HU/BG 7.24

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HETEDIK FEJEZET: Az Abszolútról szóló tudás

BG 7.23 - BG 7.25

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

24. VERS

अव्यक्तं व्यक्तिमापन्नं मन्यन्ते मामबुद्धयः ।

परं भावमजानन्तो ममाव्ययमनुत्तमम् ॥२४॥

avyaktaṁ vyaktim āpannaṁ

manyante mām abuddhayaḥ

paraṁ bhāvam ajānanto

mamāvyayam anuttamam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

avyaktam – meg nem nyilvánultként; vyaktim – személyiséget; āpannam – elértnek; manyante – gondolnak; mām – Engem; abuddhayaḥ – a kevésbé értelmesek; param – legfelsőbb; bhāvam – létet; ajānantaḥ – nem ismerők; mama – Enyémet; avyayam – az elpusztíthatatlant; anuttamam – a legkiválóbbat.

FORDÍTÁS

Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, korábban személytelen voltam, és csak most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsőbb természetemet, mely elpusztíthatatlan és mindenek fölött való.

MAGYARÁZAT

A félistenek imádóit csekély értelműekként jellemeztük, s most ez a vers ugyanezt mondja az imperszonalistákról. Az Úr Kṛṣṇa személyes alakjában beszél Arjunához, de tudatlanságuk következtében az imperszonalisták azt hangoztatják, hogy a Legfelsőbb Úrnak végső soron nincsen formája. Yāmunācārya, az Úr nagy bhaktája, aki Rāmānujācārya tanítványi láncolatának tagja volt, egy nagyon ideillő verset írt ezzel kapcsolatban (Stotra-ratna 12):

tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ

sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ

prakhyāta-daiva-paramārtha-vidāṁ mataiś ca

naivāsura-prakṛtayaḥ prabhavanti boddhum

„Drága Uram! A bhakták – köztük Vyāsadeva és Nārada – tudják, hogy Te vagy az Istenség Személyisége. A különféle védikus írások tanulmányozásával az ember megismerheti tulajdonságaidat, formádat és tetteidet, s így megértheti, hogy Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A szenvedély és tudatlanság kötőerőinek rabjai, a démonok és az abhakták azonban nem érthetnek meg Téged, egyszerűen képtelenek erre. Bármennyire jártasak is a Vedānta, az upaniṣadok és a többi védikus írás megvitatásában, nem érthetik meg az Istenség Személyiségét.”

A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy csupán a vedānta-irodalom tanulmányozásával nem lehet megérteni az Istenség Személyiségét – ez csakis a Legfelsőbb Úr kegyéből lehetséges. Ez a vers éppen ezért egyértelműen kijelenti: nemcsak a félistenek imádói, hanem a vedāntát tanulmányozó és a védikus írásokon spekuláló abhakták – akiknek parányi valódi Kṛṣṇa-tudatuk sincs – sem rendelkeznek túl sok intelligenciával. Számukra lehetetlen, hogy megértsék Isten személyes mivoltát. Azokat, akik azt gondolják, hogy az Abszolút Igazság személytelen, abuddhayának hívják, ami az Abszolút Igazság végső arculatát nem ismerő emberekre utal. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint a Legfelsőbb megismerése a személytelen Brahmannal kezdődik, majd a helyhez kötött Felsőlélekkel folytatódik, ám az Abszolút Igazság végső megtapasztalása az Istenség Személyisége. Napjainkban az imperszonalisták még ennél is kevésbé értelmesek, mert még nagy elődjüket, Śaṅkarācāryát sem követik, aki nyomatékosan kijelentette, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel nem ismerik a Legfelsőbb Igazságot, az imperszonalisták Kṛṣṇát csupán Devakī és Vasudeva fiának, egy hercegnek, esetleg egy rendkívüli élőlénynek tekintik. A Bhagavad-gītā (BG 9.11) ezt is elítéli. Avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam: „Csupán az ostobák hisznek Engem közönséges halandónak.”

Tény, hogy senki sem értheti meg Kṛṣṇát, ha nem végez odaadó szolgálatot és nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá. Ezt a Bhāgavatam (SB 10.14.29) is megerősíti:

athāpi te deva padāmbuja-dvaya-

prasāda-leśānugṛhīta eva hi

jānāti tattvaṁ bhagavan mahimno

na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan

„Uram! Ha valaki lótuszlábad legparányibb kegyében részesül, meg fogja érteni személyiséged nagyságát. Aki azonban csak spekulál, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, képtelen megismerni Téged, habár sok éven át tanulmányozza a Védákat.” Elmebeli spekulációval vagy a védikus irodalom elemzésével az ember nem ismerheti meg sem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, sem formáját, természetét vagy nevét. Őt az odaadó szolgálat révén kell megismerni. Ez csak akkor válik lehetővé, ha a mahā-mantrát énekelve – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – az ember teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban. Az imperszonalista abhakták azt hiszik, hogy Kṛṣṇa teste az anyagi természet terméke, s tettei, formája, mindene māyā. Ezeket az imperszonalistákat māyāvādīknak hívják. Ők semmit sem tudnak a végső igazságról.

A huszadik vers egyértelműen azt mondja (kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ): „Akiket elvakítanak az anyagi vágyak, azok meghódolnak a különféle félistenek előtt.” Elfogadott tény, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül a félistenek is léteznek, akik az Úrhoz hasonlóan szintén saját bolygóval rendelkeznek. Ahogyan azt a huszonharmadik versből megtudhattuk (devān deva-yajo yānti mad-bhaktā yānti mām api), a félistenek imádói azok különféle bolygóira, míg az Úr Kṛṣṇa bhaktái a Kṛṣṇaloka-bolygóra jutnak. E nyilvánvaló kijelentés ellenére az ostoba imperszonalisták továbbra is azt állítják, hogy az Úrnak nincs formája, s hogy formáit kényszerből ölti fel. De hol tanítja azt a Gītā, hogy a félistenek és hajlékaik személytelenek? Egyértelmű, hogy sem a félistenek, sem Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem személytelenek. Valamennyien személyek. Az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki saját bolygóval rendelkezik, akárcsak a félistenek.

Láthatjuk tehát, mennyire nem bizonyul helytállónak a monista állítás, miszerint a végső igazság forma nélküli, s formáját kényszerből ölti fel. Ez a vers világosan leírja: Kṛṣṇát nem kényszeríti semmi arra, hogy formát öltsön. A Bhagavad-gītāból félreérthetetlenül kiderül, hogy a félistenek formái és a Legfelsőbb Úr teste egyidejűleg léteznek, s hogy az Úr Kṛṣṇa sac-cid-ānanda, vagyis örökkévaló, gyönyörteljes tudás. A Védák szintén megerősítik, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság ānanda-mayo ’bhyāsāt, azaz természeténél fogva gyönyörrel teli, s megszámlálhatatlan kedvező tulajdonság tárháza. A Gītāban az Úr kijelenti, hogy noha Ő aja (megszületetlen), mégis megjelenik. Ezeket a tényeket a Bhagavad-gītāból kell megértenünk. Mi nem tudjuk felfogni, hogyan lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége személytelen. A Gītā szerint a személytelen monisták elmélete, mely szerint a Legfelsőbb Úr kényszerből formát ölt, hamis. Ez a vers egyértelműen kijelenti: a legfelsőbb Abszolút Igazság, az Úr Kṛṣṇa formával és személyiséggel egyaránt rendelkezik.

BG 7.23 - BG 7.25