HU/SB 1.7.43: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Amint Aśvatthāmāt Draupadī elé vitték, Draupadī arra gondolt, tűrhetetlen, hogy egy brāhmaṇát úgy fogjanak el, akár egy gonosztevőt, s így hozzák elé, különösen ha az a brāhmaṇa történetesen egy tanítómester fia. | Amint Aśvatthāmāt Draupadī elé vitték, Draupadī arra gondolt, tűrhetetlen, hogy egy brāhmaṇát úgy fogjanak el, akár egy gonosztevőt, s így hozzák elé, különösen, ha az a brāhmaṇa történetesen egy tanítómester fia. | ||
Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet vetni, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesítésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt. De egy olyan jó természetű hölgy, mint Draupadī, mindezt nem a śāstra, hanem a szokások szemszögéből nézte. A szokások alapján Aśvatthāmāt ugyanabban a tiszteletben részesítette, mint apját, mert az emberek általában valódi brāhmaṇáknak fogadták el a brāhmaṇák fiait, csupán érzelmeikre hagyatkozva. A helyzet azonban egészen más. Brāhmaṇának csak akkor lehet valakit elfogadni, ha rendelkezik a kellő tulajdonságokkal, s nem fogadható el csupán azért, mert egy brāhmaṇa fia. | Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet vetni, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesítésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt. De egy olyan jó természetű hölgy, mint Draupadī, mindezt nem a śāstra, hanem a szokások szemszögéből nézte. A szokások alapján Aśvatthāmāt ugyanabban a tiszteletben részesítette, mint apját, mert az emberek általában valódi brāhmaṇáknak fogadták el a brāhmaṇák fiait, csupán érzelmeikre hagyatkozva. A helyzet azonban egészen más. Brāhmaṇának csak akkor lehet valakit elfogadni, ha rendelkezik a kellő tulajdonságokkal, s nem fogadható el csupán azért, mert egy brāhmaṇa fia. |
Latest revision as of 14:28, 27 February 2019
43. VERS
- uvāca cāsahanty asya
- bandhanānayanaṁ satī
- mucyatāṁ mucyatām eṣa
- brāhmaṇo nitarāṁ guruḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uvāca—mondta; ca—és; asahantī—elviselhetetlen számára; asya—övé; bandhana—megkötözve; ānayanam—hozta őt; satī—az odaadó; mucyatām mucyatām—engedd szabadon; eṣaḥ—ez; brāhmaṇaḥ—egy brāhmaṇa; nitarām—miénk; guruḥ—mester.
FORDÍTÁS
Nem tudta elviselni, hogy Aśvatthāmāt megkötözve látja, s mivel rendkívül odaadó hölgy volt, így szólt: Engedd szabadon, hiszen brāhmaṇa, a lelki tanítómesterünk!
MAGYARÁZAT
Amint Aśvatthāmāt Draupadī elé vitték, Draupadī arra gondolt, tűrhetetlen, hogy egy brāhmaṇát úgy fogjanak el, akár egy gonosztevőt, s így hozzák elé, különösen, ha az a brāhmaṇa történetesen egy tanítómester fia.
Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet vetni, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesítésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt. De egy olyan jó természetű hölgy, mint Draupadī, mindezt nem a śāstra, hanem a szokások szemszögéből nézte. A szokások alapján Aśvatthāmāt ugyanabban a tiszteletben részesítette, mint apját, mert az emberek általában valódi brāhmaṇáknak fogadták el a brāhmaṇák fiait, csupán érzelmeikre hagyatkozva. A helyzet azonban egészen más. Brāhmaṇának csak akkor lehet valakit elfogadni, ha rendelkezik a kellő tulajdonságokkal, s nem fogadható el csupán azért, mert egy brāhmaṇa fia.
Mindezek ellenére Draupadī azt kívánta, hogy Aśvatthāmāt azonnal engedjék szabadon, s ez ugyanúgy csupán egy nemes érzés volt részéről. Ez megmutatja, hogy az Úr bhaktája minden gyötrelmet el tud viselni, s ő maga mégis kedves mindenkihez, még az ellenséghez is. Ezek az Úr tiszta bhaktájának jellemzői.