HU/SB 3.32: A gyümölcsöző tettek börtöne
3.32.1. vers: Az Istenség Személyisége így szólt: Az az ember, aki a családos élet középpontjában él, vallásos szertartások végzésével jut anyagi haszonhoz, s így teljesíti be anyagi gyarapodásra és érzékkielégítésre irányuló vágyait. Újra és újra ugyanúgy cselekszik.
3.32.2. vers: Ezek az emberek sohasem végeznek odaadó szolgálatot, mert túlságosan ragaszkodnak az érzékkielégítéshez. Ezért bár számtalan áldozatot bemutatnak, s nagy fogadalmakat tesznek, hogy elégedetté tegyék a félisteneket és az ősatyákat, a Kṛṣṇa-tudat, az odaadó szolgálat nem érdekli őket.
3.32.3. vers: Az ilyen materialista emberek, akik vonzódnak az érzékkielégítéshez, s akik az ősatyák és a félistenek hívei, felemelkedhetnek a Holdra, ahol a soma növény levét ihatják. Ők újra visszatérnek erre a bolygóra.
3.32.4. vers: A materialisták lakta valamennyi bolygó, beleértve az összes mennyei bolygót, köztük a Holdat is, megsemmisül, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lefekszik kígyóágyára, melyet Ananta Śeṣaként ismernek.
3.32.5. vers: Akik intelligensek, s akiknek tudata megtisztult, azok teljesen elégedettek a Kṛṣṇa-tudatban. Megszabadulva az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, nem az érzékkielégítés céljából cselekszenek; hanem, mivel saját hivatásuknak megfelelő kötelességeiket végzik, a tőlük elvárható módon viselkednek.
3.32.6. vers: Azáltal, hogy az ember hivatása szerinti kötelességeit végzi, ragaszkodástól és birtoklásérzettől vagy hamis egoizmustól mentesen, tudata teljes megtisztulásának hatására az ember eredeti helyzetébe kerül, s így az úgynevezett anyagi kötelességei végrehajtásával könnyűszerrel beléphet Isten országába.
3.32.7. vers: A világosság útján, az ilyen felszabadult személyek a teljes és tökéletes Istenség Személyisége felé fordulnak, aki az anyagi és a lelki világ tulajdonosa, valamint azok megnyilvánulásának és megsemmisülésének legfelsőbb oka.
3.32.8. vers: Akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének Hiraṇyagarbha kiterjedését imádják, azok itt maradnak az anyagi világban két parārdha elteltéig, amikor az Úr Brahmā is elpusztul.
3.32.9. vers: Az Úr Brahmā, miután letölti idejét, melyet az anyagi természet három kötőereje enged számára, s melyet két parārdhának neveznek, bezárja az anyagi univerzumot, amit a föld, a víz, a levegő, a tűz, az éter, az elme, az ego és más rétegek fednek, majd visszatér Istenhez.
3.32.10. vers: A yogīk, akik a légzőgyakorlatok végzésével és az elme szabályozásával eltávolodtak az anyagi világtól, eljutnak Brahmā bolygójára, amely nagyon-nagyon messze van. Miután feladták testüket, belépnek az Úr Brahmā testébe, ezért amikor Brahmā felszabadul, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége – aki a Legfelsőbb Brahman – hajlékára kerül, ezek a yogīk vele együtt lépnek be Isten országába.
3.32.11. vers: Ezért, kedves anyám, az odaadó szolgálat révén keress közvetlenül menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, aki mindenki szívében ott lakozik!
3.32.12-15. vers: Kedves anyám! Imádhatja valaki egyfajta önérdekből az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ám még az olyan félisteneknek, mint az Úr Brahmā, az olyan nagy bölcseknek, mint Sanat-kumāra és az olyan nagy muniknak is, mint Marīci, a teremtéskor újra vissza kell térniük az anyagi világba. Amikor az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatása kezdetét veszi, Brahmā, a kozmikus megnyilvánulás teremtője, aki birtokában van a teljes védikus tudásnak, valamint a nagy bölcsek, akik a lelki út és a yoga-rendszer megalapítói, az időtényező hatására visszatérnek. Cselekedeteik, melyeket nem gyümölcseiért végeztek, felszabadítják őket, s eljutnak a puruṣa első inkarnációjához, de a teremtéskor visszatérnek, pontosan olyan formában és helyzetben, amelyek korábban jellemezték őket.
3.32.16. vers: Akik túlságosan ragaszkodnak ehhez az anyagi világhoz, azok előírt kötelességeiket nagyon szépen és nagy hittel végzik. Nap mint nap végrehajtják valamennyi előírt kötelességüket, s ragaszkodnak gyümölcsöző eredményeikhez.
3.32.17. vers: Az ilyen személyek, akiket a szenvedély kötőereje hajt, örökké aggodalmaskodnak, és zabolátlan érzékeik miatt örökké azok kielégítésére vágyakoznak. Az ősatyákat imádják, és éjt nappallá téve azért dolgoznak, hogy családjuk, társadalmuk vagy nemzetük anyagi körülményein javítsanak.
3.32.18. vers: Az ilyen személyeket azért hívják trai-vargikáknak, mert a felemelkedés három folyamata érdekli őket. Idegenkednek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, aki megnyugvást adhat a feltételekhez kötött léleknek, s nem törődnek a Legfelsőbb Személyiség kedvteléseivel, amelyek az Úr transzcendentális hősiessége miatt méltók arra, hogy halljunk róluk.
3.32.19. vers: Az Úr legfelsőbb parancsára az ilyen személyek kárhozatra vannak ítélve. Mivel idegenkednek az Istenség Legfelsőbb Személyisége cselekedetei nektárjától, az ürülékevő disznókhoz hasonlítják őket. Lemondanak arról, hogy az Úr transzcendentális tetteiről halljanak, s a materialista emberek visszataszító cselekedeteinek hallgatásába merülnek.
3.32.20. vers: Az ilyen materialista személyek eljuthatnak a Pitṛloka nevű bolygóra, amely a Nap déli pályája mentén található. Ám újra visszatérnek erre a bolygóra, és saját családjukban születnek meg, újra hozzálátva ugyanazokhoz a gyümölcsöző cselekedetekhez, születésüktől az életük végéig.
3.32.21. vers: Amikor jámbor cselekedeteiknek nincs több gyümölcse, egy felsőbb elrendezés folytán leesnek, s újra visszatérnek erre a bolygóra, ahogy bármely magas rangra emelt személy néha hirtelen elbukik.
3.32.22. vers: Kedves anyám! Azt tanácsolom ezért, hogy keress menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, mert az Ő lótuszlábát érdemes imádni. Fogadd el ezt teljes odaadással és szeretettel, mert így megszilárdulhatsz a transzcendentális odaadó szolgálat szintjén!
3.32.23. vers: A Kṛṣṇa-tudatú elfoglaltság és Kṛṣṇa odaadó szolgálatának végzése lehetővé teszi, hogy az ember fejlődjön a tudás, az elkülönülés és az önmegvalósítás terén.
3.32.24. vers: Az emelkedett bhakta elméje kiegyensúlyozottá válik az érzékek tevékenységében, és fölötte áll a kellemes és a kellemetlen érzékelésének.
3.32.25. vers: Transzcendentális intelligenciájának köszönhetően a tiszta bhakta egyenlőnek lát mindent, s magát úgy látja, hogy mentes az anyag okozta szennyeződéstől. Semmit sem tekint magasabb vagy alacsonyabb rendűnek, s úgy érzi, arra a transzcendentális síkra emelkedett, ahol tulajdonságai azonosak a Legfelsőbb Személy tulajdonságaival.
3.32.26. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Maga a teljes transzcendentális tudás, de a megértés különféle folyamatai szerint különféleképpen jelenik meg: személytelen Brahmanként, Paramātmāként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként vagy a puruṣa-avatāraként.
3.32.27. vers: Az anyagtól való teljes elkülönülés a legfőbb közös pont, amelyben minden yogī egyetért, s melyet a különféle yoga-folyamatokkal lehet elérni.
3.32.28. vers: Akik idegenkednek a Transzcendenstől, azok a Legfelsőbb Abszolút Igazságot másképpen valósítják meg a spekulatív érzéki felfogáson keresztül, ezért téves találgatásaik miatt számukra minden relatívnak tűnik.
3.32.29. vers: A teljes energiából, a mahat-tattvából megnyilvánítottam a hamis egót, az anyagi természet három kötőerejét, az öt anyagi elemet, az egyéni tudatot, a tizenegy érzéket és az anyagi testet. Hasonló módon az egész univerzum az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik.
3.32.30. vers: Erre a tökéletes tudásra az tehet szert, aki hittel, kitartóan és teljes elkülönüléssel végzi az odaadó szolgálatot, s aki mindig elmélyülten a Legfelsőbbre gondol. Az ilyen ember távol marad minden anyagi kapcsolattól.
3.32.31. vers: Kedves tisztelettudó anyám! Leírtam az Abszolút Igazság megértésének útját, amelyet követve az ember megértheti a valódi igazságot az anyagról, a lélekről és azok kapcsolatáról.
3.32.32. vers: A filozófiai kutatás az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésében tetőzik. Miután valaki eljutott e megértéshez, s megszabadul a természet anyagi kötőerőitől, eléri az odaadó szolgálat szintjét. Akár közvetlenül az odaadó szolgálat révén vagy a filozófiai kutatás segítségével az embernek ugyanazt a végső célt kell megtalálnia, ami nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
3.32.33. vers: A különféle érzékekkel ugyanazt a tárgyat eltérően ítéljük meg, annak különféle tulajdonságai miatt. Hasonló módon az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyetlen, de a szentírások különféle utasításai szerint mindig másnak tűnik.
3.32.34-36. vers: A gyümölcsöző cselekedetekkel és az áldozatokkal, az adományozással, a vezekléssel, a különféle írások tanulmányozásával, a filozófiai kutatással, az elme szabályozásával, az érzékek legyőzésével, a lemondott életrend elfogadásával, társadalmi helyzetének megfelelő előírt kötelességének végrehajtásával; a yoga különféle ágainak gyakorlásával, az odaadó szolgálat végzésével, a ragaszkodás és az elkülönülés jeleit egyaránt magán viselő odaadó szolgálat bemutatásával; az önmegvalósítás tudományának megértésével, valamint a rendíthetetlen elkülönülés kifejlesztésével, ki jártas az önmegvalósítás különféle folyamatainak megértésében, felismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ahogyan az anyagi világban és a transzcendensben egyaránt jelen van.
3.32.37. vers: Kedves anyám! Beszéltem neked az odaadó szolgálat folyamatáról, valamint annak szerepéről a négy társadalmi rendben. Azt is elmondtam, hogyan üldözi az élőlényeket az örök idő, noha nem érzékelhető számukra.
3.32.38. vers: Az élőlény számtalanféle anyagi létbe kerülhet attól függően, hogy valódi azonosságát nem ismerve, arról megfeledkezve milyen tetteket hajt végre. Kedves anyám! Aki e feledékenység útjára lép, az képtelen megérteni, hol érnek majd véget cselekedetei.
3.32.39. vers: Az Úr Kapila folytatta: Ez a tanítás nem az irigyeknek, az agnosztikusoknak vagy azoknak szól, akik tisztátalanok viselkedésükben, s nem is azoknak, akik képmutatók vagy büszkék az anyagi javaikra.
3.32.40. vers: Ezt a tanítást nem szabad olyan embereknek átadni, akik túlságosan mohók, túlságosan ragaszkodnak a családi élethez, vagy akik nem bhakták, s irigyek a bhaktákra és az Istenség Személyiségére.
3.32.41. vers: A tanítást a hűséges bhaktának kell átadnunk, aki tiszteli lelki tanítómesterét, nem irigy, barátságos minden élőlényhez, s arra vágyik, hogy hittel és őszintén szolgálhasson.
3.32.42. vers: Ezt a tanítást a lelki tanítómester azoknak adja át, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét mindennél kedvesebbnek tekintik, nem irigyek senkire, teljesen megtisztultak, s lemondtak mindenről, ami kívül esik a Kṛṣṇa-tudat határain.
3.32.43. vers: Ó, Anyám! Bárki, aki e tanítást egyszer hittel, elméjét Rám szögezve hallgatja vagy elismétli, az kétségtelenül eléri az Én hajlékomat.