HU/BG 6.35: Difference between revisions
(Created page with "B35 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 6|HATOD...") |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 6. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 6. fejezet|H35]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 6|HATODIK FEJEZET: Dhyāna-yoga]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 6|HATODIK FEJEZET: Dhyāna-yoga]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 6.34]] '''[[HU/BG 6.34| BG 6.34]] - [[HU/BG 6.36|BG 6.36]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 6.36]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 6.34]] '''[[HU/BG 6.34| BG 6.34]] - [[HU/BG 6.36|BG 6.36]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 6.36]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 35. VERS ==== | ==== 35. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:श्रीभगवानुवाच । | |||
:असंशयं महाबाहो मनो दुर्निग्रहं चलम् । | |||
:अभ्यासेन तु कौन्तेय वैराग्येण च गृह्यते ॥३५॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: śrī-bhagavān uvāca | :śrī-bhagavān uvāca | ||
:asaṁśayaṁ mahā-bāho | :asaṁśayaṁ mahā-bāho | ||
:mano durnigrahaṁ calam | :mano durnigrahaṁ calam | ||
| Line 17: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; asaṁśayam – kétségtelenül; mahā-bāho – ó, erős karú; manaḥ – az elme; durnigraham – nehezen legyőzhető; calam – ingadozó; abhyāsena – gyakorlással; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; vairāgyeṇa – közömbösséggel; ca – is; gṛhyate – szabályozható. | ''śrī-bhagavān uvāca'' – az Istenség Személyisége mondta; ''asaṁśayam'' – kétségtelenül; ''mahā-bāho'' – ó, erős karú; ''manaḥ'' – az elme; ''durnigraham'' – nehezen legyőzhető; ''calam'' – ingadozó; ''abhyāsena'' – gyakorlással; ''tu'' – de; ''kaunteya'' – ó, Kuntī fia; ''vairāgyeṇa'' – közömbösséggel; ''ca'' – is; ''gṛhyate'' – szabályozható. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 29: | Line 37: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. A vairāgya annyit jelent, hogy megválunk az anyagtól és lelki elfoglaltságot adunk az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata.</div> | Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember, sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. A vairāgya annyit jelent, hogy megválunk az anyagtól és lelki elfoglaltságot adunk az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata. | ||
</div> | |||
Latest revision as of 13:34, 4 March 2019
35. VERS
- श्रीभगवानुवाच ।
- असंशयं महाबाहो मनो दुर्निग्रहं चलम् ।
- अभ्यासेन तु कौन्तेय वैराग्येण च गृह्यते ॥३५॥
- śrī-bhagavān uvāca
- asaṁśayaṁ mahā-bāho
- mano durnigrahaṁ calam
- abhyāsena tu kaunteya
- vairāgyeṇa ca gṛhyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; asaṁśayam – kétségtelenül; mahā-bāho – ó, erős karú; manaḥ – az elme; durnigraham – nehezen legyőzhető; calam – ingadozó; abhyāsena – gyakorlással; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; vairāgyeṇa – közömbösséggel; ca – is; gṛhyate – szabályozható.
FORDÍTÁS
Az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: Ó, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás és a ragaszkodásnélküliség célhoz vezet.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember, sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. A vairāgya annyit jelent, hogy megválunk az anyagtól és lelki elfoglaltságot adunk az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata.