HU/SB 1.7.42: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 42: | Line 42: | ||
A hindu családokban a nők a mai napig is megfelelő tiszteletet tanúsítanak a brāhmaṇa kaszt iránt, bármilyen bűnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó brāhmaṇák családjában születtek, cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a śūdráknál. | A hindu családokban a nők a mai napig is megfelelő tiszteletet tanúsítanak a brāhmaṇa kaszt iránt, bármilyen bűnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó brāhmaṇák családjában születtek, cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a śūdráknál. | ||
A śloka a vāma-svabhāvā sajátos szavakat használja: „természettől fogva szelíd és | A śloka a vāma-svabhāvā sajátos szavakat használja: „természettől fogva szelíd és nemes lelkű”. Egy jó természetű férfi vagy nő mindent nagyon könnyen elfogad, de az átlagos intelligenciával rendelkező férfi nem. Értelmünket és ítélőképességünket nem szabad csupán az udvariasság kedvéért feladni. Az embernek józan ítélőképességgel kell rendelkeznie, hogy mindent érdeme szerint ítéljen meg. Nem szabad egy nő szelíd természetét követve olyasvalamit elfogadnunk, ami nem hiteles. Aśvatthāmāt tisztelheti egy jólelkű nő, de ez nem jelenti azt, hogy Aśvatthāmā olyan, mint egy igaz brāhmaṇa. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 14:27, 27 February 2019
42. VERS
- tathāhṛtaṁ paśuvat pāśa-baddham
- avāṅ-mukhaṁ karma-jugupsitena
- nirīkṣya kṛṣṇāpakṛtaṁ guroḥ sutaṁ
- vāma-svabhāvā kṛpayā nanāma ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—így; āhṛtam—behozott; paśu-vat—mint egy állatot; pāśa-baddham—megkötözve; avāk-mukham—egyetlen szó nem hagyta el száját; karma—tettek; jugupsitena—szörnyű; nirīkṣya—látva; kṛṣṇā—Draupadī; apakṛtam—az aljas tett elkövetője; guroḥ—a tanító; sutam—fia; vāma—gyönyörű; svabhāvā—természet; kṛpayā—könyörületességből; nanāma—felajánlotta hódolatát; ca—és.
FORDÍTÁS
Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ekkor Draupadī megpillantotta az állatként megkötözött Aśvatthāmāt, aki szótlan volt, hiszen a leggyalázatosabb gyilkosságot követte el. Draupadī női természetének köszönhetően, s mert természeténél fogva jó volt és illedelmes, brāhmaṇának kijáró tisztelettel fogadta.
MAGYARÁZAT
Aśvatthāmāt Maga az Úr ítélte bűnösnek, s így Arjuna úgy bánt vele, mint egy gonosztevővel, nem pedig úgy, mint egy brāhmaṇa vagy egy tanítómester fiával. Amikor azonban Aśvatthāmāt Draupadī elé vitték, Śrīmatī Draupadī, bár emésztette a bánat fiai meggyilkolása miatt, s a gyilkos ott állt előtte, nem tudta megvonni tőle azt a tiszteletet, amely általában megillet egy brāhmaṇát vagy egy brāhmaṇa fiát. Ez szelíd női természetének tudható be. A nők általában olyanok, mint a gyerekek, s nem rendelkeznek olyan ítélőképességgel, mint a férfiak. Aśvatthāmā bebizonyította, hogy érdemtelen fia Droṇācāryának, egy brāhmaṇának, ezért a leghitelesebb tekintély, az Úr Śrī Kṛṣṇa ítélte el. A szelíd nő azonban mégsem tudta megtagadni természetes udvariasságát egy brāhmaṇától.
A hindu családokban a nők a mai napig is megfelelő tiszteletet tanúsítanak a brāhmaṇa kaszt iránt, bármilyen bűnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó brāhmaṇák családjában születtek, cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a śūdráknál.
A śloka a vāma-svabhāvā sajátos szavakat használja: „természettől fogva szelíd és nemes lelkű”. Egy jó természetű férfi vagy nő mindent nagyon könnyen elfogad, de az átlagos intelligenciával rendelkező férfi nem. Értelmünket és ítélőképességünket nem szabad csupán az udvariasság kedvéért feladni. Az embernek józan ítélőképességgel kell rendelkeznie, hogy mindent érdeme szerint ítéljen meg. Nem szabad egy nő szelíd természetét követve olyasvalamit elfogadnunk, ami nem hiteles. Aśvatthāmāt tisztelheti egy jólelkű nő, de ez nem jelenti azt, hogy Aśvatthāmā olyan, mint egy igaz brāhmaṇa.