HU/BG 4

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - NEGYEDIK FEJEZET: Transzcendentális tudás

HARMADIK FEJEZET - ÖTÖDIK FEJEZET

Śrīla Prabhupāda magyarázatai a megfelelő vers számára történő kattintás után érhetőek el.

1. vers: Az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: A yoga eme örök tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.

2. vers: E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

3. vers: A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanezen ősi tudományát azért mondom el ma neked, mert a bhaktám és a barátom vagy, s e tudomány transzcendentális rejtélyét szintén emiatt értheted meg.

4. vers: Arjuna így szólt: A napisten, Vivasvān jóval Előtted élt. Hogyan értsem hát, hogy először őt oktattad erre a tudományra?

5. vers: Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, ó, ellenség legyőzője!

6. vers: Noha megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s bár Én vagyok valamennyi élőlény Ura, mégis minden korszakban megjelenek eredeti, transzcendentális alakomban.

7. vers: Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én magam.

8. vers: A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.

9. vers: Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.

10. vers: Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmerülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így felébredt bennük az Irántam érzett transzcendentális szeretet.

11. vers: Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Ó, Pṛthā fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!

12. vers: Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző munka sikerére vágynak, s ezért a félisteneket imádják. E tetteikkel bizonyosan nagyon hamar eredményt érhetnek el.

13. vers: Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint. Tudd meg, hogy bár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem cselekvő és változatlan vagyok!

14. vers: Nincs tett, ami Engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem. Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsöző visszahatásai.

15. vers: A régmúlt időkben minden felszabadult lélek transzcendentális természetemet ismerve cselekedett. Nyomdokaikba lépve ezért végezd te is kötelességedet!

16. vers: Még az okosak is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most elmagyarázom neked, mi a cselekvés, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden kellemetlenségtől.

17. vers: A cselekvés bonyolult témáját nagyon nehéz megérteni. Jól kell tudni ezért, hogy mi a tett, mi a tiltott tett, s mi a tétlenség.

18. vers: Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s transzcendentális helyzetben van, noha mindenféle tettet végez.

19. vers: Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tettei visszahatásait.

20. vers: Megszabadulván minden ragaszkodástól, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.

21. vers: Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.

22. vers: Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.

23. vers: Az anyagi természet kötőerőitől független, a transzcendentális tudásban elmerülő ember tettei teljes egészében a transzcendensbe olvadnak.

24. vers: A Kṛṣṇa-tudatban teljesen elmerülő ember bizonyosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben átadja magát a lelki tetteknek, melyek eredménye abszolút, s az általuk bemutatott áldozat ugyanúgy lelki természetű.

25. vers: Némely yogī a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva fel nekik, míg mások a Legfelsőbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.

26. vers: Némelyek [a tiszta brahmacārīk] a hallás folyamatát és az érzékeket áldozzák az elme fegyelmezésének tüzébe, mások [a szabályok szerint élő családosok] az érzékek tárgyait áldozzák az érzékek tüzébe.

27. vers: Akik az elme és az érzékek szabályozása által kívánják elérni az önmegvalósítást, azok az érzékek és az életlevegő működését ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.

28. vers: Vannak, akik szigorú fogadalmakat téve azáltal világosodnak meg, hogy feláldozzák javaikat, nehéz lemondásokat végeznek, a nyolcfokú misztika yogáját gyakorolják, vagy a Védákat tanulmányozzák, hogy fejlődhessenek a transzcendentális tudásban.

29. vers: Mások, akik a légzés megszüntetésével akarnak transzba merülni, a kilégzést a belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe ajánlják, míg a lélegzet teljes leállításával transzban nem maradnak. Mások a szabályozott evés folyamatával a kilélegzést ajánlják önmagába áldozatként.

30. vers: Ezek az áldozatvégzők, akik ismerik az áldozat célját, megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, s az áldozatok eredményeinek nektárját megízlelve a legfelsőbb, örök világ felé haladnak.

31. vers: Ó, Kuru-dinasztia legkiválóbbja! Áldozat nélkül nem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben. Mit mondhatnánk akkor a következő életéről?

32. vers: A Védák helyeslik e különféle áldozatokat, melyek mindegyike tettekből születik. Ha tudod, hogy ez így van, felszabadulsz.

33. vers: Ó, ellenség fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak feláldozásánál. Ó, Pṛthā fia! Végül a tettek valamennyi áldozata a transzcendentális tudásban éri el tetőfokát.

34. vers: Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.

35. vers: Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.

36. vers: Még ha a bűnösök legbűnösebbjének tekintenek is, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.

37. vers: Ó, Arjuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.

38. vers: Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális tudás. Ez a tudás minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzésében, az idővel bensőjében örvend e tudásnak.

39. vers: Az az erős hitű ember, aki átadja magát a transzcendentális tudásnak, valamint uralkodik az érzékein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a birtokában van, hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét.

40. vers: Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen emberek nem érik el az Isten-tudatot, hanem visszaesnek. A kételkedő lelkek nem boldogok sem ebben, sem a következő világban.

41. vers: Ó, gazdagság meghódítója! Aki odaadó szolgálatot végez, s lemond munkája gyümölcseiről, akinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, az igazán megállapodik az önvalóban, s így nem kötik gúzsba a tettek visszahatásai.

42. vers: Ezért az önvalóról szóló tudás fegyverével hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben! Ó, Bhārata, állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!

HARMADIK FEJEZET - ÖTÖDIK FEJEZET