HU/Prabhupada 0159 - Nagy terveket szövögetnek, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni: Difference between revisions

Latest revision as of 20:01, 17 September 2020

Előző oldal - videó 0158

Következő oldal - videó 0160

Lecture on SB 5.5.15 -- Vrndavana, November 3, 1976

A nagyvárosokban, mint Kalkuttában, Bombayben, Londonban, New Yorkban mindenki nagyon keményen dolgozik. A nagyvárosokban nem jutnak könnyen ételhez. Nem. Mindenkinek dolgoznia kell. És mindenki keményen dolgozik. Úgy gondoljátok, hogy mindenki ugyanabban a helyzetben van? Nem. Az nem lehet. Sors. Sors. Valaki csupán két csapátiért éjt nappallá téve, huszonnégy órán át keményen dolgozik. Láttuk Bombayben. Olyan szörnyű körülmények között élnek, hogy még nappal is petróleumlámpát kell használniuk. Ilyen helyeken élnek, rettenetes koszban. Ez azt jelenti, hogy Bombayben mindenki luxuskörülmények között él? Nem. Ugyanez a helyzet minden városban. Az nem lehetséges. Nem tudtok javítani gazdasági helyzeteteken pusztán azáltal, hogy keményen dolgoztok. Nem lehetséges. Keményen dolgoztok vagy sem, ami jár, azt megkapjátok. Ezért jól kell hasznosítanunk az energiánkat. Mal-lóka-kámó mad-anugrahárthah (Bhág. 5.5.15.). Az energiát úgy kell használni, hogy az Krisnát elégedetté tegye. Ezt kell tenni. Az energiát erre a célra kell fordítanunk, nem szabad elpazarolni hamis reményekre, hogy boldogok legyünk, hogy ezt vagy azt csináljunk, hogy nagy pénzre tegyünk szert. Itt a fazekas esete. A fazekas terveket sző. Van néhány edénye és így tervezget: „Most van ez a négy edényem, amelyeket eladok. Szert teszek némi nyereségre. Aztán tíz edényem lesz. Eladom a tíz edényt, keresek rajta valamennyit. Szerzek húsz edényt, aztán harmincat, utána negyvenet. Így leszek majd milliomos. Ekkor majd megházasodom, aztán ilyen és olyan módon fogom irányítani a feleségemet. És ha engedetlen, akkor így rúgom meg.” Mikor megrúgta, belerúgott az edényekbe és mind összetört. [NEVETÉS] Így ért véget az álma. Látjátok? Mi is ugyanígy álmodozunk. Kevés edény birtokában így álmodozunk: „Rengeteg lesz ezekből az edényekből, rengeteg lesz, rengeteg.” Aztán vége. Ne képzelődjetek, ne szövögessetek terveket. Az… A gurunak, a lelki tanítómesternek és a kormánynak ügyelnie kell: „Nehogy ezek a gazemberek terveket készítsenek. Nehogy ez a gazember terveket szőjön saját boldogsága érdekében.” Na jódzsajét karmaszu karma-múdhán (Bhág. 5.5.15.). Ez a karma-dzsagat: ez a világ. Az anyagi világ ilyen. Ők már belebonyolódtak, ennek mi értelme van? Lóké vjajájámisa-madja-széva nitjásztu dzsantuh. Csakúgy, mint a nemi élet. A nemi élet természetes. A nemi élvezethez nem szükséges egyetemi képzés. Anélkül is élvezni fogják. Senki… „Senkit nem tanítottak meg sírni, nevetni vagy arra, hogyan élvezze a nemi életet.” Ez egy bengáli mondás. Ez természetes. Nincs szükség képzésre ehhez a karmához. Manapság nagy terveket készítenek arra, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni. Ez időpocsékolás. Az oktatási rendszernek arra kell megtanítania az embereket, hogyan lehetnek Krisna-tudatúak, nem pedig arra, hogy ez vagy az váljék belőlük. Ez időpocsékolás, mert az a program sosem lesz sikeres. „Ami az érzéki élvezetből származó boldogságot illeti, azt idővel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idővel szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.” (Bhág. 1.5.18.) A természet törvénye működik: prakritéh krijamánáni / gunaih karmáni szarvasah (Bg. 3.27.). Ezért a mi védikus kultúránk olyan, hogy az emberek elégedettek saját helyzetükkel, mint bráhmana, ksatrija, vaisja, súdra. Isten bármely kegyével is rendelkeznek, ők boldogok. Az energiát arra használták, hogy jogosultak legyenek Krisna kegyének elfogadására. Arra van szükség, hogy megtanuljuk, hogyan hódolhatunk meg Krisnának. Akkor: „Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” (Bg. 18.66.) Ez volt a vége. Indiában ezt látjuk, nem pedig azt… A nagy bölcsek, risik rengeteg könyvet írtak, viszont kunyhókban éltek. Csak a királyok, a ksatriják építettek nagy palotákat, mert nekik kellett uralkodniuk. Senki más. Nagyon egyszerű életet éltek, nagyon egyszerű életet. Nem vesztegették az időt holmi gazdasági fejlődésre, felhőkarcolók, aluljárók és hasonlók építésére. Ez nem védikus civilizáció. Ez aszura civilizáció.

@@ Line 6: / Line 6: @@
 [[Category:HU-Quotes - in India]]
 [[Category:HU-Quotes - in India, Vrndavana]]
+[[Category:Világi ügyek - videók]]
+[[Category:Az emberi társadalom jellemzése - videók]]
+[[Category:A meghódolás célja - videók]]
+[[Category:Tanulságos történetek - videók]]
+[[Category:Cselekedj megfelelő tudatban! - videók]]
 <!-- END CATEGORY LIST -->
+<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
+{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0158 - Anyagyilkos civilizáció|0158|HU/Prabhupada 0160 - Kṛṣṇa tiltakozik|0160}}
+<!-- END NAVIGATION BAR -->
 <!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
 <div class="center">
@@ Line 15: / Line 23: @@
 <!-- BEGIN VIDEO LINK -->
-{{youtube_right|Ng4S1fHsJKU|Big, Big Plans to Educate People How to Work Hard - Prabhupāda 0159}}
+{{youtube_right|S2VLZr866-w|Nagy terveket szövögetnek, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni -<br /> Prabhupāda 0159}}
 <!-- END VIDEO LINK -->
 <!-- BEGIN AUDIO LINK -->
-<mp3player>http://vaniquotes.org/w/images/761103SB.VRN_clip2.mp3</mp3player>
+<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/761103SB.VRN_clip2.mp3</mp3player>
 <!-- END AUDIO LINK -->
@@ Line 27: / Line 35: @@
 <!-- BEGIN TRANSLATED TEXT -->
-A nagyvárosokban, mint Kalkuttában, Bombayben, Londonban, New Yorkban mindenki nagyon keményen dolgozik. A nagyvárosokban nem jutnak könnyen ételhez. Nem. Mindenkinek dolgoznia kell. És mindenki keményen dolgozik. Úgy gondoljátok, hogy mindenki ugyanabban a helyzetben van? Nem. Az nem lehet. Sors. Sors. Valaki csupán két csapátiért éjt nappallá téve, huszonnégy órán át keményen dolgozik. Láttuk Bombayben. Olyan szörnyű körülmények között élnek, hogy még nappal is petróleumlámpát kell használniuk. Ilyen helyeken élnek, rettenetes koszban. Ez azt jelenti, hogy Bombayben mindenki luxuskörülmények között él? Nem. Ugyanez a helyzet minden városban. Az nem lehetséges. Nem tudtok javítani gazdasági helyzeteteken pusztán azáltal, hogy keményen dolgoztok. Nem lehetséges. Keményen dolgoztok vagy sem, ami jár, azt megkapjátok. Ezért jól kell hasznosítanunk az energiánkat. Mal-lóka-kámó mad-anugrahárthah (Bhág. 5.5.15.). Az energiát úgy kell használni, hogy az Krisnát elégedetté tegye. Ezt kell tenni. Az energiát erre a célra kell fordítanunk, nem szabad elpazarolni hamis reményekre, hogy boldogok legyünk, hogy ezt vagy azt csináljunk, hogy nagy pénzre tegyünk szert. Itt a fazekas esete. A fazekas terveket sző. Van néhány edénye és így tervezget: „Most van ez a négy edényem, amelyeket eladok. Szert teszek némi nyereségre. Aztán tíz edényem lesz. Eladom a tíz edényt, keresek rajta valamennyit. Szerzek húsz edényt, aztán harmincat, utána negyvenet. Így leszek majd milliomos. Ekkor majd megházasodom, aztán ilyen és olyan módon fogom irányítani a feleségemet. És ha engedetlen, akkor így rúgom meg.” Mikor megrúgta, belerúgott az edényekbe és mind összetört. [NEVETÉS] Így ért véget az álma. Látjátok? Mi is ugyanígy álmodozunk. Kevés edény birtokában így álmodozunk: „Rengeteg lesz ezekből az edényekből, rengeteg lesz, rengeteg.” Aztán vége. Ne képzelődjetek, ne szövögessetek terveket. Az… A gurunak, a lelki tanítómesternek és a kormánynak ügyelnie kell: „Nehogy ezek a gazemberek terveket készítsenek. Nehogy ez a gazember terveket szőjön saját boldogsága érdekében.” Na jódzsajét karmaszu karma-múdhán (Bhág. 5.5.15.). Ez a karma-dzsagat: ez a világ. Az anyagi világ ilyen. Ők már belebonyolódtak, ennek mi értelme van? Lóké vjajájámisa-madja-széva nitjásztu dzsantuh. Csakúgy, mint a nemi élet. A nemi élet természetes. A nemi élvezethez nem szükséges egyetemi képzés. Anélkül is élvezni fogják. Senki… „Senkit nem tanítottak meg sírni, nevetni vagy arra, hogyan élvezze a nemi életet.” Ez egy bengáli mondás. Ez természetes. Nincs szükség képzésre ehhez a karmához. Manapság nagy terveket készítenek arra, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni. Ez időpocsékolás. Az oktatási rendszernek arra kell megtanítania az embereket, hogyan lehetnek Krisna-tudatúak, nem pedig arra, hogy ez vagy az váljék belőlük. Ez időpocsékolás, mert az a program sosem lesz sikeres. „Ami az érzéki élvezetből származó boldogságot illeti, azt idővel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idővel szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.” (Bhág. 1.5.18.) A természet törvénye működik: prakritéh krijamánáni / gunaih karmáni szarvasah ([[Vanisource:BG 3.27|BG 3.27]]). Ezért a mi védikus kultúránk olyan, hogy az emberek elégedettek saját helyzetükkel, mint bráhmana, ksatrija, vaisja, súdra. Isten bármely kegyével is rendelkeznek, ők boldogok. Az energiát arra használták, hogy jogosultak legyenek Krisna kegyének elfogadására. Arra van szükség, hogy megtanuljuk, hogyan hódolhatunk meg Krisnának. Akkor: „Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” ([[Vanisource:BG 18.66|BG 18.66]]) Ez volt a vége. Indiában ezt látjuk, nem pedig azt… A nagy bölcsek, risik rengeteg könyvet írtak, viszont kunyhókban éltek. Csak a királyok, a ksatriják építettek nagy palotákat, mert nekik kellett uralkodniuk. Senki más. Nagyon egyszerű életet éltek, nagyon egyszerű életet. Nem vesztegették az időt holmi gazdasági fejlődésre, felhőkarcolók, aluljárók és hasonlók építésére. Ez nem védikus civilizáció. Ez aszura civilizáció.
+A nagyvárosokban, mint Kalkuttában, Bombayben, Londonban, New Yorkban mindenki nagyon keményen dolgozik. A nagyvárosokban nem jutnak könnyen ételhez. Nem. Mindenkinek dolgoznia kell. És mindenki keményen dolgozik. Úgy gondoljátok, hogy mindenki ugyanabban a helyzetben van? Nem. Az nem lehet. Sors. Sors. Valaki csupán két csapátiért éjt nappallá téve, huszonnégy órán át keményen dolgozik. Láttuk Bombayben. Olyan szörnyű körülmények között élnek, hogy még nappal is petróleumlámpát kell használniuk. Ilyen helyeken élnek, rettenetes koszban. Ez azt jelenti, hogy Bombayben mindenki luxuskörülmények között él? Nem. Ugyanez a helyzet minden városban. Az nem lehetséges. Nem tudtok javítani gazdasági helyzeteteken pusztán azáltal, hogy keményen dolgoztok. Nem lehetséges. Keményen dolgoztok vagy sem, ami jár, azt megkapjátok. Ezért jól kell hasznosítanunk az energiánkat. Mal-lóka-kámó mad-anugrahárthah ([[HU/SB 5.5.15|Bhág. 5.5.15.]]). Az energiát úgy kell használni, hogy az Krisnát elégedetté tegye. Ezt kell tenni. Az energiát erre a célra kell fordítanunk, nem szabad elpazarolni hamis reményekre, hogy boldogok legyünk, hogy ezt vagy azt csináljunk, hogy nagy pénzre tegyünk szert. Itt a fazekas esete. A fazekas terveket sző. Van néhány edénye és így tervezget: „Most van ez a négy edényem, amelyeket eladok. Szert teszek némi nyereségre. Aztán tíz edényem lesz. Eladom a tíz edényt, keresek rajta valamennyit. Szerzek húsz edényt, aztán harmincat, utána negyvenet. Így leszek majd milliomos. Ekkor majd megházasodom, aztán ilyen és olyan módon fogom irányítani a feleségemet. És ha engedetlen, akkor így rúgom meg.” Mikor megrúgta, belerúgott az edényekbe és mind összetört. [NEVETÉS] Így ért véget az álma. Látjátok? Mi is ugyanígy álmodozunk. Kevés edény birtokában így álmodozunk: „Rengeteg lesz ezekből az edényekből, rengeteg lesz, rengeteg.” Aztán vége. Ne képzelődjetek, ne szövögessetek terveket. Az… A gurunak, a lelki tanítómesternek és a kormánynak ügyelnie kell: „Nehogy ezek a gazemberek terveket készítsenek. Nehogy ez a gazember terveket szőjön saját boldogsága érdekében.” Na jódzsajét karmaszu karma-múdhán ([[HU/SB 5.5.15|Bhág. 5.5.15.]]). Ez a karma-dzsagat: ez a világ. Az anyagi világ ilyen. Ők már belebonyolódtak, ennek mi értelme van? Lóké vjajájámisa-madja-széva nitjásztu dzsantuh. Csakúgy, mint a nemi élet. A nemi élet természetes. A nemi élvezethez nem szükséges egyetemi képzés. Anélkül is élvezni fogják. Senki… „Senkit nem tanítottak meg sírni, nevetni vagy arra, hogyan élvezze a nemi életet.” Ez egy bengáli mondás. Ez természetes. Nincs szükség képzésre ehhez a karmához. Manapság nagy terveket készítenek arra, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni. Ez időpocsékolás. Az oktatási rendszernek arra kell megtanítania az embereket, hogyan lehetnek Krisna-tudatúak, nem pedig arra, hogy ez vagy az váljék belőlük. Ez időpocsékolás, mert az a program sosem lesz sikeres. „Ami az érzéki élvezetből származó boldogságot illeti, azt idővel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idővel szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.” ([[HU/SB 1.5.18|Bhág. 1.5.18.]]) A természet törvénye működik: prakritéh krijamánáni / gunaih karmáni szarvasah ([[HU/BG 3.27|Bg. 3.27.]]). Ezért a mi védikus kultúránk olyan, hogy az emberek elégedettek saját helyzetükkel, mint bráhmana, ksatrija, vaisja, súdra. Isten bármely kegyével is rendelkeznek, ők boldogok. Az energiát arra használták, hogy jogosultak legyenek Krisna kegyének elfogadására. Arra van szükség, hogy megtanuljuk, hogyan hódolhatunk meg Krisnának. Akkor: „Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” ([[HU/BG 18.66|Bg. 18.66.]]) Ez volt a vége. Indiában ezt látjuk, nem pedig azt… A nagy bölcsek, risik rengeteg könyvet írtak, viszont kunyhókban éltek. Csak a királyok, a ksatriják építettek nagy palotákat, mert nekik kellett uralkodniuk. Senki más. Nagyon egyszerű életet éltek, nagyon egyszerű életet. Nem vesztegették az időt holmi gazdasági fejlődésre, felhőkarcolók, aluljárók és hasonlók építésére. Ez nem védikus civilizáció. Ez aszura civilizáció.
 <!-- END TRANSLATED TEXT -->