HU/SB 3.15.1

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - TIZENÖTÖDIK FEJEZET: Isten országa

SB 3.14.51 - SB 3.15.2

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

1. VERS

prājāpatyaṁ tu tat tejaḥ

para-tejo-hanaṁ ditiḥ

dadhāra varṣāṇi śataṁ

śaṅkamānā surārdanāt

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca–a bölcs Maitreya így szólt; prājāpatyam–a nagy Prajāpatinak; tu–de; tat tejaḥ–erős magja; para-tejaḥ–mások bátorsága; hanam–megzavarva; ditiḥ–Diti (Kaśyapa felesége); dadhāra–hordozta; varṣāṇi–évek; śatam–száz; śaṅkamānā–kétségekkel teli; sura-ardanāt–zavarva a félisteneket.

FORDÍTÁS

Śrī Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! Diti, a bölcs Kaśyapa felesége megértette, hogy fiai, akiket méhe rejtett, gondot okoznak majd a félisteneknek. Így aztán száz éven át hordozta méhében Kaśyapa Muni erős magját, mely oly sok bajt okoz majd másoknak a jövőben.

MAGYARÁZAT

A nagy bölcs, Śrī Maitreya a félistenek    –    köztük az Úr Brahmā    –    cselekedeteiről beszélt Vidurának. Amikor Diti azt hallotta férjétől, hogy fiai, akiket testében hordoz, háborgatni fogják a félisteneket, nem örült a hírnek. Kétféle ember van: a bhakta és az abhakta. Az abhaktákat démonoknak hívják, a bhaktákat pedig félisteneknek. Egyetlen józan gondolkodású férfi vagy nő sem tűri el, hogy az abhakták háborgassák a bhaktákat. Diti éppen ezért vonakodott megszülni gyermekeit, és száz évig várt, hogy legalább az alatt az idő alatt ne érje veszedelem a félisteneket.

SB 3.14.51 - SB 3.15.2