HU/BG 17.1: Difference between revisions

(Created page with "B01 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 17|TIZ...")
 
mNo edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 17. fejezet|B01]]
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 17. fejezet|H01]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 17|TIZENHETEDIK FEJEZET: A hit fajtái]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 17|TIZENHETEDIK FEJEZET: A hit fajtái]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 16.24]] '''[[HU/BG 16.24| BG 16.24]] - [[HU/BG 17.2|BG 17.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 17.2]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 16.24]] '''[[HU/BG 16.24| BG 16.24]] - [[HU/BG 17.2|BG 17.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 17.2]]</div>
{{RandomImageHu}}
{{RandomImage|Hungarian}}


==== 1. VERS  ====
==== 1. VERS  ====
<div class="devanagari">
:अर्जुन उवाच
:ये शास्त्रविधिमुत्सृज्य यजन्ते श्रद्धयान्विताः ।
:तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वमाहो रजस्तमः ॥१॥
</div>


<div class="verse">
<div class="verse">
:arjuna uvāca
:arjuna uvāca
:ye śāstra-vidhim utsṛjya
:ye śāstra-vidhim utsṛjya
:yajante śraddhayānvitāḥ
:yajante śraddhayānvitāḥ
Line 17: Line 25:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy pedig; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.
''arjunaḥ uvāca'' – Arjuna mondta; ''ye'' – akik; ''śāstra-vidhim'' – az írások szabályait; ''utsṛjya'' – félredobva; ''yajante'' – imádnak; ''śraddhayā'' – teljes hittel; ''anvitāḥ'' – rendelkezők; ''teṣām'' – az ő; ''niṣṭhā'' – hitük; ''tu'' – de; '''' – milyen; ''kṛṣṇa'' – ó, Kṛṣṇa; ''sattvam'' – jóságban lévő; ''āho'' – vagy pedig; ''rajaḥ'' – szenvedélyben lévő; ''tamaḥ'' – tudatlanságban lévő.
</div>
</div>


Line 23: Line 31:


<div class="translation">
<div class="translation">
''' Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?'''
'''Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?'''
</div>
</div>


Line 29: Line 37:


<div class="purport">
<div class="purport">
A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.</div>
A [[HU/BG 4.39|negyedik fejezet harminckilencedik]] versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.
</div>





Latest revision as of 20:53, 5 March 2019

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

अर्जुन उवाच
ये शास्त्रविधिमुत्सृज्य यजन्ते श्रद्धयान्विताः ।
तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वमाहो रजस्तमः ॥१॥
arjuna uvāca
ye śāstra-vidhim utsṛjya
yajante śraddhayānvitāḥ
teṣāṁ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa
sattvam āho rajas tamaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy pedig; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.

FORDÍTÁS

Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?

MAGYARÁZAT

A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.