HU/BG 3.29: Difference between revisions
(Created page with "B29 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 3|HARMA...") |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 3. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 3. fejezet|H29]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 3|HARMADIK FEJEZET: Karma-yoga]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 3|HARMADIK FEJEZET: Karma-yoga]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 3.28]] '''[[HU/BG 3.28| BG 3.28]] - [[HU/BG 3.30|BG 3.30]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 3.30]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 3.28]] '''[[HU/BG 3.28| BG 3.28]] - [[HU/BG 3.30|BG 3.30]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 3.30]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 29. VERS ==== | ==== 29. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:प्रकृतेर्गुणसम्मूढाः सज्जन्ते गुणकर्मसु । | |||
:तानकृत्स्नविदो मन्दान्कृत्स्नविन्न विचालयेत् ॥२९॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ | :prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ | ||
: sajjante guṇa-karmasu | :sajjante guṇa-karmasu | ||
: tān akṛtsna-vido mandān | :tān akṛtsna-vido mandān | ||
: kṛtsna-vin na vicālayet | :kṛtsna-vin na vicālayet | ||
</div> | </div> | ||
| Line 16: | Line 21: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
prakṛteḥ – az anyagi természetnek; guṇa – a kötőerői által; sammūḍhāḥ – az anyagi azonosítás által megtévesztettek; sajjante – merülnek; guṇa-karmasu – anyagi tettekbe; tān – azokat; akṛtsna-vidaḥ – a csekély tudással rendelkezők; mandān – akik lusták, hogy megértsék az önmegvalósítást; kṛtsna-vit – aki valódi tudással rendelkezik; na – ne; vicālayet – próbálja megzavarni. | ''prakṛteḥ'' – az anyagi természetnek; ''guṇa'' – a kötőerői által; ''sammūḍhāḥ'' – az anyagi azonosítás által megtévesztettek; ''sajjante'' – merülnek; ''guṇa-karmasu'' – anyagi tettekbe; ''tān'' – azokat; ''akṛtsna-vidaḥ'' – a csekély tudással rendelkezők; ''mandān'' – akik lusták, hogy megértsék az önmegvalósítást; ''kṛtsna-vit'' – aki valódi tudással rendelkezik; ''na'' – ne; ''vicālayet'' – próbálja megzavarni. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 28: | Line 33: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A tudatlan emberek tévesen a | A tudatlan emberek tévesen a durva-fizikai tudattal azonosulnak, s mindenféle anyagi címkékben gondolkodnak. Ez a test az anyagi természet ajándéka. Aki túlságosan ragaszkodik a testi tudathoz, azt mandának, lustának nevezik, aki mit sem tud a lélekről. A tudatlanok a testüknek hiszik magukat, ezért a testükkel kapcsolatban állókat rokonaiknak tekintik, az országot, ahol ezt a testet kapták, imádatra méltónak tartják, s azt hiszik, hogy a vallásos szertartások formaságai jelentik a végső célt. Az ilyen anyagi címkékben gondolkodó emberek tetteit a társadalomért végzett munka, a nacionalizmus és az altruizmus jellemzik. E megjelölésektől megtévesztve mindig anyagi síkon tevékenykednek. A lelki önmegvalósítás számukra csupán mítosz, ezért nem is érdekli őket. Azoknak azonban, akik megvilágosodtak a lelki életben, nem szabad megzavarniuk az anyagba merült embereket – jobb, ha csupán csendben végzik tovább saját lelki tevékenységüket. Ezek a megtévesztett emberek néha még olyan magasrendű erkölcsi alapelvekkel is foglalkoznak, mint az erőszak nélküliség és a többi hasonló, anyagi szempontból jótékony tett. | ||
A tudatlanok nem képesek méltányolni a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, ezért az Úr Kṛṣṇa arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk őket, ne vesztegessük az időnket fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy odamennek a tudatlanokhoz, s megpróbálják rávenni őket a Kṛṣṇa-tudatú tettekre, amelyek feltétlenül szükségesek az emberi lény számára. | A tudatlanok nem képesek méltányolni a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, ezért az Úr Kṛṣṇa arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk őket, ne vesztegessük az időnket fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy odamennek a tudatlanokhoz, s megpróbálják rávenni őket a Kṛṣṇa-tudatú tettekre, amelyek feltétlenül szükségesek az emberi lény számára. | ||
Latest revision as of 11:31, 3 March 2019
29. VERS
- प्रकृतेर्गुणसम्मूढाः सज्जन्ते गुणकर्मसु ।
- तानकृत्स्नविदो मन्दान्कृत्स्नविन्न विचालयेत् ॥२९॥
- prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ
- sajjante guṇa-karmasu
- tān akṛtsna-vido mandān
- kṛtsna-vin na vicālayet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prakṛteḥ – az anyagi természetnek; guṇa – a kötőerői által; sammūḍhāḥ – az anyagi azonosítás által megtévesztettek; sajjante – merülnek; guṇa-karmasu – anyagi tettekbe; tān – azokat; akṛtsna-vidaḥ – a csekély tudással rendelkezők; mandān – akik lusták, hogy megértsék az önmegvalósítást; kṛtsna-vit – aki valódi tudással rendelkezik; na – ne; vicālayet – próbálja megzavarni.
FORDÍTÁS
Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjaivá válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.
MAGYARÁZAT
A tudatlan emberek tévesen a durva-fizikai tudattal azonosulnak, s mindenféle anyagi címkékben gondolkodnak. Ez a test az anyagi természet ajándéka. Aki túlságosan ragaszkodik a testi tudathoz, azt mandának, lustának nevezik, aki mit sem tud a lélekről. A tudatlanok a testüknek hiszik magukat, ezért a testükkel kapcsolatban állókat rokonaiknak tekintik, az országot, ahol ezt a testet kapták, imádatra méltónak tartják, s azt hiszik, hogy a vallásos szertartások formaságai jelentik a végső célt. Az ilyen anyagi címkékben gondolkodó emberek tetteit a társadalomért végzett munka, a nacionalizmus és az altruizmus jellemzik. E megjelölésektől megtévesztve mindig anyagi síkon tevékenykednek. A lelki önmegvalósítás számukra csupán mítosz, ezért nem is érdekli őket. Azoknak azonban, akik megvilágosodtak a lelki életben, nem szabad megzavarniuk az anyagba merült embereket – jobb, ha csupán csendben végzik tovább saját lelki tevékenységüket. Ezek a megtévesztett emberek néha még olyan magasrendű erkölcsi alapelvekkel is foglalkoznak, mint az erőszak nélküliség és a többi hasonló, anyagi szempontból jótékony tett.
A tudatlanok nem képesek méltányolni a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, ezért az Úr Kṛṣṇa arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk őket, ne vesztegessük az időnket fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy odamennek a tudatlanokhoz, s megpróbálják rávenni őket a Kṛṣṇa-tudatú tettekre, amelyek feltétlenül szükségesek az emberi lény számára.