HU/BG 15.1: Difference between revisions
(Created page with "B01 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 15|TIZ...") |
(Vanibot #0019: LinkReviser - Revised links and redirected them to the de facto address when redirect exists) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 15. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 15. fejezet|H01]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 15|TIZENÖTÖDIK FEJEZET: A Legfelsőbb Személy elérésének yogája]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 15|TIZENÖTÖDIK FEJEZET: A Legfelsőbb Személy elérésének yogája]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 14.27]] '''[[HU/BG 14.27| BG 14.27]] - [[HU/BG 15. | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 14.27]] '''[[HU/BG 14.27|BG 14.27]] - [[HU/BG 15.2|BG 15.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 15.2]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 1. VERS | ==== 1. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:श्रीभगवानुवाच । | |||
:ऊर्ध्वमूलमधःशाखमश्वत्थं प्राहुरव्ययम् । | |||
:छन्दांसि यस्य पर्णानि यस्तं वेद स वेदवित् ॥१॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
:śrī-bhagavān uvāca | :śrī-bhagavān uvāca | ||
:ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham | :ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham | ||
:aśvatthaṁ prāhur avyayam | :aśvatthaṁ prāhur avyayam | ||
| Line 17: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; ūrdhva-mūlam – felfelé álló gyökerű; adhaḥ – lefelé álló; śākham – ágú; aśvattham – banjanfa; prāhuḥ – mondják; avyayam – örökkévaló; chandāṁsi – a védikus himnuszok; yasya – amelynek; parṇāni – levelei; yaḥ – aki; tam – azt; veda – ismeri; saḥ – ő; veda-vit – a Védák ismerője. | ''śrī-bhagavān uvāca'' – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; ''ūrdhva-mūlam'' – felfelé álló gyökerű; ''adhaḥ'' – lefelé álló; ''śākham'' – ágú; ''aśvattham'' – banjanfa; ''prāhuḥ'' – mondják; ''avyayam'' – örökkévaló; ''chandāṁsi'' – a védikus himnuszok; ''yasya'' – amelynek; ''parṇāni'' – levelei; ''yaḥ'' – aki; ''tam'' – azt; ''veda'' – ismeri; ''saḥ'' – ő; ''veda-vit'' – a Védák ismerője. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 23: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banjanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat. ''' | '''Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banjanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.''' | ||
</div> | </div> | ||
| Line 33: | Line 41: | ||
Az anyagi világ útvesztőjét ez a vers egy banjanfához hasonlítja. A gyümölcsöző cselekedeteket végző számára ez a fa végtelen – egyik ágáról a másikra vándorol az idők végezetéig. Az anyagi világ fája határtalan, s aki ragaszkodik hozzá, annak nincs reménye a felszabadulásra. Az ember felemelését szolgáló védikus himnuszok e fa levelei. A fa gyökerei felfelé nőnek, mert az univerzum legfelső bolygójától, Brahmā hajlékától indulnak ki. Ha valaki képes megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztőjéből. | Az anyagi világ útvesztőjét ez a vers egy banjanfához hasonlítja. A gyümölcsöző cselekedeteket végző számára ez a fa végtelen – egyik ágáról a másikra vándorol az idők végezetéig. Az anyagi világ fája határtalan, s aki ragaszkodik hozzá, annak nincs reménye a felszabadulásra. Az ember felemelését szolgáló védikus himnuszok e fa levelei. A fa gyökerei felfelé nőnek, mert az univerzum legfelső bolygójától, Brahmā hajlékától indulnak ki. Ha valaki képes megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztőjéből. | ||
Meg kell értenünk, milyen úton szabadulhatunk ki. Az előző fejezetek már elmagyarázták, hogy több folyamat is létezik, amelyek segítségével megmenekülhetünk az anyag fogságából, s egészen a tizenharmadik fejezetig azt láthattuk, hogy erre a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálat a legjobb módszer. Az odaadó szolgálat alapelve nem más, mint hogy meg kell válnunk az anyagi tettektől, s az Úr transzcendentális szolgálatába kell állnunk. Az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás elvágásának módjáról e fejezet elején lesz szó. Az anyagi létezés gyökere felfelé | Meg kell értenünk, milyen úton szabadulhatunk ki. Az előző fejezetek már elmagyarázták, hogy több folyamat is létezik, amelyek segítségével megmenekülhetünk az anyag fogságából, s egészen a tizenharmadik fejezetig azt láthattuk, hogy erre a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálat a legjobb módszer. Az odaadó szolgálat alapelve nem más, mint hogy meg kell válnunk az anyagi tettektől, s az Úr transzcendentális szolgálatába kell állnunk. Az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás elvágásának módjáról e fejezet elején lesz szó. Az anyagi létezés gyökere felfelé nő. Ez azt jelenti, hogy a teljes anyagi szubsztanciától, az univerzum legmagasabb bolygójától indul ki. Innen kezdődve terjed ki az egész univerzum megannyi ággal, melyek a különféle bolygórendszereket képviselik. A gyümölcsök képviselik az élőlények tetteinek eredményeit, azaz a vallást, az anyagi gyarapodást, az érzékkielégítést és a felszabadulást. | ||
Ebben a világban nem tudunk olyan fáról, melynek ágai lefelé, gyökerei pedig fölfelé nőnének. Ám mégis létezik ilyen – a tóparton magunk is láthatjuk. A parton álló fa tükröződik a vízen, s a tükörképen az ágai lefelé, gyökerei pedig felfelé nőnek. Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. A lelki világ tükröződésének alapját a vágyak jelentik, mint ahogyan a fa tükröződésének alapja a víz. A vágy okozza tehát, hogy a dolgok e tükrözött anyagi fényben léteznek. Aki szeretne kikerülni ebből az anyagi létből, annak az elemző tanulmányozás segítségével alaposan meg kell ismernie ezt a fát. Csakis akkor vághatja majd el a kötelékeket, melyek hozzá kötözik. | Ebben a világban nem tudunk olyan fáról, melynek ágai lefelé, gyökerei pedig fölfelé nőnének. Ám mégis létezik ilyen – a tóparton magunk is láthatjuk. A parton álló fa tükröződik a vízen, s a tükörképen az ágai lefelé, gyökerei pedig felfelé nőnek. Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. A lelki világ tükröződésének alapját a vágyak jelentik, mint ahogyan a fa tükröződésének alapja a víz. A vágy okozza tehát, hogy a dolgok e tükrözött anyagi fényben léteznek. Aki szeretne kikerülni ebből az anyagi létből, annak az elemző tanulmányozás segítségével alaposan meg kell ismernie ezt a fát. Csakis akkor vághatja majd el a kötelékeket, melyek hozzá kötözik. | ||
Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki világban minden | Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki világban minden megtalálható. Az imperszonalisták úgy vélik, hogy a Brahman a gyökere az anyagi világ fájának, és a sāṅkhya filozófia szerint ebből a gyökérből hajt ki a prakṛti, a puruṣa, majd a három guṇa, az öt durvafizikai elem (pañca-mahā-bhūta), a tíz érzékszerv (daśendriya), az elme stb. Ilyen módon osztják fel az egész anyagi világot huszonnégy elemre. Ha a Brahman minden megnyilvánulás középpontja, akkor ez az anyagi világ olyan megnyilvánulás, ami a középponttól 180 fokot képez, a másik 180 fokot pedig a lelki világ alkotja. Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de valóságosan. A prakṛti a Legfelsőbb Úr külső energiája, a puruṣa pedig maga a Legfelsőbb Úr. Ezt fejti ki a Bhagavad-gītā. Ez a megnyilvánulás anyagi, éppen ezért ideiglenes. A tükröződés ideiglenes, hiszen néha látható, néha pedig nem; az eredet azonban, ahonnan a tükröződés származik, örökkévaló. Az igazi fa anyagi tükörképét ki kell vágnunk. A Védákat az ismeri igazán, aki tudja, hogyan kell elvágni az anyagi világhoz fűző ragaszkodást. Aki ismeri ezt a folyamatot, az valóban ismeri a Védákat. A Védák rituális formaságaihoz vonzódó ember a fa gyönyörű zöld leveleihez vonzódik, s nem ismeri igazán a Védák célját. Az Istenség Személyisége maga fedi fel, hogy a Védák célja a tükörkép-fa kivágása, s a lelki világ igazi fájának elérése. | ||
</div> | </div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 14.27]] '''[[HU/BG 14.27| BG 14.27]] - [[HU/BG 15.2|BG 15.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 15.2]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 14.27]] '''[[HU/BG 14.27|BG 14.27]] - [[HU/BG 15.2|BG 15.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 15.2]]</div> | ||
__NOTOC__ | __NOTOC__ | ||
__NOEDITSECTION__ | __NOEDITSECTION__ | ||
Latest revision as of 19:48, 27 June 2018
1. VERS
- श्रीभगवानुवाच ।
- ऊर्ध्वमूलमधःशाखमश्वत्थं प्राहुरव्ययम् ।
- छन्दांसि यस्य पर्णानि यस्तं वेद स वेदवित् ॥१॥
- śrī-bhagavān uvāca
- ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
- aśvatthaṁ prāhur avyayam
- chandāṁsi yasya parṇāni
- yas taṁ veda sa veda-vit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; ūrdhva-mūlam – felfelé álló gyökerű; adhaḥ – lefelé álló; śākham – ágú; aśvattham – banjanfa; prāhuḥ – mondják; avyayam – örökkévaló; chandāṁsi – a védikus himnuszok; yasya – amelynek; parṇāni – levelei; yaḥ – aki; tam – azt; veda – ismeri; saḥ – ő; veda-vit – a Védák ismerője.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banjanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.
MAGYARÁZAT
A bhakti-yoga fontosságának megvitatása után az ember megkérdezheti: „És mi a helyzet a Védákkal?” Ez a fejezet elmondja majd, hogy a Védák tanulmányozásának célja az, hogy az ember megismerje Kṛṣṇát. Éppen ezért aki Kṛṣṇa-tudatú, s odaadó szolgálatot végez, az már ismeri a Védákat.
Az anyagi világ útvesztőjét ez a vers egy banjanfához hasonlítja. A gyümölcsöző cselekedeteket végző számára ez a fa végtelen – egyik ágáról a másikra vándorol az idők végezetéig. Az anyagi világ fája határtalan, s aki ragaszkodik hozzá, annak nincs reménye a felszabadulásra. Az ember felemelését szolgáló védikus himnuszok e fa levelei. A fa gyökerei felfelé nőnek, mert az univerzum legfelső bolygójától, Brahmā hajlékától indulnak ki. Ha valaki képes megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztőjéből.
Meg kell értenünk, milyen úton szabadulhatunk ki. Az előző fejezetek már elmagyarázták, hogy több folyamat is létezik, amelyek segítségével megmenekülhetünk az anyag fogságából, s egészen a tizenharmadik fejezetig azt láthattuk, hogy erre a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálat a legjobb módszer. Az odaadó szolgálat alapelve nem más, mint hogy meg kell válnunk az anyagi tettektől, s az Úr transzcendentális szolgálatába kell állnunk. Az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás elvágásának módjáról e fejezet elején lesz szó. Az anyagi létezés gyökere felfelé nő. Ez azt jelenti, hogy a teljes anyagi szubsztanciától, az univerzum legmagasabb bolygójától indul ki. Innen kezdődve terjed ki az egész univerzum megannyi ággal, melyek a különféle bolygórendszereket képviselik. A gyümölcsök képviselik az élőlények tetteinek eredményeit, azaz a vallást, az anyagi gyarapodást, az érzékkielégítést és a felszabadulást.
Ebben a világban nem tudunk olyan fáról, melynek ágai lefelé, gyökerei pedig fölfelé nőnének. Ám mégis létezik ilyen – a tóparton magunk is láthatjuk. A parton álló fa tükröződik a vízen, s a tükörképen az ágai lefelé, gyökerei pedig felfelé nőnek. Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. A lelki világ tükröződésének alapját a vágyak jelentik, mint ahogyan a fa tükröződésének alapja a víz. A vágy okozza tehát, hogy a dolgok e tükrözött anyagi fényben léteznek. Aki szeretne kikerülni ebből az anyagi létből, annak az elemző tanulmányozás segítségével alaposan meg kell ismernie ezt a fát. Csakis akkor vághatja majd el a kötelékeket, melyek hozzá kötözik.
Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki világban minden megtalálható. Az imperszonalisták úgy vélik, hogy a Brahman a gyökere az anyagi világ fájának, és a sāṅkhya filozófia szerint ebből a gyökérből hajt ki a prakṛti, a puruṣa, majd a három guṇa, az öt durvafizikai elem (pañca-mahā-bhūta), a tíz érzékszerv (daśendriya), az elme stb. Ilyen módon osztják fel az egész anyagi világot huszonnégy elemre. Ha a Brahman minden megnyilvánulás középpontja, akkor ez az anyagi világ olyan megnyilvánulás, ami a középponttól 180 fokot képez, a másik 180 fokot pedig a lelki világ alkotja. Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de valóságosan. A prakṛti a Legfelsőbb Úr külső energiája, a puruṣa pedig maga a Legfelsőbb Úr. Ezt fejti ki a Bhagavad-gītā. Ez a megnyilvánulás anyagi, éppen ezért ideiglenes. A tükröződés ideiglenes, hiszen néha látható, néha pedig nem; az eredet azonban, ahonnan a tükröződés származik, örökkévaló. Az igazi fa anyagi tükörképét ki kell vágnunk. A Védákat az ismeri igazán, aki tudja, hogyan kell elvágni az anyagi világhoz fűző ragaszkodást. Aki ismeri ezt a folyamatot, az valóban ismeri a Védákat. A Védák rituális formaságaihoz vonzódó ember a fa gyönyörű zöld leveleihez vonzódik, s nem ismeri igazán a Védák célját. Az Istenség Személyisége maga fedi fel, hogy a Védák célja a tükörkép-fa kivágása, s a lelki világ igazi fájának elérése.