HU/SB 3.32.5: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Akik intelligensek, s akiknek tudata megtisztult, azok teljesen elégedettek a Kṛṣṇa-tudatban. | Akik intelligensek, s akiknek tudata megtisztult, azok teljesen elégedettek a Kṛṣṇa-tudatban. Megszabadulva az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, nem az érzékkielégítés céljából cselekszenek; hanem, mivel saját hivatásuknak megfelelő kötelességeiket végzik, a tőlük elvárható módon viselkednek. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az ilyen emberre a legkiválóbb példa Arjuna. Arjunának kṣatriya lévén az volt a kötelessége, hogy harcoljon. A királyok általában azért harcolnak, hogy | Az ilyen emberre a legkiválóbb példa Arjuna. Arjunának kṣatriya lévén az volt a kötelessége, hogy harcoljon. A királyok általában azért harcolnak, hogy kiterjesszék birodalmukat, amely fölött azért uralkodnak, hogy érzékeiket kielégíthessék. Ami azonban Arjunát illeti, ő megtagadta, hogy saját érzékkielégítéséért harcoljon. Kijelentette, hogy bár egy királyságot nyerhetne, ha harcolna rokonaival, mégsem akar megküzdeni velük. Ám amikor Kṛṣṇa parancsot adott neki, s a Bhagavad-gītā tanításai meggyőzték, hogy kötelessége Kṛṣṇát elégedetté tenni, harcba szállt. Nem az érzékkielégítésért ontott hát vért, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvéért. | ||
Azokat a személyeket, akik előírt kötelességeiket nem az érzékkielégítés reményében, hanem a Legfelsőbb Úr örömére végzik, Niḥsaṅgának – aki mentes az anyagi természet kötőerőinek befolyásától – nevezik. A nyasta-karmāṇaḥ kifejezés arra utal, hogy tetteik eredményét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlják. Látszólag saját kötelességeik síkján cselekszenek, ám tetteiket nem személyes érzékkielégítésükért végzik, hanem a Legfelsőbb Személyért. Az ilyen bhaktákat praśāntāḥnak nevezik, ami azt jelenti, hogy „teljesen elégedett”. A ''śuddha-cetasaḥ'' szó azt jelenti: Kṛṣṇa-tudatú; tudatuk megtisztult. Tisztátalan tudattal az ember úgy véli, ő az univerzum ura, de megtisztult tudattal az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök szolgájának tekinti magát. Amikor valaki ekképpen a Legfelsőbb Úr örök szolgájának tekinti magát, és szünet nélkül Érte dolgozik, valóban teljesen elégedetté válik. Amíg az ember saját érzékkielégítéséért cselekszik, mindig teli lesz aggodalommal. Ez a különbség a közönséges tudat és a Kṛṣṇa-tudat között. | |||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:21, 25 September 2020
5. VERS
- ye sva-dharmān na duhyanti
- dhīrāḥ kāmārtha-hetave
- niḥsaṅgā nyasta-karmāṇaḥ
- praśāntāḥ śuddha-cetasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—akik; sva-dharmān—saját hivatásuknak megfelelő kötelességeiket; na—nem; duhyanti—kihasználja az előnyét; dhīrāḥ—intelligens; kāma—érzékkielégítés; artha—anyagi gyarapodás; hetave—a kedvéért; niḥsaṅgāḥ—mentes az anyagi ragaszkodástól; nyasta—feladta; karmāṇaḥ—gyümölcsöző cselekedetek; praśāntāḥ—elégedett; śuddha-cetasaḥ—a megtisztult tudatnak.
FORDÍTÁS
Akik intelligensek, s akiknek tudata megtisztult, azok teljesen elégedettek a Kṛṣṇa-tudatban. Megszabadulva az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, nem az érzékkielégítés céljából cselekszenek; hanem, mivel saját hivatásuknak megfelelő kötelességeiket végzik, a tőlük elvárható módon viselkednek.
MAGYARÁZAT
Az ilyen emberre a legkiválóbb példa Arjuna. Arjunának kṣatriya lévén az volt a kötelessége, hogy harcoljon. A királyok általában azért harcolnak, hogy kiterjesszék birodalmukat, amely fölött azért uralkodnak, hogy érzékeiket kielégíthessék. Ami azonban Arjunát illeti, ő megtagadta, hogy saját érzékkielégítéséért harcoljon. Kijelentette, hogy bár egy királyságot nyerhetne, ha harcolna rokonaival, mégsem akar megküzdeni velük. Ám amikor Kṛṣṇa parancsot adott neki, s a Bhagavad-gītā tanításai meggyőzték, hogy kötelessége Kṛṣṇát elégedetté tenni, harcba szállt. Nem az érzékkielégítésért ontott hát vért, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvéért.
Azokat a személyeket, akik előírt kötelességeiket nem az érzékkielégítés reményében, hanem a Legfelsőbb Úr örömére végzik, Niḥsaṅgának – aki mentes az anyagi természet kötőerőinek befolyásától – nevezik. A nyasta-karmāṇaḥ kifejezés arra utal, hogy tetteik eredményét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlják. Látszólag saját kötelességeik síkján cselekszenek, ám tetteiket nem személyes érzékkielégítésükért végzik, hanem a Legfelsőbb Személyért. Az ilyen bhaktákat praśāntāḥnak nevezik, ami azt jelenti, hogy „teljesen elégedett”. A śuddha-cetasaḥ szó azt jelenti: Kṛṣṇa-tudatú; tudatuk megtisztult. Tisztátalan tudattal az ember úgy véli, ő az univerzum ura, de megtisztult tudattal az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök szolgájának tekinti magát. Amikor valaki ekképpen a Legfelsőbb Úr örök szolgájának tekinti magát, és szünet nélkül Érte dolgozik, valóban teljesen elégedetté válik. Amíg az ember saját érzékkielégítéséért cselekszik, mindig teli lesz aggodalommal. Ez a különbség a közönséges tudat és a Kṛṣṇa-tudat között.