; hradāḥ—a tavak vagy hatalmas víztárolók; jalaruha-śriyaḥ—a körös-körül virágzó lótuszok miatt nagyon szépek voltak; dvija-alikula-sannāda-stavakāḥ—a madarak, különösen a kakukkok, valamint a méhrajok édes hangon énekelni kezdtek, mintha az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez imádkoznának; vana-rājayaḥ—a zöld fák és a többi növény látványa szintén rendkívül kellemes volt; vavau—fújt; vāyuḥ—a szellő; sukha-sparśaḥ—nagyon kellemes érintésű; puṇya-gandha-vahaḥ—ami illattal volt terhes; śuciḥ—a por okozta szennyeződés nélkül; agnayaḥ ca—és a tüzek (az áldozati helyeken); dvijātīnām—a brāhmaṇáké; śāntāḥ—zavartalan, szilárd, nyugodt és csendes; tatra—ott; samindhata—lángolt; manāṁsi—a brāhmaṇák elméje (akik Kaṁsa miatt örökké rettegtek); āsan—lettek; prasannāni—teljesen elégedettek és háborítatlanok; sādhūnām—a brāhmaṇáknak, akik mind vaiṣṇava bhakták voltak; asura-druhām—akiket Kaṁsa és a többi démon sanyargatott, akik háborgatták őket a vallásos szertartások végzése közben; jāyamāne—a megjelenése vagy születése miatt; ajane—az Úr Viṣṇunak, aki mindig megszületetlen; tasmin—abban a helyzetben; neduḥ—zengtek; dundubhayaḥ—üstdobok; samam—egyszerre (a felsőbb bolygókról).

FORDÍTÁS

Az Úr megjelenésének áldott pillanatában az egész univerzumot a jóság, a szépség és a béke tulajdonságai árasztották el. Feltűnt a Rohiṇī-csillagkép, valamint olyan csillagok is, mint az Aśvinī. A Nap, a Hold, a többi csillag és bolygó végtelen békét sugárzott. Minden égtáj különleges örömet nyújtott, s a felhőtlen égen gyönyörű csillagok ragyogtak. A városokkal, falvakkal, bányákkal és legelőkkel ékesített Föld végtelenül áldottnak látszott. A folyókban tiszta víz folyt, s a liliomokkal és lótuszokkal borított tavak és hatalmas víztárolók egyedülálló szépségben pompáztak. A virágokkal és levelekkel teli fákon és a többi zöld növényen, melyekre boldogság volt rápillantani, kakukkok és más madarak énekeltek, s méhek rajai zümmögtek édes hangon a félistenek kedvéért. Virágillattal terhes, tiszta szellő kezdett fújni, örömet okozva a tapintóérzéknek, s amikor a rituális szertartásokat végző brāhmaṇák a védikus elvek szerint tüzet gyújtottak, a tűz egyenletesen lángolt    —    a szellő nem zavarta meg. Így történt, hogy amikor a megszületetlen Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenni készült, a szentek és a brāhmaṇák, akiket örökké olyan démonok sanyargattak, mint Kaṁsa és emberei, úgy érezték, béke tölti el szívük mélyét, s ezzel egy időben a felsőbb bolygórendszerből felhangzott az üstdobok hangja.

MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāból megtudhatjuk, hogy az Úr azt mondja: megjelenése, születése és cselekedetei mind transzcendentálisak, és aki valóban megérti őket, az nyomban alkalmassá válik arra, hogy a lelki világba kerüljön. Az Úr megjelenése vagy születése nem olyan, mint egy közönséges emberé, aki múltban elkövetett tettei szerint kényszerül arra, hogy elfogadjon egy anyagi testet. Az Úr megjelenését az előző fejezet magyarázta meg: Ő saját édes örömére jelenik meg.

Amikor megérett az idő az Úr megjelenésére, a csillagállások rendkívül kedvezővé váltak. A Rohiṇīként ismert csillagkép asztrológiai hatása szintén uralkodóvá vált, mert ezt a csillagállást nagyon kedvezőnek tekintik. Rohiṇī Brahmā közvetlen felügyelete alatt áll, aki az Úr Viṣṇutól született, s az Úr Viṣṇu születésekor tűnik fel, aki valójában megszületetlen. Az asztrológiai következtetések alapján a csillagok megfelelő állásán kívül a különböző bolygórendszerek elhelyezkedése szerint kedvező és kedvezőtlen pillanatok is vannak. Kṛṣṇa születésekor a bolygórendszerek automatikusan úgy helyezkedtek el, hogy minden kedvezővé vált.

Minden irányban    —    keleten, nyugaton, délen, északon és mindenhol    —    a béke és bőség atmoszférája uralkodott. Áldásos csillagok ragyogtak fel az égen, s a föld felszínén a városokban, falvakban és legelőkön, valamint az emberek elméjében mindenhol a jó szerencse jelei mutatkoztak. A folyók bővizűen hömpölyögtek, a tavakat lótuszvirágok díszítették csodálatosan. Az erdőket szépséges madarak és pávák népesítették be. Édes hangjukon mind énekelni kezdtek, a pávák pedig párjaikkal táncot lejtettek. Kellemes szellő fújdogált, amely a számtalan virág illatát röpítette magával, s amint az emberek testéhez ért, csodálatos érzést keltett. A brāhmaṇák, akik áldozatokat szoktak ajánlani a tűzbe, otthonaikat most végtelenül kellemesnek találták a felajánlások végzéséhez. A démonikus királyok zaklatása miatt a brāhmaṇák házaiban szinte teljesen kialudt az áldozati tűz, most azonban lehetőségük nyílt, hogy békésen tüzet gyújtsanak. Korábban tilos volt áldozatot végezniük, ezért elméjükön, értelmükön és tetteiken rendkívüli szenvedés uralkodott el. Kṛṣṇa megjelenése pillanatában azonban elméjüket automatikusan öröm árasztotta el, hiszen hallották a hangosan zengő transzcendentális égi hangokat, amelyek az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenését adták hírül.

Az Úr Kṛṣṇa születésének örömére az egész univerzumban megváltoztak az évszakok. Kṛṣṇa szeptemberben született, mégis úgy tűnt, mintha tavasz lenne. Az idő azonban    —    noha nem volt csípős hideg    —    hűvös volt, s a folyók és víztárolók éppen olyannak látszottak, mint śarat évszakban, ősszel. A lótuszok és liliomok nappal bontanak szirmot, most azonban annak ellenére, hogy Kṛṣṇa éjjel tizenkét órakor jelent meg, mégis virágba borultak, s a szél, amely ekkor fújt, az illatukkal volt teli. Kaṁsa zaklatásai miatt a védikus rituális szertartások szinte teljesen megszűntek. A brāhmaṇák és szentek nem tudták többé békés elmével bemutatni a védikus rituálékat. Most azonban nagy örömmel láttak hozzá mindennapi rituális szertartásaikhoz, s nem zavarta meg őket senki. Az asurák mindig sanyargatják a surákat, a bhaktákat és brāhmaṇákat, de Kṛṣṇa megjelenésekor senki sem háborgatta őket.

SB 10.2.42 - SB 10.3.6